Katonafeleségek (beszélgetés)
:) Igazából ez az első közös missziónk, és dehogy bírom jól!
Csak tartom magam, mert muszáj, hiszen a páromnak is erre van szüksége, meg felelős is vagyok három kisgyerekért, nem engedhetem el magam!
A centi erre is jó, hogy ahogy fogy, úgy tudatosul a kicsikben, hogy telnek a napok és közeledik a hazatérés. Nem tudják megszámolni a hátralévő napokat, de azt ők is látják, hogy egyre rövidebb a centi! És neked is jó, pont ugyanezért! Neked ajánlom még a naplóírást, nekem sokat segít, és mikor visszaolvasom, mert szoktam sokszor, mindig vállon veregetem magam, hogy mennyi nehézségen túl vagyok már és mindet én oldottam meg! Sok erőt ad és segít objektívebben látni az életemet!
Igen, hamarosan hazajön szabira, már nem sok híja!
Párod biztosan jelentkezik hamarosan, enyém is csak napokkal később írt, bár az igaz, hogy megcsörgette hajnalban a telómat, mikor leszálltak Kabulban, de onnantól négy napig nem tudtam róla semmit...ilyenek ezek a fiúk :S
na látom megy a pörgés ezerrel, csak picit fordulok el és jönnek a új tagok :)
üdv a klubban lányok :)majd este visszaolvasok...
Nálunk a párom "csak" pótapukája a nagyoknak, a közös kicsi a vérszerinti, de ő még nem fogja fel, szerencsére :)
A nagyokat ennek ellenére is megviseli, de jól kezelik, kezeljük a dolgot. Ők már nagyok, sok-sok beszélgetéssel tudtam oldani a bennük lévő szorongást. Nagy szerencse, hogy ők már értik is, ha elmesélem, mi miért történik, mi meddig tart. Nem tudom, hogyan lesz majd akkor, ha a kicsi nagyobb lesz, mert valószínűleg lesz még missziónk. Talán az a szerencsénk, hogy sokan vagyunk, úgy értem, hogy nagy család, nem egyke gyerek a kicsi sem, így könnyebben veszi majd, mert a nagyok imádják tutujgatni már most is. Egyébként nálunk is eltörik a mécses néha, hogy "mikor jön már vissza Pisti?!" .
Jótanács: Vannak rituáléink: pl esténként együtt vágunk a centiből, ami a szabadságig hátralévő időt jelzi, vagy időnként be-be szagolunk a szekrényébe, mert olyan az illata, mint neki. Beszélgetünk is sokat róla, és ha valami szituról az eszünkbe jut, felelevenítjük, hogy emlékszel? mikor P. ezt meg azt csinálta, mondta, és jókat nevetgélünk:)
A gyerekek hogyan viselik Apukájuk hiányát?
Kisfiam ovistársának az apukája is volt kint, és ott a kisfiút nagyon megviselte. Dadog, és bizony volt bepisilés is. Most már itthon van apuka, és a gyerek boldog. Ott a szülők azt mondják, hogy soha többet! Ők nagyon megszenvedték!
Neked is üdv, Aviubi!
Hát az OMLT nem semmi! Az eleje tényleg vacak, de hamar elszalad. Az én párom akkor ment ki, mikor a kisfiunk egy hetes volt, nagyon megviselt a hiánya, ráadásul a hormonok is dolgoztak rendesen.
De jó, hogy szaporodik a társaság! :)
Szép napot mindenkinek!
Szia aviubi!
Bár én is most nemrég csatlakoztam a fórumhoz, de isten hozott. Én is két gyerekkel (csak két lánnyal) próbálom túl vészelni ezt az 5 hónapot. Az én férjem 3 napja utazott el (Különleges Erők), de már most nagyon szenvedek nélküle. Bár tapasztalatból tudom (nem az első missziónk), hogy az eleje és a végefelé a legrosszabb. De hát valahogy túl kell élnünk ezt is.
Sziasztok!
Csatlakozhatok?
Az én férjem 3 hete ment el, és majd év végén jön haza. OMLT.
Most próbáljuk túlélni a 2 fiunkkal. Ők még egészen jól viselik. Én pedig hullámvasútazok....
Szia énvagyok!
Köszönöm!
Nem pont Kabulban vannak, hanem valahol Kabul alatt dél felé. A te párod hol van? PRT-is?
Szia Liababy!
Az én férjem Kabultól délre Vardak tartományban van. Papíron 4 hónapra ment, de soha nem annyi amennyi a papíron szerepel. Általában még 1 hónapot ráhúznak. Ez a második missziónk együtt. Neki a 4-dik. Ezek az első napok a legszarabbak amikor még nem érték el a tábort, nem rendezkednek be, mert addig alig kapok róla hírt. A te párod hol van? És mennyi van még hátra?
Hát valahogy majd csak ezen az időszakon is túl leszünk.
Sziasztok!
Most nemrég akadtam rá erre az oldalra. És gondoltam társulnék hozzátok. Az én férjem ma utazott el, úgy hogy kezdődik az 5 hónapos szenvedés. Nehéz időszak lesz. Mindenkinek sok kitartást kívánok akinek a férje, párja misszióban van.