Kedvenc idézetek (beszélgetés)

Hú,esküszöm de megrángatnálak!!:)

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!

(Coelho)

_________________________________

"Az ember egy hiszékeny lény.

Esélyt ad az utolsó után is, szeret, ha százszor összetörik is, megbocsájtja a megbocsájthatatlant is...Képes hinni akkor is, mikor százszor csalódott is már.

Az ember a szívével, képes az eszét felülbírálni újra és újra, és amíg erre képes, addig tud igazán szeretni...Mert szeretni ésszel nem lehet, csak szívvel..."

Böjte Csaba írása... Hosszú is, érzelmileg sem könnyű végigolvasni. Mégis érdemes.

TALÁN MAJD EGYSZER HABLEÁNYT TETOVÁLTATOK A MELLEMRE

A nyári vakáció egyik reggelén csengettek az ajtón, az egyik lányunk jött vissza az otthonba. Örömmel ugrott a nyakamba s kérdezte: "Mikor megyünk a táborba?" A kislány egy hosszú tanév után nagyon vágyott hazamenni a szüleihez.

Hazavittük a Dévától 200 km-re levő otthonába, de pár nap múlva visszajött, mert - telefonáltam! "Jöjjön, mert megyünk táborba". Hogy mondjam meg, hogy nem igaz, hogy nincs is semmiféle tábor, csak nem kellesz otthon, és igazából egy kegyes hazugsággal postáztak vissza tégedet?

Így most itt vagyunk a Csónakos partján, "táborozunk", hogy ne csalódjon, ki tudja hányadszor a gyermek. Ülök a víz partján és nézem a csapatomat. Forr a víz, én folyamatosan számolom a fejeket. Mind megvannak.

Egyszerre jönnek mellém, hozzám bújnak, mesélnek. Az egyik negyedikes lányunk megkér, hogy tetováltassak szép hableányt a mellemre. "Miért?" - kérdezem. "Mert apukának is egy olyan volt. - És elindul egy csacsogó kispatak - Az én apukám nagyszerű apa volt. Igaz, hogy sokat ivott, s egyszer, mikor korbáccsal megvert, kiütötte az egyik szememet. Nem akarta. Utána apuka is sírt, bánatában nagyon berúgott. Anyuka, mikor két éves voltam, akkor halt meg. Öngyilkos lett, mert sokat k...ott. És apu őt is megverte. De én nem leszek k...a."

Hallgatok, magamhoz szorítom e szép szőke kislányt. Ő csak beszél. Elmondja, hogy mennyi rossz ember van, és hogy az apukát olyan sokan 'bizgették', míg fogadásból megivott két liter vodkát. "Apukám olyan rendes volt, utolsó cseppig megitta, mert az ember, amit ígér, azt meg kell tegye, úgy-e? Apuka sokat hányt és meghalt."

Hallgatunk, a tó vize egykedvűen fodrozódik. Nagyon sok mondat van az életünkben, mit nem tudunk befejezni. Odajön egy másik kislány is. Vizes, szép barna bőre ragyog a napfényben. Három éve van nálunk, az osztály második tanulója. Beszélgetünk. Elmeséli, hogy milyen volt, amikor egy nagyváros állomásán koldult. Nagyon ritkán beszél erről. Most úgy beszél, mint más a nyaralásról: "Olyan bácsi is volt, aki egy egész kiflit adott egyszerre. De nagyon kellett vigyázni a rendőrökre, sokszor kutyával jöttek, s egyszer az egyik társamat meg is harapták a kutyák. Volt egy nagy szemetes láda, oda bújtunk el." És mondja, és mondja.

Úgy látom, hogy a víz, a játék, nemcsak a fizikai mocskot oldja, mossa s remélem viszi messzire. Aztán odasodródik két testvér, a harmadikat végezték. Szédületes energia tépi ezeket a fiúkat. Lendületükben mindenkit lesodornak a lábukról. Nem rosszak, de tíz percenként felsír, visít valaki mellettük. Mint a villámhárító a villámot, úgy vonzzák a 'galibát'. Rájuk szólok, s mint két ma született bárány kunkorodnak mellém. Ha már rohangálni nem lehet, hát engem kezdenek nyuvasztgatni ölelésükkel. Persze hogy beszélgetünk, és persze, hogy szóba jön az édesanya, akinél csodálatosabb anya nincs, de aki nagyon elfoglalt.

Sokszor megcsodálom Isten hatalmát, aki ilyen végtelen erőssé tudja tenni a gyermekek szüleik iránt érzett szeretetét. Mert én csak azt látom, hogy a gyermekek első áldozására a 18 km-re lakó anyuka, azokkal a lakkozott körmeivel és még egy szent szívét is megdobogtató szerelésével, nem tudott eljönni, bár meg volt beszélve és meg is ígérte. A fiúk kérésére egy pár perccel később kezdtük a misét. De nem jött el az évzáró szereplésre sem, és azóta sem jött egyszer se felénk. Megölelem a fiúkat és elismerem, hogy anyuka tényleg nagyon szép, csak az a baj, hogy nincs ideje. S hogy a tépelődésnek véget vessek, szabadon engedem e két szilaj paripát.

Táborozunk! Isten műve: a tó vize, a táj, a gyermekek, és minden olyan csodálatos. Végtelenül jól van minden, úgy ahogy van! Sokszor nem értem, hogy egy-egy törékeny gyermek válla hogy tud ennyi tragédiát hordozni. De úgy látszik, hogy nem is ez a fontos. Ezeket a gyerekeket, a sebeket nem kielemeznem kell, hanem szeretettel átölelni és hordozni. Megtenni mindent, hogy ha már karjaim közé sodródtak, Isten akarata szerint alakuljon a további életük.

Egy labda telibe talál, és szinte észre sem veszem, ott vagyok a Csónakos tó vizében. Játszunk, én vagyok a cica, és forrik a sok gyermek csapkodásától a víz. Tudom, hogy nem megoldani kell a problémákat, hanem kacagni, és eltalálni azt a tenyérnyi kék eget a gyermekek karjai között, hogy nehogy megint én legyek a cica. Játszunk, kissé könnyes a szemem, de itt a tó vizében úgyse vevődik észre. Végül is Jézus nem azt kérte, hogy megértsük ezt a csodálatos szép világot, hanem azt, hogy szeressük, szeretetté váljunk ott, ahol a legnagyobb szükség van ránk. Nehéz megtanulni együtt élni a konkollyal. Dobom a labdát, s persze, hogy valami Isteni erő megint a gyermekek karjai közé vezeti azt. Mindenki kacag, felsültem, alulmaradtam, újból én vagyok a cica. Úgy tűnik, hogy most semmi más nem fontos, és jól van ez így. A teológián, a noviciátus alatt soha nem gondoltam volna, hogy ezek a koszos gyermekek ennyire átszervezik az életemet.

Talán majd egyszer még egy hableányt is fogok tetováltatni a mellemre?

"Barát az, ki melletted áll, ha a porszemet a szél elhordta már,

Barát az ki mindig fogja a kezed, akkor is ha az élet megvezet,

Barát az ki a barátod marad, ha a szerencséd messzire szalad,

Barát az ki könnyeid letörli, ha lelkedet a világ felőrli."

(Faragó Klára)

"Szeress, és a szeretet mosolyt rajzol arcodra, vigasztaló szavakat ad ajkadra, meggyújtja a szíved, tenyered kinyitja, ha adni kell és mozdítja lábad, hogy segíteni indulj."

(Gabriel García Marquez)

"Aki szeretetben él, nem büszke, nem akar Másokon uralkodni, nem halljátok soha, hogy hibáztatna, vagy gúnyolna Másokat. Nem kutat Mások szándékai felől, nem hiszi azt, hogy Ő jobban cselekszik, mint Mások, és soha nem tartja többre Magát embertársainál. Aki szeret, az amennyire csak lehet, elkerüli, hogy fájdalmat okozzon."

(V.Szt.János)

Amikor kicsi voltál, még tanítgattak téged,

hogy felkészülten érjen a nagy próba, az élet!

Megmutatták, hogyan kell evőeszközzel enni,

bekötni cipőfűzőt, hogy könnyebb legyen menni.

Begombolni ruhádat, s hogyan használd a WC-t.

Hogyan kell átugorni az akadályok lécét.

Mit tegyél önmagaddal, hogy másoknak is tetsszen,

hogyan mosakodj, öltözz - hogy átmenj majd a "teszten".

Tanítva tettél szert az erkölcsre, tudásra:

- hogyan nézz önmagadra, miképpen gondolj másra!

Legyen egy csepp esélyed a boldogságra lelni,

az "elváró" nagy világnak könnyen megfelelni.

Apró, piciny gyermekből, komoly felnőtté váltál,

s ha jól alakult sorsod, már saját lábra álltál.

Ám akik tanítottak az életre, a jóra,

azok felett is elszállt jó néhány nap, és óra.

Az idő szállt felettük, és idősebbé lettek,

és olyanokká válnak, mint mikor megszülettek.

Lám most meg kell tanulnod megértőbb lénynek lenni,

mert ügyetlenül fognak remegő kézzel enni.

Bekötni cipőfűzőt, vagy felöltözni szépen.

Makacsok már a tárgyak az ősz ember kezében.

Lelassul minden lépés, az egyensúllyal baj van,

segítsd hát két karoddal, légy támaszuk a bajban.

Emlékszel, mikor téged megtanítottak járni,

a lassú tipegésed volt türelmük kivárni.

Te is lassan fejlődtél, ők lassan öregednek,

lelked táplálja lángját a vénülő szíveknek!

Legyél nyitott, kitartó, szereteted segítsen,

engedd - odaadásod - vén szívet melegítsen.

Látod, a kedvességért, a hála ég szemükben.

Te voltál álmuk, céljuk az egész életükben.

Te érted küzdöttek, mindig érted álmodoztak,

ha a szükség hozta nehéz áldozatot hoztak.

Ám már megfáradtak, nem működik úgy a testük,

amíg teheted önként maradj mindig mellettük.

Másik oldalon volt, azért nem láttam.

Hát köszönöm, én is ezt szoktam tanácsolni másoknak:)

Elengedni a korlátozó, megkötő félelmeinket, nincs idő pazarolni az életet, mert nagyon rövid.

De azt nem tudom hogyan kell ezt csinálni.

A mélységből csak felfelé visz út,

vagy lenn ragadsz, vagy nyerhetsz háborút.

Van egy kéz, ki magához emel,

ragadd meg bátran, s rád gondot Ő visel.

Ha olykor mégis legyőz a csüggedés,

tudd, hogy a felhők fölött kék az ég.

Megtalál bárhol a kegyelem,

csak nyiss kaput a szíveden.

ez az:

Neónak:

"Onnan, ahol most vagyok, eleget látok az útból ahhoz hogy megértsem: A trükk az, hogy előre kell haladnunk, elengedni a félelmeinket és a sajnálatunkat, melyek csak lelassitanak minket, és megakadályozzák, hogy élvezzük az utat, ami amúgy is túl gyorsan véget ér.

"A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek."

Müller Péter

"Sok ember fog ki- és besétálni az életedbe, de csak az igaz barátok hagynak lábnyomot a szívedben."

Eleanor Roosevelt

Vannak piros betűs napok az életünkben,

amikor olyan emberekkel találkozunk,

akik megborzongatnak bennünket,

akárcsak egy találó vers;

olyan emberekkel,

kiknek kézfogása csordultig van a kimondatlan együttérzéssel,

és akiknek gazdag természete mohó és türelmetlen lelkünket csodálatos tétlenségbe ringatja...

Talán soha azelőtt nem találkoztunk velük,

és többé sohasem keresztezik útjaink egymást;

de higgadt, szelíd természetük befolyása sérelmeinkre adott gyógyír,

és mi úgy érezzük e gyógyító érintést,

mint amikor az óceán érzi, hogy a friss hegyi folyó felfrissíti sós vizét..

"Igazi barátod az, aki a hátad mögött is csak jót mond rólad."

Sam Ewing

"A barátod az, aki mindent tud rólad, és mégis szeret."

Elbert Hubbard

Tatiosz: Szerényen tündökölni

Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz. Ki elindult, s még nem érkezett meg, biztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál.

Soha nem késő elindulni, soha nem késő szeretni.

Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.

Miért szeretnek minket a többiek? Amiért egyáltalán szeretni érdemes: magáért a szeretetért.

Tanulj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi.