Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Ez jut eszembe, amikor tavaly ősszel jöttem éppen vissza a gyomortükrözésből. Akkor toltak ki a műtőből egy negyvenes férfit. Lecsúszott a lepedő róla... Az egyik lába boka felett... Csak a csonk... Majdnem elájultam. Azóta nem vagyok dühös :(
"Sírtam, mert nem volt cipőm. Aztán láttam egy embert, kinek nem volt lába."
"Abban bízz, aki ezt a 3 dolgot meglátja benned:
szomorúságot a mosoly mögött,szeretetet a harag
mögött és szavakat a hallgatásod mögött... "
A Fény
Az álom fátyolarca szép,
A kertből eltűnt sok virág,
A fáknak karja int feléd,
Rabolva jő a télvilág.
Holnapra késő ébredés, -
De várj míg feltápászkodik
Benned a lélek - oly kevés, -
Szüntelenül panaszkodik.
Tavaszt ha várod, nyílik az,
Kullogsz rongyos ködök mögött,
Ernyedt szemedben nincs vigasz
- Látomás benne megkötött.
Majd szél süvöltve jő, sikít,
Mint túlvilági lavina...
Fátyolos álmot elvakít -
A fény - Magasságos Fia.
Áprilisi este
Halk neszek párnája borítja a rétet,
S kiválik a nyugalom
Mint a harmatcsepp.
Az időtlen béke,
Már csak így este
Jön ki az erdőszéli rétre,
Ahogy az inni járó vad,
Lassan lépkedve, tétován
Mint ez a pillanat,
- miként a hold is - megakad
Az akácfák még kopasz ágán.
Néma pillanat
Némán oson a fagy.
Az, mit csókol
Deresen néz vissza reá.
Kócos ágak közt
Rejtezik a szél,
Vár, vár türelmesen,
Hozná már a tavaszt.
Kopottas ártatlansága
A télnek,
Még foltokban fehérlik.
Fák alusznak,
Álmodják a rügyet,
Mitugrász madarat.
Csend, csend,
És még egy néma pillanat
Így a pirkadat bíbora előtt.
Nyitott könyv a lelkem,olvasd csak bátran,
Engedem,hogy meglásd,mi a titkos vágyam.
A barátság szent dolog,védeni,óvni kell,
Ki mit fektet belé,annyit vihet csak el.
Kell egy hely a szívben,egy csendes szép zene,
Hol,társra lel az érzés,és élhetsz majd vele,
Állunk majd a fényben,vagy boldogan megyünk,
Mert úgy szép az élet,ha mindig szeretünk!!!
Egy barát lehet közel, vagy akár távol,
De a szívedben mindig ott lesz, ne keresd máshol.
Egy barát lehet kedves, őszinte,
Minden problémát megoszthatsz vele.
Mert a baráti szeretet összekötő kapocs.
Adj hálát reggel
Adj hálát reggel az ébredő világnak,
- örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést áradni szívedben,
szeresd hogy itt vagy, e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli, reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd, ember nélküle élhet -e ?
Öltözz fel szépen, ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon, ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen !
S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked, magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rád néz ennyit megérdemel.
Hagyd hogy a mosoly átterjedjen másra,
- jó érzésed csak fokozódni fog -
a szeretet ilyen, apró kis sugara
teheti szebbé a hétköznapot.
Egy valami van az életben
Ezt ne feledd el soha,
bármit is mondhatnak
az élet egy csoda
Van olyan ki csalódik,
Mert mindig vannak gondok,
Én azt kívánom neked,
Légy te mindig boldog!
Legyen az életed gyönyörű,
Legyen egy tündérálom,
Légy mindig erős,
Ne hagyd hogy bárki bántson
Szeresd a barátaid,
Mert ők melletted állnak,
Ők is szeretnek téged,
És tőled csak jót várnak.
Ha bajban vagy ott vannak,
szeretnek és biztatnak,
Meg hallgatnak,vigasztalnak
Az utadon igazgatnak...!
Ezt egy igaz barát írta neked,
Szeresd őt is úgy mint mást,
A szíve mélyéből jött az ihlet
Nem okoz ő csalódást...!!!
„Volt időszak, amikor állandóan olyan történeteket hallgattam, amelyek az elszántságról szólnak. Volt, amikor csak azért éltem, mert élnem kellett. De most azért élek, mert HARCOS vagyok, és azt akarom, hogy egy napon ott lehessek az Ő társaságában, akiért annyit harcoltam.”
Te nem tudod mennyiszer vetem rád a pillantásom, mikor észre sem veszed. Nem tudod, mennyiszer akartalak hívni, hogy halljam a hangod vagy mennyi üzenetet írtam le, hogy válaszolj, amiket aztán kitöröltem, mert nem láttam értelmét annak, hogy elküldjem. Fogalmad sincs róla, mennyit sírok, mikor eszembe jut, mennyi boldog pillanat várt volna még ránk, együtt.. vagy ha csak meglátom, milyen boldog vagy nélkülem, elszorul a torkom, és inkább lehajtom a fejem, mert tudom, hogy én is ott lehetnék melletted! Én is lehetnék az oka, annak a gyönyörű mosolyodnak! Az én szemeimbe is nézhetnél, a csodás pillantásaiddal. Vérzek, fáj, szorít! SZERETLEK! Sajnálom..
A szeretet művészet, semmi sem fontosabb mint megtanulni ezt a művészetet.Úgy éld a jelent, hogy egyszer az majd múltad lesz,mely tönkreteheti a jövőd......
´Ne állíts fel sehol akadályokat. Légy mindig nyitott folyosó, ne legyenek rajtad sem zárak, sem ajtók, ne legyenek benned zárt kapuk. És akkor lehetséges a szeretet. Ha két középpont találkozik, ott a szeretet. ´
Ha elmerném mondani amit most gondolok, megtudnád, hogy Rólad álmodok. Ha eltudnám mondani, amit most érzek: megtudnád, hogy mennyire féltelek, és mennyire szeretlek téged!
Ha egyedül vagy árnyékod leszek...
Ha sírni vágysz vállad leszek...
Ha boldogság kell mosolyod leszek...
Ha barátra van szükséged én csak én leszek.
"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. [...] Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért."
Míg van posta, és nem vágják el a telefonvonalakat, míg van mondanivalónk, s amíg minden szorongásunk és örömünk meg akarjuk osztani egymással, addig barátok maradunk. Mindörökre."
"Ha ünnepélyes beszédbe kezdenék, hogy dicséretedet zengjem, hogy kifejezzem hálám, és hozzád fûződő mély érzelmeimet, arcod bíborvörös árnyalatot öltene, és világgá szaladnál. Így hát nem teszem. Vedd úgy, hogy mindent elmondtam."
"Nemcsak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármily végzetnél, tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül tetted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által mûvelted mindezt. S talán épp ez a barátság lényege."
"...ha valakiben fényesség lakik, az az ember ragyogni fog. Így megismerjük egymást, amikor a sötétben együtt botorkálunk, anélkül, hogy a másik arcát kezünkkel végigtapogatnánk, vagy szívébe furakodnánk."
"Két ember attól fogva számít igaz barátnak, amikor hallgatásuk már nem jelent kínos csendet."
Egy barát sosem közli hogy "Én előre megmondtam" - még ha ez is az igazság"
"Ne haladj előttem, mert nem tudlak követni! Ne gyere utánam, mert nem tudlak vezetni! Jöjj ide, mellém, és legyünk csak barátok"
"A magányban, a betegségben, a zûrzavarban - a barátság puszta gondolata is tehetővé teszi a túlélést, még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket. Elég a tudat, hogy ő létezik. A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő, a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend. Éppen ezekben a dolgokban gyökeredzik a legmélyebben. És ilyen talajból bontja ki legszebb virágait."
"Barátom! Te sohasem vársz el tőlem túl sokat. Boldog vagy, ha sikert érek el, de kudarcaim sem változtatnak meg. Megadsz nekem minden segítséget, ami csak tőled telik - de még ennél is fontosabb, hogy itt vagy nekem."
Már nem tudom, mit érzek, félek, hogy az lesz, mint régen.
Az egyedüllét soha vissza nem térő alkalmat kínál arra, hogy a belső csendben az ember végre meghallja saját, igazi hangját. Ez a belső hang gyógyító és vigasztaló, akár sorsfordító változtatásokat képes elindítani az életedben!
"A gazdagok soha nem pazarolnak el egy fillért sem, erre csak a szegények képesek." COELHO
"Megtehettem volna-soha nem fogjuk föl igazán egy ilyen mondatnak az értelmét.Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit,ami megtörténhetne,és mégsem történik meg.Rengeteg mágikus pillanat van,amit nem is veszünk észre,mígnem a sors keze-teljesen váratlanul-megváltoztatja az életünket."
"Ha egy sötét erdőtől félsz, bele kell menni a sötét erdőbe. A félelemmel szembesülni kell. Ez tényleg használ valamit. Mert, mint mondják, az ember a saját képzeteitől fél."
Müller Péter
Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon,
ahogy ő mondta, ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
" Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S, most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át,
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínységben? "
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
" Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
Téged vállamon hordoztalak! "
Ismeretlen szerző nyomán,
Túrmezei Erzsébet fordította
További ajánlott fórumok: