Jó-e a 3 gyerek egy családban a mai világban? (beszélgetés)

Lenne egy kérdésem, már korábban megfogalmazódott bennem, és most felteszem.

Akinek 3 vagy több gyereke van, hogy old meg egy családi kiruccanást? Itt konkrétan autós utazásra gondolok... én akárhogy nézem az autóinkat 2-nél több gyerekülés sehogy sem fér beléjük (pedig van a készleten kis autó - nagy autó)... két autóval menni meg olyan gáz, az nem valami "közösségépítő"

Sőt, ugyanennyi munkanélküli volt a kommunizmusban is.. Csak nem látszottak. Most fizetjük ki azt, amit az akkoriak tényleges munka nélkül megkaptak.. Ez van. Persze ez nem igaz mindenkire, akkor is voltak, akik sokat dolgoztak, csak akkor se volt igaz, hogy mindenkinek van munkája, és mindenki megél...

Az se normális, hogy egy német munkás a 10x-esét kapja az itteninek. Ha a világ össz gazdaságát nézzük szomorú, de nem mi kapunk keveset, ők kapnak sokat.. Annyit, amiből kicsit szerényebben egy bangladesi városka elél..

De még több kell...

Ez az ország megért már sokkal rosszabb helyzetet is.. Volt ennyi munkanélküli a 1918-35 ig is. Dédnagyapám alatt 3x szűnt meg a gyár ezidő alatt, otthon a 7 gyerek...

Én mégis úgy látom, hogy az nem szül, akinek "kéne", és azok - akikkel kapcsolatban meg tényleg igazad van a kilátástalanságot illetően - meg mégis szülnek. Nekik talán tényleg nem kéne..

Persze, ezek a dolgok ma még nem látszanak, de ki fognak bukni.. És itt nem a személyes kedvelésről, vagy nem kedvelésről van szó.

Azért valójában el ne higgyük már, hogy nehezebb, mint régen. Csak az igényeink nőttek sajna aránytalanul nagyra, annyira nagyra, amit már normális értékrenddel nem lehet elérni..

Amikor se mosógép, se villany, se péküzlet, se orvosi ügyelet.. Vagy éppen 2 háború, több százezer "apuka" halála.. Nagyanyámnak megszületett a lánya. Fél éves volt, nagyfater ment katonának.. Aztán elfogták, 4 évet volt a Kaukázusban. Nagyanyám azt se tudta, él-e, hal-e.. Közben a pincelakásban, később vidéken lakott a gyerekkel.. Aztán nagyapa mégis hazajött, és utána lett még apám.. A nagylány meg nem akarta elfogadni a lepattant apukát elsőre, mert ő "olyat várt, amilyen a képen van", és nem ilyet.. Csak azért is újrakezdték, pedig már jóval 40 felett voltak. Ugyanis nagyanyám abban az időben olyan volt, mi a maiak, válogatott, és 35 évesen szülte az elsőt..

Nem mellesleg ugyanennek a nagyapámnak a családja jómódú gyáros volt Székelyudvarhelyen, csak hát ugye továbbment a határ, istenem... Így lett a család a 4 gyerekkel földönfutóvá.. De azért mégis lett valahogy, újrakezdték. 5 éven belül már két házuk volt itt Mo.-on..

A másik nagyanyáméknál is anyám nővére 1 éves volt, amikor németek, majd oroszok lakták le a házacskájukat, és pottyant be egy-két gránát a nagyszobába.. Volt katona nagyfater is, de ő is hazajött.. De ezt még jól megúszták..

Csak akkor még a nők munkája nem volt általános. Aztán egyik nap nagyapám kezét levágta a fűrészgép... Nagyanyám nem elvált, nem hisztizett, felült a biciklire - mert a vonat drága volt - és naponta 2x ment be Pestre (30km) friss tejjel, meg éjszaka varrt.. Mert meg kellett maradni. Mert nem volt még munkanélküli segély, meg átmeneti segély, meg szociális, meg iskolai támogatás, amiből szinte meg lehet ma élni.. Aztán nagyapa is napirendre tért a dolog fölött, dolgozott, ahogy tudott, és még utána született anyám.. Aki mellesleg már sokkal jobb körülmények között nőtt fel, és magasabb iskolákat végzett, mint a nővére..

És akkor ezek még messze nem a legdurvább sorsok.. Csak nem képzelünk innen a fűtött szobából ebbe bele kellően, mert egy jó darabig emlékezni se lehetett. Ez az eredménye..

"Ami viszont ma van, az egy buta divat, egymás hülyítése. "

Nem gondolnám, hogy így van.

Nézzél szét egy kicsit!

Ennyi munkanélküli embert mikor láttál az országban?

Nézzél szét a portálon, mennyien élnek szegénységben...és add hozzá azokat, akik az internetről nem sokat tudnak.

Ahhoz, hogy az emberek felelősségteljesen családot merjenek alapítani, kéne valami stabil háttér.

Ma ilyen nem létezik.

Nem csak önzésből nem vállalnak sokan családot, hanem sokan tudják, hogy nincs mire.

Nincsenek munkahelyek, bármikor kirúghatják.

Ma lennék fiatal, ebben az országban csak akkor akarnék családot, ha látnék valami reményt egy jobb életre. Most semmi ilyet nem látok.

Milyen gazdaság tudna itt pörögni? A nem létező?

Ennyi ember még 56-ban sem hagyta el az országot.

Az emberek nem egymást hülyítik, hanem kezdenek gondolkodni.

"Egy idő után nem fogják azokat szeretni, akik ezalól kivonták magukat, elfogadás ide vagy oda."

Részemről kedvelem őket, és egyet is értek velük.

"Az életnek vannak biológiai feltételei, mint a víz meg az oxigén. De vannak lelki feltételei is, például a remény. A remény, hogy a munkának, a küzdésnek van értelme, hogy a változás jót is hozhat, nemcsak rosszat. Hogy a gyerek többre viheti, mint a szülő: kitörhet abból, amibe született.

Remény nélkül nem lehet emberhez méltó életet élni. A remény ugyanis a holnap sikerébe vetett hit"

Azt ény ha így halad az ország több c.gány lesz mint magyar:(Mink leszünk majd a kissebbség.Sokkal kevesebb gyrek születik ez biztos, de a mai világban nehezbb mint régen volt és szerintem félnek sokan.Féltik a munka heylüket,nincs lakás egxebek.És ez mind vissza tart pár embert.Ismerek olyan akit ez nem érdekelt 22 évesen 3 gyerek munka semmi segélyből él úgy ahogy.

De a többség előre is gondol.Főleg munkát találni nagyon nehéz én tudom 3 szakmám csinálom felnőtt fejjel még iskolába járok mert ami végzettségem van nem ér semmit.:((És a semmibe babát vállani manapság:((

Az egy más kérdés, ha nem jön..

Ezt nem rád mondom!!: Sokszor emögött is valójában egy belső elutasítás áll, mert minden a világon a mai divatban ez ellen hat. (Persze, ha nincs egyéb szervi ok.) Akár a fogamzásgátló szedése, akár az, hogy a második számú agykéreg még mindig elhiszi a felsorolt gátló tényezőket (nem nőtt fel), még ha a tudatos énünk tényleg szeretne is gyereket..

Mert azért az is érdekes, hogy ma minden 4.!!! pár gondokkal küzd... Hát azért régen egy faluban néha akadt egy-egy ilyen eset... Ez se véletlen.

Azt jól teszitek, ha elengeditek ezt a dolgot, mert azért nekem az se igazán szimpatikus, amikor 30 évig másról sem szól egy kapcsolat, meg élet, csak a görcsös mindenáron való akarásról, "mert az nekem jár".. Még az se számít, ha tönkremegy a szervezete, netán a gyerek se lesz teljesen egészséges..

"Csodákat" meg már láttunk, ha a Jóisten mégis úgy akarta..

Még annyit, hogy beteg gyerek mellett, szinte egyedül is visszamentem dolgozni, mert nagyon akartam..

Azért a "jaj nem lehet" mögött a legtöbb esetben nem akarás, vagy túlzott ragaszkodás és féltés van. Meg a rossz magyar gyakorlat és szokás, meg butítás a 3 éves kor alatti közösségbevivés ellen.. (Nyugaton simán viszik őket 4-5 hósan)

Az persze más kérdés, hogy vidéken, ahol semmi meló, ott nem így van, de ott meg nem a gyerek miatt van ez, hanem amúgy is..

Az vita tárgyát nem képezi, hogy nehezebb, de azért értelmes előrelátással, meg rugalmassággal lehet lépni. Ehhez kell az igazi flexibilitás..

Az Műegyetemen harmadévben szültem. Ott ez nem divat. Nemhogy nem segítettek, szivattak. Közölték, úgyse fogom elvégezni. Hát én szültem egy másodikat is, és utána diplomáztam le 4-essel. Ami ott azért alapból se kis teljesítmény. És nem volt extra segítségem, és messze nem vagyok zseni.

Csak nem foglalkoztam a külvilággal, meg azzal, hogy "mit mondanak".

Megérteni meg lehet, hogyne lehetne. Csak azért a megértésből nem lesz érték, és a közösség (direkt nem írtam országot, vagy Mo.-ot) gyarapodása..

Előbb-utóbb bele fogunk fulladni az individualizmusba, mert egyedül nem megy..

De ezen valószínűleg át kell menni a társadalomnak, visszaút nincs, legalábbis azt mondá anno a töritanárom a társadalmi folyamatokról..

Ma, amikor látom, hogy 10 hónapos gyereket perelnek be a szomszédok... Ez messze túlmutat egy szomszéd-perpatvaron..

Ez nem érdekes, ez a véres valóság, csak ma még a mindennapokban nem érezzük. De fogjuk.

Ez nem a személyes meggyőzésről szól, (hiszen az a 30-ból 1 mindig is megvolt, lehet, ő az). Azt se hiszem, hogy ezt kívülről kellene tudni, sokkal inkább az embernek belülről. Csak egyre inkább kevésbé ismerjük magunkat, nem tudjuk, mi a belső hang, és mi a külvilág által diktált kényszer.. Ez a baj. A természet tudná a dolgát, csak mi okosabbak akarunk lenni.

Arról szól, hogy a társadalom - előre nem tekintő módon - legalizálja az "azt csinálsz amit akarsz" életformát. Persze messze nem csak ebbe, minden másban is..

Aztán amikor jön a baj, akkor meg meg van lepve..

Csak ezek nem 2 perces távlatok, és helyrehozni se ennyi idő őket, ráadásul szinte nem is lehet, mert amit egyszer szétzüllesztettek, azt ismét összerakni szerintem lehetetlen..

Vagy még nem nőtt vel:)

Persze az Ő bulájt a gyerek programmal nem lehet össze hasonlítani mind kettőnek más adja meg a boldosgágát:)

Egyrészt azért sajnlám, Őt, hogy ezért nem szül.

Mi 5 éve próbálkozunk és nem jöttek össze a babák így azt mondta párom kész elég bele fáradt.

és hát ezért is élünk így látjuk így a dolgokat.

érdekes.De sajnos sok embert ezzel nem lehet úgymond " meggyőzni"

Egyik ismerősm vállalkozó ő 40 éves nincs gyreke pasija is hol van hol nincs.Ő elmondta nekem miért is nem akar pl:minden évben többször megy nyaralni,hetente megy a barátnőkkel buliba,akkor kell fekszik amikor Ő szeretne ha nincs kedve az nap nem megy haza ott alszik a pasiájánál azt eszik iszik amit akar.Minden évben másik autót vesz...

Ezt nem mindenki tudja megcsinálni gyerek/gyerekek mellett.

Van akinek ez az élet ennyivel megelékszik.

Ha beteg lenne a gyrek kiesne a munkéból ami nem jó ,menni az iksolába érte,vinni hozni, egybek amit élt életet az mind megváltozna.

És ezt is meglehet érteni és menyi ilyen van amiről nem is tudunk.

Kérdés, mi lesz ennek a valós társadalmi következménye 20-30 éven belül..

Akár a személyekre, mint egyénekre, akár a társadalomra. Amikor tényleg kézzelfoghatóan kevesebb lesz a "használható" emberanyag..

Mert aki ma egyáltalán születik, azoknak azért...................................................

Egy szintig elmegy a "nem akarok gyereket". Amíg 30 nőből volt egy ilyen, és lett belőle tudós, vagy jófej tanti, addig nem volt gond, tényleg van/kell ilyen is..

Ami viszont ma van, az egy buta divat, egymás hülyítése.

És azért lehet ezt csűrni-csavarni, de mégiscsak dupla munkát végez, aki gyereket nevel a társadalomnak, plusz még dolgozik is, és adót fizet... Nem csak a nyugdíj szempontjából (de abból is), hanem abból a szempontból is, hogy a gyerekem is adófizető állampolgár lesz... Hiába van a gyerektelennek megtakarítása, annak is akkor van értéke, ha lesz gazdaság, ami pörög akkor majd.. Ahhoz meg képzett emberek kellenek, azokat meg meg kell szülni, fel kell nevelni..

Egy idő után nem fogják azokat szeretni, akik ezalól kivonták magukat, elfogadás ide vagy oda.

Persze az lenne az ideális, ha az egyéni vágyak egybeesnének a társadalmi kötelességgel.. Ez nem volt 10000 évig kérdés, csak ma az..

Szomorű:((

DE fő, hogy egyedül is boldogulsz és ez jó.

:)

ÉN azt mondom nem semmi aki ma 3-4 gyereket nevel.

Van olyan aki azt mondta nagy családot szertne és ez nem változik meg és így is lett több embernél.

Hát párom levele nem szertne/szeretett volna nagy családot max 2.Azt mondta örüljünk ha azt is feltudjuk nevelni.

DE most már ebben a helyzetben ami van sem munka se semmi azt elég egy is bőven.

Végre van megint élet a fórumon. niki 1,mi már ,,ismerjük egymást". :) Rövidke véleményem a következő a témáról. Ha újra kezdhetném se csinálnám máshogyan,ugyan így megszülném mind a 3 gyerekemet,maximum, a második után nem várnék 5 évet,2.5,3 évre szültem volna meg Vincénket,és nem 5-re. Túl sok így a korkülönbség közöttük. Gondolkozunk a 4. babán,de ez még nagyon távoli,csak tervek,elképzelések vannak,az hogy valójában mikor jön még nem tudjuk,lehet úgy alakul az életünk hogy nem lesz több,és lehet úgy hogy lesz még 5.-is.Ki tudja. Gondolom most ájuldoztok a széken ülve....de mi ezt az életetet választottuk,mindig is nagycsaládot akartunk a férjemmel.Élvezzük minden pillanatát,még ha olykor kimerítő is a 3 gyerekkel.Nem tudnám elképzelni az életemet gyerek nélkül.Ha valami bajom lenne,és nem tudnék szülni,gondolkodás nélkül örökbe fogadnék,vagy ha netán a nagylányunk után nem estem volna teherbe,akkor is lett volna testvére.Ha máshogy nem,örökbe fogadtunk volna egy bébit. A gyerekeink az életet jelentik, van miért küzdenünk,dolgoznunk,van miért tervezni a jövőt!!!! Várom hogy nagyok legyenek,és bemutassák az udvarlót,barátnőket...várom az esküvőjüket,várom az unokáinkat...Engem ez éltet!!!! Van lekötött pénzük,gyűjtögetünk nekik,csak ők vehetik majd ki ha nagykorúak lettek.Ezt is fontosnak tartjuk.Legyen mihez nyúlniuk.

Végül... aki nem akar gyereket,utódot,CSALÁDOT maga köré,azt is megértem. Ezek szerint nem tud áldozatot hozni. Mert tény,hogy sokmindent fel kell áldoznunk a gyerekeinkért, a családunkért, a férjünkért,de úgy gondolom így teljes az élet maga.

És tényleg ez lesz az utolsó bejegyzésem..ne higgyétek hogy 3 gyerek mellett nincs magamra időm,csak pelenkát cserélek,mosogatok,főzök,vasalok és leckéket ellenőrzök esténként. Nem így van azért.Igenis 3-4 naponta eljutok futni,apa addig játszik velük míg én feltőltődök.2 havonta fodrászhoz megyek,nem vagyok topis és igénytelen. Imádok sütni,főzni,kertészkedem,veteményezek,rengeteg mindent itthon megtermelek a családnak,és nagyon élvezem. Van hogy suli után még hétköznap is le ugrunk egy kicsit pecázni 1-2 órácskára,a gyerekek oda vannak érte. És hab a tortára,4 éve fotózok.Egyre jobban megy,portré képeket is készítek,és szeretném letenni a fotós sulit.Szóval nem kell mindenől lemondani 1...2..3...vagy akár 4... gyerek miatt!Ép ellenkezőleg,Ilyenkor élünk igazán! Meg tanultam beosztani az időmet,és az energiámat.Nem mondom hogy néha lemerül az aksim,de arra is van gyógymód! ;) Keresztanyu vagy a Nagyik elviszik fél napra őket,mi pedig lazulunk apával egy kicsit.Aztán újjult erővel vágunk neki megint az életnek.

Ennyit szerettem volna. Puszi mindenkinek! ;)

Nem ez így van.Sokan nem akarnak babát ez tény.És sajnos/nem sajnos ez egyre jobban elterjed.

Természetesen ha nekünk lehetne lenne de nekünk ezt adta az élet így fogadjuk el.És nézzük a jó oldalát.

DE az is igaz,hogy teljesen megválotzik minden ha van gyerek.

Van aki az élet stílusát nem adja fel egy gyrekért nem egy ilyen van tudom.

Persze az az egészséges ha van gyerek.

Lehet.

De az is igaz ahogy az emebr halad előre a korral máshogy áll ezekhez a dolgokhoz tudom.Pár éve nem így gondoltam de most már igen.

Természetesen örülnék ha lehetne babánk de mivel úgy néz ki nem lesz így máshogy látom e dolgot.

Ahogy párom mondaná:Se örömünk se bánatunk.

30 éves vagyok.

Amit albéletre költene valaki az a pénz másra is jó szerintem mint , hogy dobáljam ki az ablakon a 30-50 ezret havonta.

Ez az én véleményem.

Én jól élek párommal épp beszéltük, hogy ha lesz/lenne gyerek megváltozna az életünk ami idáig volt már nem így lenne.180 fokot kellenne fordulni.És hát párom is megszokta a gyreke nélküli életet és már ebben a korban nehen vált az ember.(meg egyéb okok miatt nincs baba)

Szerintem meg még fiatal vagy. Vagy nem tudom ugyan hány éves vagy, csak a szavaidból gondolom. Mi nem élünk rosszul igaz jól sem, három gyerekkel nem egyszerű, de sokkal-sokkal szegényebb lennék, ha ők nem lennének nekem. Mindegyik gyerekem születésével több lettem. Ezt még nem érted, de kívánom Neked, hogy egyszer igazat adj nekem.

Ja és nem minden a saját lakás, a nyugati országokban szinte mindenki bérlakásban lakik, mert hiába keresnek jól. Pl Londonban egy átlagos lakás kb. 50-100mió, ergo senki sem tudja még az ottani fizetésekből sem megvenni.

Figyi nekem a szüleim mindent megadtam/adnak és sosem éltem ezzel vissza.Minden nap beszélek velük találkzom nem érzem magam másnak mint ha nem lenne semmim.Örülök, hogy tudnak nekem segíteni mert ki másnak ha nem nekem.

ÉN sok szülőt láttam, hogy nem tudja megvenni a kicsinek a ruház avgy épp a csokit mert nincs pénz:(És ott volt 2 gyerek.

Sajnálom ezt mikor tényleg csak 50.- os csokit szerettek volna.

Én ezt nem akarom én szeretném neki megvannak amit csak tudok "kerül amibe kerül" .

A jót könnyű megszokni és mi a párommal élünk egy szinten amit nem szeretnénk lejjebb adni de 3 akár 4 gyerek mellett ez nem lenne.

Nekem is vettek lakást egy dolgom van fentartani Ők ennyibvel segítettek nekem az életben emg egyeb dolgokkal.Arról nem beszélve ha véletlenül az anyuka egyedül maradva a 3gyreköccel feladná neki a leckét piszkosul.

Ez a mai világban nagyon nagy szó, hogy X évesen önnáló lakásod van.Másnak sajnos lehet egész életében nem lesz napról napra él de persze ott a több gyreke.Hát köszi ilyen életet nem kérek.

Akkor élek egy gyerekkel vagy gyerek nélkül.