Kedvenc idézetek (beszélgetés)
A tested dolgozik naphosszat,
a kezed megágyaz éjszakára,
a lelked fárad, sose pihen
és már te sem mosolyogsz.
De nem hibáztatlak
a fájdalmaimért.
Szívedet fojtóan mardossa a fájdalom,
Könnycsepp csordul végig bánatos arcodon.
Úgy érzed, egyedül vagy e barátságtalan világon,
súlyos lelki terhet cipelsz törékeny válladon.
Ajkad képtelen mosolyra görbülni,
szemed kékje elfelejtett vidámságot tükrözni.
Nehéz perceket gördített eléd az élet,
de hidd el, ezek csak erősítenek téged.
Minden probléma, melyen felülkerekedsz,
egyszer az életben előnyöddé lesz.
Jövődet oly zavarosan látod, mint a ködfátylat,
de meglátod, ezt idővel minden újabb nap eloszlat.
Nap követ majd napot, hét követ hetet,
szinte észrevétlenül enyhíti bánatos lelkedet.
De ha mindezek ellenére csüggedni támadna kedved,
legyen szívedben helye az én szívemnek.
Érezd, hogy ott vagyok veled még akkor is, ha fáj,
mert a barátság nem csak pipacsokkal teli táj.
Melletted leszek, ha szükséged van rám,
hisz azt szeretném, mindig légy vidám.
Sziklává teszlek, ha apró kavicsnak érzed magad,
tűzbe borítalak, ha szíved lángjai kialszanak.
Tengerré varázsollak, ha cseppecske vagy,
segítek neked, csak reményeidet el ne hagyd.
„Senkit nem kényszeríthetünk arra,
hogy szeressen - senkit, hogy ne szeressen. Senki baján nem
segíthetünk, ha képtelen a
szeretetre.”
„Csak mert valaki nem úgy szeret,
ahogy te akarod, az még nem jelenti
azt, hogy nem szeret téged szíve
minden szeretetével.”
“Fura dolog ez a hiányérzet.
A legváratlanabb időben
jelentkezik, képtelen
helyzetekben. Betöri az ajtót.
Nem kopogtat, nem kérdezi,
hogy alkalmas-e , és a
legfontosabbat is elfelejti,
hogy fel vagyok-e rá készülve.
Csak jön és beköltözik
a lelkembe.
Próbálom nem észrevenni,
elterelni a gondolataimat.
De azokon a napokon,
mikor meglátogat,
a könyvek közül előkerül
egy réges-régi fénykép,
a rádióban felcsendül
egy évek óta nem
hallott dal vagy az
utcán elsuhan egy
ismerős kabát.
Emlékeztet azokra
az időkre, mikor még
nem ismertem Őt,
a hiányt.
A múlt boldogságából
azonban csak egy
pillanatot engedélyez.
Végül megtör.
Fájdalmat ébreszt
és könnyeket fakaszt.
Az időt lelassítja,
az álmokat elkergeti,
és mikor már minden
energiámat elszívta,
elmegy. Elmegy úgy,
ahogy jött,
kérés nélkül… váratlanul.”
(Hamia Linda)
A testi betegségekre ott vannak a gyógyszerek,
de a magányt,
kétségbeesést és reménytelenséget egyedül
a szeretet képes meggyógyítani.
Sokan vannak a világban,
akik egy darabka kenyérre éheznek,
de még többen olyanok,
akik csak egy kis szeretetre.
Sose fogom megérteni
Nem gondoltam hogy egyszer ez így lesz,
Hogy egyedül maradok.
Mert akárhogy is nézem,
Ez egy szomorú állapot.
Bár fiatal az élet,
S még lesz időm feledni.
Sose fogom megérteni,
Hogy miért tudod őt jobban szeretni.
Elindultam, búsan, magányosan
Minden véget ér lassan hamarosan
Menni a ködbe eltűnni és soha többet vissza nem jönni
Először döntöttem az út merre menjen előttem
De ha rosszul döntöttem soha véget nem ér előttem
Bizonytalan vagyok, de nem félek én döntöttem
Akármi is lesz előttem!
Keresek Valakit
Keresek Valakit, aki tudja, mit akar,
Aki tudja, hogy a szerelem mit takar.
Valakit, aki kedves szavaival vigasztal,
Egy embert, ki maga mellett marasztal.
Keresek Valakit, aki élvezi az életet,
Aki élvezi, s kedveli a végzetet.
Valakit, aki szavaival megnevettet,
Egy embert, ki a maga szívével megszerethet.
Keresek Valakit, aki mondja, ha baj van,
Aki szívéből mondja, hogy: "szeretlek!", halkan.
Valakit, aki felnéz rám, s megragad,
Egy embert, kinek lélegzete látva engem elakad.
Keresek Valakit, aki jól gondolja mit kell tennie,
Aki jól gondolja, hogy a bajban is velem kell lennie.
Valakit, aki mikor szükség van rá velem lehet,
Egy embert, ki velem együtt sír vagy nevet.
Keresek Valakit, aki keres egy lányt,
Aki keres egyet, s nem Isten tudja hányt.
Valakit, aki szeretetre vágyik, nem másra,
Egy embert, kivel szerelemmel nézhetünk egymásra.
Egyenlőtlenségek
Amott van a világ-
És emitt vagyok én-
Választhatsz: a világ kell-
Vagy elég leszek én.
A világ:érdekes,
Szín, pompa, csillogás-
Minden, ami kellhet:
Szépség és ragyogás!
Én meg árva vagyok:
Üvölt az árvaság-
Egy galamb szállna hozzám,
De letörik az ág.
Egyedül vagyok
Egyedül vagyok. Várom, hogy rám talál ő,
Aki majd nagyon fontos lesz nekem, aki nélkül
Nem tudok majd létezni,
aki a világot jelenti majd nekem.
Az élet útján ahol szembe jön ő,
Ott figyel majd az angyal
ki egymás karjaiba lök minket.
Egymásra talál majd két árva szív,
kik örökre egymáséi lesznek.
Nyitott szemmel járok majd az úton,
és tárt karokkal várom hogy ölembe hulljon.
Forró csókkal olvad egybe testünk.
Soha nem engedjük hogy elváljanak újaink.
Megköszönjük az angyalkának, és megkérjük,
Hogy örökre vigyázzon ránk!
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben hordom.
Mindig itt van velem.
Bárhová megyek, mindig kell nekem.
És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel, kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.
Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
"Nem gondolom, hogy én a bölcsek kövét hordoznám magamnál, magától attól, merthogy döntési jogköröm van"
Dr. Szájer Józsefné Dr. Handó Tünde
az Országos Bírói Hivatal elnöke
Barátom az, aki előtt a lelkem nyitva van.
A barátság a lelkek közötti legrövidebb kapcsolat.
A szeretet lényege az együtt. A veled. A velünk.
Szeretetről beszélni egyedül nem lehet.
Akinek látod magad: azzá leszel.
"ha szeretet él a szívedben
boldog útra léptél,
hiszen érzés nélkül félig élsz.."