Jutalmazás, büntetés.Kíváncsi lennék arra, ki hogyan jutalmazza és bünteti gyermekék? Szükség van-e rá? (beszélgetős fórum)
Igen persze így utólag tudom.
Felhívtam két hónapja egy nagy toporzékolós hiszti után a Kossuth Rádió Vendég a háznál című műsorát, hogy tanácsot kérjek. A műsorvezető is azt mondta, hogy egy két éves már mindent megért, amit csak mondok neki, nyugodtan magyarázzam el, hogy mit szabad és mit miért nem és hogyan máshogy és beszélgessek vele mindenről etc...
De sajnos én nem így érzem. Nem azért mert lebecsülöm, hanem mert látom, hogy nincs sem figyelem sem visszacsatolás arra, amit mondok neki. Mesét sem tudok még mesélni neki, mert még nem érzékeli a történetet. A mesekönyvben csak mutogatja a képeket és kérdezi, hogy "mi ez?" én pedig válaszolok. Ha akármilyen egyszerű mondatot is mondok hozzá, tehát nem csak megnevezem, hogy majom, hanem azt mondom, hogy a majom hintázik, akkor mindjárt közli, hogy NEM és továbblapoz. Csak a neveket (egy-egy szót) akar hallani, egész mondatot már nem. Az ő szókincse pedig kb. 10-15 többségben hangutánzó szóból áll, így a párbeszéd is inkább metakommunikáción alakul.
Pont erre gondoltam én is ezzel a kávézással, teázással kapcsolatban, hogy nem fogja-e ezt később a "rosszat csináltam" gondolathoz társítani.
Úgy látom, hogy jól gondoltam, mert Te, mint szakember is így látod :)
Szerintem nincs szükség büntetésre. Minden életkorban meg lehet beszélni mindent a picúrral.
Büntetések helyett például én inkább a következmények megvilágítását helyezem előtérbe.
Például, ha már sokadjára (pl. harmadjára) mondom, hogy ne menjen neki a motorral az asztalnak (pl. így megfogalmazva: "Jobban szeretném, ha az a motor nem ütközne folyton az asztal lábához, tudnál nekem ebben segíteni?" később: "Úgy emlékszem, hogy kértem az előbb a motorral kapcsolatban valamit, ugye?" stb., lehetőleg kikerülve azt, hogy direktbe mondjam a "ne csináld", vagy "nem szabad" kifejezéseket, mert ha ezek kikerülnek a szóhasználatból, sokkal szívesebben közreműködnek a gyerekek, én úgy tapasztaltam), akkor elveszem tőle a motort, de úgy, hogy azt mondom: "Úgy látom, ezzel a motorral nem tudunk most dűlőre jutni, úgyhogy inkább elteszem pihenni egy kicsit".
Ez szerintem nem büntetés, hanem a tetteinek a következményét mutatom meg Neki. Azt mindenképpen meg kell tanítanunk, hogy a tetteinknek következményei vannak.
De szerintem jó, ha látja a gyerek azt is, hogy a szülő is vállalja a tettei következményeit.
Elsősorban mindeképpen az a példa, amit a szülőtől lát.
Ha mi kiabálunk amikor mérgesek vagyunk, akkor Ő is kiabálni fog, amikor Ő lesz mérges.
Ha mi rácsapunk a kezére, amikor nem akarjuk, hogy olyasmit csináljon, amit nem szeretnénk, akkor később Ő is rá fog csapni a kezünkre, ha olyasmit csinálunk, amit Ő nem szeretne.
Szerintem mindenképpen az a legjobb módszer, hogy ha olyasmit tesz, amit nem szeretnénk, hogy tegyen, akkor beszéljük meg vele. Soha ne becsüljük le a gyerekek képességeit!
Igenis meg lehet mondani egy pár hónapos babának is, hogy mik az elvárásaink, minek örülünk, vagy mi az ami elszomorít!
Szerintem a nevelés alapja a kommunikáció. De végül is minden emberi interakciónak ez az alapja...
Nagyon tudom ajánlani mindenkinek: Adele Faber - Elaine Mazlish: "Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje" című könyvét.
Én nagyon sok ötletet merítettem abból.
Ne haragudj, hogy ezt mondom, de lehet, hogy már 14 hónaposan sem kellett volna agyondícsérgetni azért, mert nyitogatja a hűtőt.
Meg kellett volna dicsérni persze, hogy milyen ügyes, nagyon örülsz annak, hogy önálló, de azt is el kellett volna mondani, hogy a hűtő nem játék, és ha pakolászni szeretne, akkor inkább a saját játékai között pakolásszon.
De ha már így alakult, ahogy van, nyilván visszamenni az időben nem tudsz.
Viszont elmondhatod Neki, hogy: "Te már nagyfiú vagy, és én bízom benned, hogy megérted, hogy a hűtő nem játék, mert ha sokat nyitogatjuk, akkor megromlanak benne az ételek", és utána odavezetheted a saját játékaihoz, vagy egy olyan szekrényhez, amit szabad nyitogatnia, és mondhatod: "Nézd csak! Itt nyugodtan pakolászhatsz, ha pakolászni szeretnél, és itt kedvedre nyitogathatsz és csukogathatsz is"
Esetleg kitalálhatsz egy mesét a szegény hűtőről, akinek a gyerekek folyton nyitogatták az ajtaját játékból, és így nem tudta elvégezni a munkáját, és a gyerekek csak romlott ételeket találtak benne, ezért éhesek maradtak.
Vagy kitalálhatsz egy mondókát, vagy versikét arra, hogy miért kell a hűtőajtónak csukva maradnia, vagy valami hasonló.
Ne becsüld le a fiadat! Hidd el, hogy sokkal többet megért, mint gondolnád!
Én mondjuk nem vagyok annyira a tökéletes következetesség híve. Szerintem igenis megengedhetjük magunknak is, hogy olykor következetlenek vagyunk. Sőt, akár el is mondhatjuk az ezzel kapcsolatos aggodalmainkat a picúrnak (én el szoktam), hogy: "Látod, az előbb amikor hisztikéztél, azt mondtam, hogy el fogom venni a labdát tőled, és mégsem vettem el, kicsit bánom már, hogy nem azt tettem, amit korábban mondtam, legközelebb erre jobban odafigyelek majd".
Szerintem az ilyen dolgokból tanul a szülő is, meg a gyerek is. Pl. a gyerek megtanulhatja, hogy a szülő is emberből van, Ő is hibázik olykor.
És a szülő példát mutathat abban, hogy a saját hibázásait hogyan ismeri fel, gondolja át, és próbál változtatni rajta.
Tudom ez nagyon fontos neked, de most egy két órára szüneteltetnem kell a fórumot.
Addig türelmesen olvasd az észrevételeket és ha valamiben "tudok" még segíteni, írj.
Húúú azt hiszem sok kérdésem lenne hozzád.
Igen pont ez a problémám. Addig eljutok, hogy sarokbaültessem, de ott tényleg megállt a tudomány, hogy ezután mit is csináljak. Mennyi ideig maradjon ott? Ha magától feláll visszaküldjem-e, és hányszor és mennyi idő után állhat fel és ha nem jön oda utána puszit adni (ez a bocsánatkérés nálunk), akkor hogyan tovább etc.
Szóval fogok tőled még kérdezni néhány dolgot ha megengeded.
Igen elméletben tudom, hogy a következetesség mindennek az alapja. Csak a probléma, hogy ember legyen a talpán, aki a gyakorlatban minden pillanatban tényleg következetes tud lenni.
Egy példa: amikor 14 hónaposan először kinyitotta a hűtő ajtaját és kiszolgálta magát, akkor elájultam a gyönyörűségtől, hogy milyen ügyes, talpraesett az én kis csodám. Győztem érte agyon dícsérni, simogatni, puszilgatni.... Na ma már nem vagyok annyira oda érte, de már nem tudom neki megmagyarázni, hogy ne nyitogassa a hűtő ajtaját és ne pakoljon ki belőle csak úgy mindent, amihez kedve szottyan...és igaza is van. Én sem érteném a helyében, hogy ami egyik nap dícsérendő volt, azért másnak miért kap ki...
Szóval következetesnek lenni nagyon nem egyszerű... :(
Szia! Én is a munkámból adódóan jelentem ki csupa felkiáltójellel! (gyermekpszichológus...:-)) Meg abból, hogy nekem is van 3 gyerekem, akiknél azzal, hogy dicséretet kaptak, inspiráltam őket. A jó tulajdonságaikat kell kiemelni! Nem értek egyet azzal, hogy egy gyereket "felnőtt számba" venni... És a helyes ítélőképességgel sem. A kisgyerekek még ösztönlények...terelni kell őket, és az által szocializálódnak, amilyen példák veszik körül őket. Nekünk, felnőtteknek kell példát mutatnunk, a helyes irányokat a mi cselekedeteink alapján kell leutánozniuk, majd később tudatosítaniuk... Egy gyereknek nem biztos, hogy jó az, hogy kávézgatás mellett beszélgetünk. Inkább játék közben ajánlanám. Mondjuk őszi séta és falevélgyűjtés közben...:-)
És nem azért gyerek, hogy hibázzon...ne abból tanuljon, hanem a pozitív értékekből. Ha folyamatosan a hibái vannak kiemelve, csak azt éreztetjük vele, hogy soha, semmit nem csinál jól, mindenért figyelmeztetni kell. És ha ezt összekötjük azzal, hogy leülünk kávézni, és akkor beszéljük meg, egy idő után ezt úgy kapcsolja össze, hogy kávéivás=valamit megint rosszul csináltam.
Szerintem dicsérettel sokkal többre megyünk! Ha különösen megérdemli, jutalmazzuk meg a sok puszi és ölelés mellé valamivel:-)
Dehogy sértesz meg :)
Egész nap minden pillanatban vele vagyok, pont ezért érzem azt, hogy nincs meg az az egészséges távolság, ami a szülői tekintélyhez kellene.
Az is probléma lehet, hogy 3 hónapja álltam csak le a szopiról, meg még mindig hordozókendővel cipelem ha hosszú távra megyünk, egy szobánk van csak és egy ágyunk, így együtt is alszunk.
Bölcsődébe nem vették fel, pedig nagyon kellett volna, hogy másokkal is együtt legyen és egy kicsit elkezdjen leválni rólam...szóval nehéz.
Alapjában jó az elképzelésed a gyermeked neveléséről, csak kivitelezési problémák vannak.
Egy 2 éves gyereket is lehet "büntetni".
A sarokbaállítás neki büntetés, ha jól csináljuk még 9 éves korben is működik, addigra pedig kialakul benne a helyes cselekvés képe, ha KÖVETKEZETESEK maradunk.
Ott látok problámát, hogy ha leküldöd sarokba gondolkodni, akkor ne tarts vele semilyen kontaktus, ne vond el a figyelmét.
Így nem fog gondolkodni.
No igen a hiszti a toporzékolás.
Ha KÖVETKEZETESEN kitartunk büntetésünk (sarokba, gondolkodni, bocsánatkérés) mellet, a hiszti, toporzékolás kb 3 nap után megszűnik magától.
Addig nem lesz se neki se neked könnyű.
De könyörgöm 3 NAP TÖBB ÉVI NYUGALOMÉRT, és még a gyerek is sínen lesz!?!?!?
A következetesség hihetetlenűl fontos a gyermeknevelésben, ahogy babetthopp is írja.
Ha valamit mondunk a gyermeknek, tartsunk ki mellette, mert csak egyszer nem tesszük és elkezd minket manipulálni, írányítani úgy, hogy észre sem vesszük.
A következetességnél és a nevelésnél fontos(NAGYON FONTOS), ne emeljük fel a hangunkat, ha már kezd elegünk lenni a csintalanságukból.
Rögtön felfogja még egy 2 éves is, hogy itt "van mit keresnie".
Tapasztalatból tudom(3 gyermek) ezt nagyon nehéz KÖVETKEZETESEN betartani.
Még egy fontos szabály!
Sok esetben sokkal hatásosabb a mindenféle eltiltáson kívül (játék, tv stb.), ha sarokba küldjük a gyermeket és kérjük NYUGODTAN, hogy gondolkozzon azon, miként viselkedett és ha úgy érzi elgondolkodott ezen, akkor eljöhet a sarokból, de nem akárhogy.
Jöjjön oda hozzánk és mindenképpen beszüljük meg vele, hogy szerinte miért küldtük sarokba.
Biztosan elmondja, ha nem vissza gondolkodni.
Fontos még, ha súlyosabb volt a vétsége kérjen bocsánatot és közben NÉZZEN A SZEMÜNKBE.
AKI NEM HISZI ENNEK MŰKÖDÉSÉT, ANNAK GARANTÁLOM NAGY MEGLEPETÉSBEN LESZ RÉSZE!
szerintem faraszd ki:)!!!!!
ha van idod,menj vele setalni,vagy menjetek parkba..jatsz vele amennyit csak tudsz..
nem karlak meg serteni,de mennyit foglalkozol vele egy nap?bar gondolom-mivel egyedul neveled-nem tudsz vele annyi idot tolteni,amennyit szeretnel...
azt tapasztaltam,hogy jobban elfaradnak,akkor ha nem egyedul jatszanak,hanem valakivel!es ,ha ez a valaki egy felnott ,akkor az +dolog,hisz feltetelezem igy meg neveljuk is ot,hisz fejleszto jatekot jatszunk vele es nem haborusdit:)
Büntetés kérdésében én is tanácstalan vagyok...
Egy két éves gyermeket hogyan lehet büntetni?
A fiam még nem ragaszkodik egy játékához sem (ha elteszem, akkor lefoglalja magát mással). Ha beküldtem a szobájába gondolkodni csak zokogott hangosan, de nem érzékeltem, hogy megértette, miért küldtem be. Ha leültettem egy külön erre a célra sarokba tett sámlira csak visszavigyorgott. Ha már elszakadt a cérna és üvöltöttem vele, akkor a földre vetette magát vagy a lábával elkezdett toporzékolni és minden maradt a régiben.
Simán megbeszélni vele, hogy rosszat tett és többet ne tegye, még nem igazán lehet (pláne, hogy ő még alig néhány szóval kommunikál csak)...
Szóval van valami tuti tipp?
(Előfordult, hogy a fenekére ütöttem, amikor már minden gondolatból kifutottam, és ez használt is abban a pillanatban, csakhát ezt sokszor nagyon nem szeretném alkalmazni... :()
Még annyit mondanék a nehézségeimhez, hogy egyedül nevelem őt és ezért nekem kell egyszemélyben minden szerepet ellátnom (nincs apa, aki a tekintélyével csak rádörren és mindjárt helyreáll a rend...)
a teas dolgot szerintem mindenkepp probald ki!!!!de lehet az kakao is:)!!!!
de ne ugy kezd a beszelgetest,hogy "miert csinaltad a tegnap ezt es ezt?" attol megijjed es ellenall!!!!probalj altalanos dolkogbol kiindulni,aztan terj ra a konkretakra!!!!kozben nevetgelj,viccelj vele,mond neki,hogy szereted...
mivel nem ismerek konkret esetet az eletetkbol,csak ezt tudom tanacsolni!:)
Sziasztok!
Egyetértek Remigraeel-el.
Teljesen egyetértek "eddit"-tel, abban, hogy a testi fenyítés nem igazán éri el azt ahatást, amit szeretnénk vele elérni.
Bár, ha sunyi, alattomos, megalkuvó, meghunyászkodó gyermeket szeretnénk, akkor ehez a legjobb eszköz a testi fenyítés.
A dícséret nagyon jó eszköz, az önbizalom erősítésére és a közösségbe, családba való társas kapcsolatok erősítésére.
Csak dícsérettel azomban nem járható út a gyermeknevelés.
Mindenképpen tudomására kell hozni a gyermek számára, hogy ki/kik az úgymond "falkavezér/ek".
Ha ezt nem érzékel gátlástalanná, arogánssá és másokat semmibevevő, "törvényenkívülivé" válik a gyermek.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyermeknek igenis van feladata a családban a tanuláson kívül.
Tapasztalható milyen személyiségek alakulnak ki a követelmények nélküli gyermeknevelésből.
Látható az a tendencia, hogy "nagyon sok!!!" fiatalnak a tudatában csak jogok léteznek, kötelezettségek pedig...., (-"ugyan már,szabad emberek vagyunk, ne mondják már meg, hogy kell nekünk viselkedni"- mondják.
Persze igazuk van, mert senki nem tanította meg velük, hogy vannak kötelezettségeik.
Nem ragoznám tovább, még egy segítséget szeretnék ajánlani ezzel kapcsolatban.
Valamelyik tv-csatornán láttam egy tényleg HIHETETLEN gyermeknevelő műsorsorozatot, Emma dadus címmel.
Szeretném érzékeltetni mennyire megtévesztő a címe: a menyemnek megemlítettem, aki pedagógus és közölte, ő ezt tanulta erre nincs szüksége.
Igen meglepett vele, hiszen tudja, hogy járatos vagyok ezen a területen.
Mostanában nem látom ezt a műsort a tv-ben, de érdemes lenne utánakeresni az interneten.
Sok sikert!!!
ez jó ötlet:) megprobálom.Mostanában nehezen bírni vele.hangosan orditva beszél,valoszinüleg a mi hibánk hisz ha már a szép szó nem segít sajna akkor felemeljük a hangunkat,föleg egy fárasztóbb nap után.De ütöget is mostanság ha mérges,így adja ki vagy földhöz vágja ami épp a kezében van.Nem tudom ezeket ki hogy kezeli,de annyi mindent kiprobáltunk és nem vált be szinte sosem.
most mult 3 éves és egyre öntudatosabb.
most elöjött egy képzelt baba is akivel beszél sétálni viszi stb.
IGEN!!!!termeszetesen!!!!!!!
en olivi 9edik valaszara irtam reagalast:)