Kedvenc idézetek (beszélgetés)

A szem őszinte, becsületes, tiszta,

Elmondja, ami a szívedbe van írva.

A szem őszinte, kemény, könyörtelen,

Elmondja, ha valami kihalt a szívedben.

Ne szólj semmit, nem lesz semmi gond,

Szemed őszinte, majd mindent elmond…

Aki másokat ismer okos.

Aki önmagát ismeri bölcs.

Aki másokat legyőz erős,

aki önmagát legyőzi hős.

(Lao-ce)

„Menekülj onnan, ahol untatnak!”„Ahol untatnak, ott valamiféle hazugság és erőszak van jelen.”

/ Mérei Ferencet./

"Minden bölcsesség meg van írva abban a hatalmas könyvben, amely állandóan nyitva áll szemünk elõtt - a Világegyetemre gondolok. De csak akkor érthetjük meg, ha megértjük a nyelvet, amelyen gondolatai eljutnak hozzánk, s ha betûit - amelyek vérrel íródtak - mélyen bevéssük a szívünkbe. Ez a könyv a lélek és a szellem könyve."

(Galilei)

"Próbáljuk meggyõzni magunkat arról, hogy az élet önmagában is óriási érték, s nem szabad elvesztegetnünk egyetlen pillanatát sem.

Nem a lényegre figyelni, hanem pazarolni az élet kincseit, majdnem olyan, mint mérget bevenni, miközben tisztában vagyunk a hatásával.

Nem helyénvaló, hogy az emberek komolyan elkeserednek, amikor valami anyagi veszteség éri õket, de a legcsekélyebb szomorúságot sem érzik, amikor életük valódi értékei vesznek el..."

(Tendzin Gjaco)

"Tapasztalható, hogy hajlamosak vagyunk magunkat önelégülten szemlélni. Általában elnézõnek, engedékenynek látjuk magunkat, és amikor valamilyen kellemetlenség ér bennünket, mindig készek vagyunk érte másokat, a sorsot, a rossz szellemeket, vagy éppen Istent okolni. Érdemes olykor magunkba szállni, ahogy Buddha ajánlja. Attól egy kicsit megrémül az ember."

(Tendzin Gjaco)

A jó gondolat: magasba vágyódás, szárnyalás, felemelkedés, ajándék.

Jó gondolat helyébe jót várj; a rossz gondolatokért ne várj semmit.

Az vagy amit egész nap gondolsz.

A lélek, akár a világ kapuja, befogad mindent.

A lélek, akár a világ kapuja, bezárul bármi elõtt."

(Tatiosz)

"Sokkal építõbb lenne, ha az emberek megpróbálnák megérteni állítólagos ellenségeiket. Megbocsátani sokkal hasznosabb mint felkapni egy követ és hozzájuk vágni. Még hasznosabb megbocsátani, ha dühöd csillapíthatatlan. Élni a lehetõséggel, hogy a rossz helyett magunknak és másoknak is jót tegyünk ez a legnagyobb megpróbáltatás."

(Tendzin Gjaco)

"A türelem fejlesztéséhez kell valaki, aki szándékosan idegesít bennünket. Az ilyen ember ad jó lehetõséget a türelem valódi gyakorlására. Úgy teszi próbára belsõ erõnket, szilárdságunkat, ahogy még a guruk se tudják. A türelem gyakorlása megvéd bennünket a sértések fájdalmától."

(Tendzin Gjaco)

"A valódi együttérzés nemcsak érzelmi viszonyt jelez. Szilárd, az értelmen alapuló meggyõzõdésbõl ered. Ezért az igazán együttérzõ viselkedés még akkor sem változik, ha éppen negatívan fogadják. Az egyetemes önzetlenségbõl kifejlõdik bennünk a másokért érzett felelõsség, és ez akként jelenik meg, hogy segíteni akarunk társainknak gondjaik lekûzdésében."

(Tendzin Gjaco)

* Adj az embereknek többet, mint amire vágynak, és ezt teljes szívedből tedd.

* Akárhányszor azt mondod "Szeretlek", gondold komolyan.

* Akárhányszor azt mondod: "Sajnálom", mindig nézz a másik szemébe.

* Soha ne hagyd figyelmen kívül mások álmait.

* Szeress mélyen és szenvedélyesen. Megsérülhetsz, de ez az egyetlen módja annak, hogy valóban teljes életet élj.

* Kezelj minden egyet nem értést tisztán, de ne támadj.

* Beszélj lassan, de gondolkozz gyorsan.

* Ne feledd, hogy a legnagyobb szerelem és a legnagyobb eredmények hordozzák magukban a legnagyobb kockázatot.

* Ha esetleg veszítettél, tanulj belőle.

* Ne feledd: tiszteld önmagad,tisztelj mindenki mást, és légy felelős a tetteidért.

* Ne hagyd, hogy kis szóváltás vessen véget egy nagyszerű barátságnak.

* Akárhányszor rájössz, hogy hibáztál, tegyél meg mindent, hogy helyrehozd. Azonnal.

* Vállald a kihívásokat, de ne feledd el a korlátaidat.

* Ne feledd, hogy van amikor a csend a legjobb válasz.

* Élj egy jó és becsületes életet. Amikor öreg leszel és rá gondolsz, jó érzés lesz újra átélni.

"Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitől. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...

Először is: az örömök, melyek eltűnnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed előtt a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy erő. Messzebbről látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerűbbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögő és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!"

"Boldogság természetesen nincsen abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után. Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."

(Márai Sándor)

Ha a boldogságot kutatod, belül keresd, emlékezeted roppant nagy csarnokában. Itt tied az ég, a föld, a tenger, a csillagok. Itt találkozhatsz önmagaddal. Csak egyetlen egy nem lehet a tied: a perc, amelyet elfeledtél.

Amire nem emlékszünk, már nem a miénk...

Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelö hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes.

(Tatiosz)

"Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.

Először meg kell nézni a lelkét.

Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát.

Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát, a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.

Minden igazi nő hét fátyol táncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei hatalmát vagy a csípőjét nézed.

Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van."

"Az ember bekötött szemmel halad át a jelenen.

Nem tudhatja, hanem legföljebb sejtheti és találgathatja, mit is élt át.

A kendő csak később hullik le a szeméről,

és ő csak akkor, a múltba visszatekintve állapíthatja meg,

mit is élt át és mi volt élményei értelme."

Túl könnyedén venni az életet nagyon felszínes dolog, és ha ez alapvetõen jellemzõ az egyénre, akkor maga az ember is felszínes….

Általában az olyan emberek vidámak állandóan, akik igénytelenek a többre, a jobbra és a mélyebbre… Nem mondom, hogy minden esetben így van ez, de többnyire igen - hiszen ha egy-két igényed van csak, és összesen 2-3 dolgot látsz át és fogsz fel az életbõl, akkor azokat gyorsabban ki tudod elégíteni, mint ha kétezret…

Ebbõl fakad az is, hogy a felszínes, és morálisan igénytelen embert nem sok minden fogja zavarni, míg a mély lelkû és morálisan igényest sok minden.

Természetes azért, hogy a felszínes ember ezen gondolatokra esetleg így reagál: "túl komolyan veszel mindent!", s a mély nem is fog tudni erre mit mondani, mert amit mondana erre, arra nem volna szükség akkor, ha nem igénytelen emberrel állna szemben, õ is értené, s nem beszélne így….

Ugyanis a felszínes ember lényegébõl fakadóan igénytelen és nem vágyik olyan lelki-szellemi mélységekbe, mint az, aki mély. A mély viszont szükségszerûen szenved és nem is tud igazán mit kezdeni az ilyen emberekkel. Szenved, mert lényegébõl fakad, hogy fáj neki az igazságtalanság, és a hiábavaló felszínes üresség. Tehetetlen mert, amit mondana, fel sem éri lélekkel és ésszel az igénytelen üres ember..

"Azt hiszem, minden ember életében van egy pont, amikor döntenie kell. Ha rosszul dönt, nincs visszaút.

Sokáig azt hittem, hogy másokat hibáztathatok azért, ami velem történt. A hibáktól azt mondják, hogy az ember jobbá válik. Ez talán igaz is. De minden hiba elvesz egy darabot az emberből. A hibákat nem lehet jóvá tenni. Örökké velünk maradnak, hogy emlékeztessenek a múltra.

Egy bocsánat, vagy egy elnézést jöhet szívből, de ez csupán szó. Azt hisszük, hogy ha megkapjuk, amire várunk, hogy ne haragudj, minden jobb lesz. De a szó nem fedi el a sebeket; Minden bocsánat egy újabb halál, amelyet a léleknek kell átélnie. Megbántottak. Százszor, talán ezerszer is.

De a legjobban az fájt, amikor bocsánatot kértek. Tudtam, hogy megölik vele a lelkemet. Nem a megbántás fájt, mert azt elfelejti az ember. Talán hónapok, vagy évek kellenek hozzá, vagy talán csak egy pillanat, de elfelejti. De a bocsánatkérés már azt jelenti, hogy ott, abban a pillanatban, amikor kimondta, vagy megtette, amit mondott, vagy amit tett, őszinte volt. Ott, abban a pillanatban tényleg úgy gondolta, vagy úgy érezte.

Ha tehetném, én is úgy élném az életem, hogy sose kelljen megbántanom mást. Mert bár feloldozást nyerhetünk azzal, hogy megbocsátanak, de azt a halott lélekdarabot már semmi nem támaszthatja fel. Senki nem érdemli meg, hogy megöljék a lelkét, hisz anélkül a szíve halott.

S szív nélkül, hogy éljük túl az életet?"

"Élj úgy, hogy soha ne szégyelld, ha a világ megtudja, mit teszel, mit mondasz. Még akkor is, ha nem igaz, amit a világ megtudott."

(Richard Bach)

"Nem a képességeink mutatják meg, hogy kik vagyunk, hanem a döntéseink."

(JK Rowling)

Nem baj, hogy nem vagyunk egyformák, talán unalmas is lenne a világ, ha mindenbe...n hasonlóak lennénk és mindenben egyetértenénk. Ahogy magamat szeretem, téged is úgy fogadlak el. Gyökereink összeérnek a föld mélyén, s a nap is ugyanúgy simogatja szirmainkat.

(Simon András)

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,

És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,

És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,

És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.

Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.

És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz…

Hogy valóban erős vagy.

És valóban értékes.”