Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"A bőrödet sok minden melegítheti, de a lelket csak egyvalami. Egy másik lélek. A másik. És ha lelked megtalálja párját, akkor bújik hozzá, reggeltől estig, estétől reggelig. És melegíti. Akkor is, ha bőrödön a hideg szél fut végig. És ennél kellemesebb meleg nem létezik. Az Ő lelke."
Csitáry-Hock Tamás
Mindenki, aki besétál az életedbe, megtanít valamire.
Még akkor is tanítanak téged, ha az agyadra mennek, mert ilyenkor megmutatják határaidat.
Andrew Matthews
Hogyan kezeljük a stresszt:
- Végy egy mély levegőt
- Számolj el tízig
- Egyél egy csokit. - Carole Matthews
Ne kövesd el azt a hibát, hogy mindenkit a saját mértékeddel mérsz.
Frank Herbert
Régen írtam, de miről is írhatnék? Hogy
mit érzek? Milyen az életem? Hogy telnek
a napjaim? Monoton..Csupa pofonok,
amihez úgy állok hozzá, hogy ki kell bírjam
és erősnek kell lennem. Csak sokszor
kívánom, hogy egy kis fényt lássak már az
alagút végén, egy olyan kis apróságot, ami
arra utal, hogy ez átmeneti állapot! Eddig
minden rendben volt, boldog voltam..most
mégis állandó a feszültség. Vagy ilyen az
élet? Ad valamit, aztán elvesz, aztán
megint ad? Újra kisbaba szeretnék lenni,
aki egész nap csak fekszik a babakocsiban
és mosolyog. Nem is tudom mibe
reménykedhetnék még, de mégis
megteszem. A reménynél boldogabb de
mégis gyilkos dolgot még nem éreztem
sose, de pont ez tetszik benne annyira,
meg akarom fejteni és utolérni, hogy aztán
újat követhessek egy másikat. Felemel, de
egyben ledob. Most épp ledob, de nemrég
még felemelt, viszont tudom, hogy
nemsokára megint fel fog emelni és akkor
annyira szép lesz a kilátás. Sőt, most is
boldog vagyok, mert így legalább tudom
értékelni a kis apró örömöket, amit bizony
nagyon kevesen tesznek meg...és mindig
tudok reménykedni!
"A hálaadás nagy gyümölcse mindig az, hogy észreveszem azt, aki adta. Az ajándékokról feltekintek az ajándékozóra és kiderül: az életem legnagyobb kincse Ő maga."
Cseri Kálmán
Mindazokért, kiket nem láttunk már régen,
Akik velünk együtt ünnepelnek az égben,
Kiknek őrizgetjük szellemét,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.
Mindazokért, akik elzárkóznak a jótól,
Akik nincsenek itt, s nem is értenének a szóból,
Aki barát, de lehet még ellened is,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.
Égig érjen a fény, és mi úgy szereténk,
hogy sohase múljon el.
Égig érjen a fény egész életünkön át,
hogy nyithassa két szemét, ki mindig erre várt.
Mindazokért, kik ma egyedül ülnek a járdán,
Kikre család, gyermek, otthon rég nem vár már,
És mindenkiért, aki nem lehet itt,
Mindazokért egy-egy gyertya égjen.
Mindazokért, akik nem vették még észre,
Örök bilincs kell minden fegyvert fogó kézre
És mindenkiért, aki nem hiszi ezt,
Mindenkiért egy-egy gyertya égjen.
,Igazán attól fáj az ütés,
kitől simogatást várnál,
s nem adhatod vissza,
mert rögtön belehalnál"
"Egy érintésből meg lehet érezni, hogy az vajon egy erős Ember érintése-e, vagy csak egy gyenge emberé. Nagyon nehéz egy olyan emberrel élni, akiből hiányzik a gyengédség. Légy erős. Ne azért,
hogy győzni, hanem hogy simogatni tudj!
Gyengéden simogatni csak erős kézzel lehet"
(Müller Péter)
Te könnyezel a költők bánatán
És eltűnődsz a szónok mondatán
Te érzelmekben élsz mindent elhiszel
Csak azt nem, ami egyszerűen szól
Én szeretlek.
Te elmerengsz a végtelen zaján
És képzelődsz az álmok jóslatán
De mindig arra vágysz mi fényévekre áll
De nem hiszed, ha egyszerűen szól
Én szeretlek.
Demjén Ferenc
"aki kétségbeesik az hátat fordít Istennek.."
ezt most hallottam a tv-ben..tetszik,színigaz!
Minden emberben ott lakozik az isteni és az ördögi is: mindenkiben egyaránt ott rejlik a
Menny és a Pokol lehetősége. Mindenkiben
kinyílhat a szépség virága, és kialakulhat a
csúfság posványa is. Minden ember folyton e két
véglet között ingázik.
/Osho/
"A szerelem az,
amikor a másik ember boldogsága
fontosabb a sajátodnál."
Szuhanics Albert: Falevél keringő
Falevél keringőt játszik az ősz,
friss zenét komponál a csípős szél,
táncolva hull le a sárga levél...
merengőn bámulja rőt színű őz.
Október karmester pálcája int,
zizeg a gyönge ág, zörren avar,
őszi szél örvénylik, lombot kavar...
levéltánc kezdi a valcert megint.
Keringőt táncol a sárga levél,
körbe száll, sodorja bús őszi szél,
bágyadt fénysugárból Strauss figyel...
Az erdő énekel, suttog zenél,
két lábam megmozdul, bús táncra kél,
hangulat s egy dallam messze visz el .
Reviczky Gyula: Őszi remény . . .
A nyár végső virága is lehull.
Az ég is ezt siratja: elborul.
E hervadás, e gyász úgy fáj neki!
Csak hullanak, egyre hullnak könnyei.
Fagyos mosollyal néz alá a nap,
S az égen olyan álmosan halad.
Nincs dal az erdőn, letarolt a rét,
Miért pazarolná fényét, melegét?
De a midőn vidám szüretelők
Felett halad, mosolygó képet ölt,
Miként ha szólna: ,,Vígan legyetek,
A hervadást úgyis megéritek!"
De véget ér a végső vigalom:
A szél süvít be ajtón, ablakon.
Azt mondja: ,,Nincs virág, meghalt a nyár!
Nem lesz derüs, meleg, soha már!"
Lesz! Mert a föld csak alszik, nem halott,
Megtérnek napsugár, madárdalok.
És akárhányszor lesz még kikelet,
Rózsás napok, napfényes ég, meleg!
"A szeretet művészet. Csodálatos képesség arra, hogy valaki kincseket hozzon elő a másikból és önmagából. Képesség arra, hogy az egység csodáját újrateremtsék, két élet harmóniáját megalkossák. A szeretet képessé tesz rácsodálkozni a másikban rejtőző végtelen szépségre és mélységre. A szeretet nem beskatulyáz, hanem szárnyakat ad. Szépnek látja a másikat, és ezzel erőt is ad neki, hogy a benne rejlő szépséget felszínre hozza."
Székely János
"Ha hülyékkel van összezárva az ember, meg kell szoknia, hogy úgy is viselkednek. A majmoktól sem veszi senki rossz néven, ha grimaszokat vágnak a látogatóra, vagy hozzávágják a sárgarépát az állatkertben!"
Lőrincz L. László
Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma, vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti. A szeretetnek behunyt szemmel is érezhető a jelenléte.
Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki épp olyan fontos Neked, mint saját Magad, addig mindig is magányos maradsz.
Élj jól becsületes életet, így amikor öreg leszel, és felidézed az emlékeidet, képes leszel másodszor is élvezni azokat.
H. Jackson Brown
A szerelem: lábatlan madarak szárnyalása. Együtt, valami régóta elhagyott otthon felé. Honvágy és hazatérés. A szerelem: vallásos állapot. Egy kozmikus széttépettséget akarunk összeforrasztani. Ebben az állapotunkban vagyunk a leghülyébbek és a legbölcsebbek is. Hülyék azért, mert hajlamosak vagyunk lényünk fájdalmasan hiányzó másik felét bárkiben megpillantani. És bölcsek azért, mert lehet, hogy benne is van.! Lehet, hogy ő az! És ez az „Ő AZ!" - élmény a legközelebb van a valóságos szeretethez.
Amíg nem mondod valakire, hogy „Ő AZ!" - addig nem is szereted igazán.
Egy lényeges dologra felhívom a
figyelmedet. Szeretni csak fölfelé lehet.
Nem lefelé, csakis fölfelé. Senkit sem
szeretünk azért, mert buta, gonosz,
aljas, csúnya, büdös, kellemetlen,
gyenge, gyáva - hanem azért, mert okos, jó, szép, kellemes, erős, bátor.
Még akkor is, ha nem ilyen - ha
szeretjük, belelátjuk vagy
beleképzeljük mindezeket az
értékeket. Ha azt mondod: "olyannak
szeretlek, amilyen vagy", nem igaz! Mert ha valóban szeretsz, többnek
látsz, mint amilyen vagyok. Ha szeretsz
valakit, fölfelé nézel rá, minőségileg
többnek látod. Mai kifejezéssel azt
mondhatnánk, hogy a szeretet nem
objektíven lát. Aki szeret, az nem a szemével, hanem a szívével lát."...