Kedvenc idézetek (beszélgetés)

Talán csak a távolság mutatja meg, mennyire hiányozhat valami. Talán messzire kell utazni, hogy kiderüljön, milyen becses is az a hely, ahonnan elindultunk.

- Jodi Lynn Picoult

Jogod van az élethez, éppen úgy, mint a pillangónak. (...)

Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép és csúnya, jó és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni és őszintének. Becsületesnek, igaznak.

- Wass Albert

Minden fűszál, falevél, apró virág vagy szirom olyan,

mint egy felirat, amely a reményt hirdeti.

- Richard Jefferies

Hogy képesek vagyunk valami nálunk többet elképzelni, feltételezni, helyet adni neki magunkban, ily módon szüntelen tágasabbá tenni a lelkünket, az eszünket, a képzeletünket: ez a lehetőség, én azt hiszem, hatalmas ígéret.

- Kornis Mihály

Ápoljuk, védelmezzük álmainkat a zord, kemény időkben addig,

amíg ki nem süt a nap, mert az végül mindig bekövetkezik.

- Woodrow Wilson

Nem tesz jót, ha az ember bízik a segítségben, pedig a valóságban reménytelen a helyzete. Még rosszabb, ha a valóságtól elrugaszkodott elvárásokba kapaszkodunk, és reméljük, egy csodakúra még mindent jóra fordíthat.

Jostein Gaarder

Nem látom a fényt. A fejemben, az életemen, a jövőmön sötétség ül. Már régóta tudom. Most mindennél tisztábban képes vagyok elképzelni magam magányosan, megdögölve egy csatornában. A probléma az, hogy már ahhoz sincs erőm, hogy kinevessem magam.

Kanehara Hitomi

Ott ül a förtelmes szakadék szélén, a pusztulás szélén, már húzza lefelé a mélység, és ő csak legyint, befogja a fülét, mikor a veszedelemre figyelmeztetik! De hát mire vár? Csodára talán? Igen, csakis így lehet! Hát nem a téboly tünetei ezek?

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Olyan vagyok, mint egy porcelánbaba a polcon, amelyet valamikor leejtettek és most összeragasztottan pompázik, de ha hozzáérnek óvatlan kezek, darabjaira hull.

P. Szabó Mária

Amikor meghalunk, semmit sem viszünk magunkkal. Csak életünk tetteinek gyümölcseit és szellemi minőségünket.

Tendzin Gjaco

"Azt kérdezed ki az igazi, ki a valódi barát?

Az akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.

Kinek szemébe nézve, meglátod minden apró baját,

kit csendesen megvigasztalsz,

ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik,

te átmászod hallgatása falát.

Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.

Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elűzi minden bánatod, s köztetek nincs olyan,

hogy alul múlod őt, vagy túlszárnyalod.

Kinek látvány szívedet és lelkedet melengeti,

kivel jó a csend szavát hallgatni,

s együtt merengeni.

Kinek nem számít mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,

kivel ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.

Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,

s ha választásra kerül a sor,

te szó nélkül mellé állsz.

Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,

a világ összes, minden kincsénél.

Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,

kinek barátságát minden körülmény közt vállalod!"

„Nagyra becsülöm azt a barátom, aki

időt talál számomra a naptárában, de

még jobban szeretem azt, aki elő sem veszi

a naptárát, ha rólam van szó!”

„Amikor megismertem, nem tudtam, hogy valaha ennyire fogom szeretni.

Azt az embert:

Ki bajban is fogja kezem,

Ha szomorú vagyok együtt sír-ha boldog vagyok együtt nevet velem,

Olyan mintha Ő lenne a másik felem, úgyhogy nélküle el sem tudnám képzelni az életem!”

“Ha kérhetnék valamit, csak azt szeretném,

Hogy mindig mellettem legyél.

Minden percem kísérd szemeddel,

És ha egyedül vagyok, ölelj szeretettel.

Hogy amikor feladnám az életem,

Akkor is legyél ott mellettem,

És mondd azt, hogy ne tedd ezt,

Fogd meg két kezem, és el ne engedd.

Hogy amikor boldog vagyok,

Azt megoszthassam veled,

Amikor vidám vagyok,

És minden rendben.

Hogy amikor a szerelmem elhagy,

Tudjak kire támaszkodni,

Hogy a lelkem ne érje fagy,

Ne hagyd a szívem kihűlni.

Amikor már nem érzek magamban életet,

Világíts rá, hogy nincs így ez.

Hogy amikor már senkire nincs szükségem,

Pofozz fel, és megjavulok, megígérem.

Hogy ha már nem kívánok senkit szeretni,

Mondd azt, hogy engem kell szeretni.

Mondd nekem, kérlek, hogy szeretlek,

És megígérem neked, soha nem feledlek.

Hogy egy buli utáni reggelen,

Ébredj velem és mondd azt, fáj a fejem.

Amikor átbulizzuk ketten az éjszakát,

Aminek soha nem feledjük napját.

Amikor az esküvőmön eldobom a csokrom,

Akkor is légy mellettem, és légy velem boldog.

Táncolj velem egy gyönyörű ruhába,

És mondd azt, semmi nem volt hiába.

Légy mellettem akkor is, mikor eltöröm a karom,

Ülj velem órákat egy hideg padon.

Nézzünk együtt fel az égre,

Azt szeretném, ha soha nem lenne vége.

Ne hagyj elveszni, mikor szenvedek,

Találd meg bennem a szépet.

Élj velem, és szeress igazán,

Csak azt kívánom, hogy mindig Te vigyázz rám!”

Nem hittem, hogy létezik barát, Kinek hiánya ennyire fáj!

Kinek itt őrzöm szívemben, minden gondolatát.

Aki tőlem most oly nagyon messze jár, És minden pillanattal nő e távolság. Nem tudtam, hogy van ember,

Kinek hiánya így fájhat!

Kinek sóvárogva vár szívem, egyetlen szavára.

Aki oly sokszor megnevettet, ha szomorú vagyok, És most egyre-egyre csak miatta sírok. Várom már nagyon, hogy újra nekem beszélj, Hogy újra mond: "Azt sem meséltem még…!"

Hogy felcsillanjon szemed, és kedves mosolyod,

És kizárva ilyenkor az egész világot,

Mint tenger köztük, annyi csak barátoknak a halál: egymásban élnek akkor is.

Hisz` mind itt kell legyen, ki abban él s szeret, mi mindenütt jelen.

Mennyei tükör, mely színről színre láttat, szabadon egymást s bűntelen.

Ez nyújt barátnak enyhet, legyen bár múlandó mind, a barát s a társ,

köztük a legtisztább kötelék mégis örök, mert halhatatlan.

Hervadt lótuszlevelek hadd lengjenek,

az eső panaszát megértetik veled.

Cao Hszüe-csin

Emlékszel, egyszer vad eső szakadt,

s mi csókolóztunk csuromvizesen,

a záporozó szenvedés alatt

így bújok hozzád most is, kedvesem.

Palotai Boris

Olyan a szíved, mint a hosszas esőzés után megáradt patak, amely ellepte a medrében kijelölt mérce legmagasabb fokát is, s talán már el is sodorta valahová, egy sötét helyre. Az eső pedig tovább veri a folyót. Ha láttál már híradót ilyen áradásról, tudhatod, milyen az. Úgy van, ilyen az én szívem is.

Murakami Haruki

Osztani magad: - hogy így sokasodjál;

kicsikhez hajolni: - hogy így magasodjál;

hallgatni őket, hogy tudd a világot;

róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.

Széjjel szóródni - eső a homokra -

sivatagnyi reménytelen dologra

s ha nyár se lesz tőled - s a táj se zöldebb:

- kutakká gyűjt a mély: - soká isznak belőled!

Váci Mihály

Sokáig álltam az eső áztatta utcát bámulva. Újra 12 éves kamasz voltam, aki órákig nézte az esőt. Ha az ember elég sokáig bámulja, kiürül a feje, nem gondol semmire, és a teste fokozatosan ellazul, megszabadul a világ valóságától. Az esőnek hipnotizáló ereje van.

Murakami Haruki

Ha az eső lennék, ami összeköti az eget és a földet, akik soha nem lesznek eggyé... Vajon össze tudnám-e kötni az emberek szívét?

Naruto c. film

Tudnunk kell tétlennek lenni, ami korántsem lustaság. Az álmodozás felüdíti a fáradt gondolatokat, akárcsak az éjjeli eső az út letaposott füvét. Az álmodozás a gondolkodás vasárnapja.

Henri-Frédéric Amiel