Egy lány szerelmes a fiúba, de nem meri bevallani

1)

Kate megtörölte vizes kezét és kinézett az ablakon. Az eső vigasztalanul esett.

Istenem, mikor lesz már tavasz? Amikor csicseregnek a madarak és szerelmesek sétálnak a szigeten?

Mikor sétálok én is ott – veled?

Elfordult az ablaktól és kisétált a konyhába, főzni egy kávét. Betöltötte a kotyogóba a vizet, de mellé loccsant egy kicsi.

Fene vigye! – kiáltott fel és a rongyot rádobta a tócsára.

Sosem!!! Nem lesz séta, ha nem is tudja, hogy szeretem!

És egy lendülettel ment vissza a szobába és vetette magát a laptop elé.

Kicsit remegett a keze, mikor kinyitotta és beírta a régen megszerzett email címet.

Hát, mi vagy te Kate, hogy nem mersz megírni egy levelet sem? – szidta önmagát. Aztán néma-szorosra feszítette száját és behunyta a szemét. Homlokán elsimultak a ráncok és szemét kinyitva, gyorsan mozogni kezdtek ujjai a betűkön.

„Kedves Joe! Te nem ismersz, de minden nap én főzöm neked a kávét a kis boltban. Szívem lelkem beleadom, hogy a tied legyen a legfinomabb, amit valaha is főztem.”

Itt egy percre elakadt, megrémült saját vakmerőségétől és hezitálni kezdett. De már benne volt, és dőlt belőle a mondanivaló. Csak úgy száguldtak ujjai a billentyűkön és írt és egyre írt. Mindent leírt, amit érzett és amit szeretett volna átélni Joeval.

Dicsérté szép alakját, öltözködését, mosolyát, selymes hajának lágy tincseit és a hangját, melyen hozzá beszél: „kérek egy kávét!”.

Akarlak Joe – súgta önmagának – és végül le is írta!

Aztán odakerült az utolsó sorba a neve is.

Elégedetten dőlt hátra. Most, hát megírta, kiadta magából, tudatta szerelmét egy férfival, aki észre sem vette – eddig!

De majd most!

Ha olvassa a vallomást egészen másként lép be holnap a boltba. Mosolyogni fog!

És mélyen a szemébe néz, miközben kávét kér.

Kezét a gomb fölé tette, ami elküldi a levele a címzettnek…

Majd megmerevedett.

Mit gondoltam, én balga? Nem is emlékszik rám! A szemét sosem emelte rám!

Ha ezt a vallomást most elküldöm, sosem jön be többet az üzletbe kávéért.

Akkor pedig sosem látom többé!

És már csordultak ki Kate könnyei. Nem törölte le, csak szipogott csendesen.

Hátradőlt a széken és remegett.

Mi lenne a jobb nekem?

Szeretni reménytelenül és minden nap látni?

Vagy elveszteni még a látványát is végleg, egy perc alatt?

Meg sem törölte szemét, csak felemelte kezét és ujja hosszan körözött a delete gomb felett…

2)

Kate szerelmes volt a férfiba, akit minden reggel kávéval szolgált ki a munkahelyén.

Róla álmodozott nap mint nap.

A szebbik ruháját vette a köpeny alá és újrafésülte frizuráját.

De mindez nem segített, a férfi rá sem nézett.

De egy szerelmes nőnek nincsennek akadályok. Megszerezte az email címét. Most már tudja, hogy Joenak hívják és hol dolgozik.

Délután nagyon szomorú volt a lány, egyedül volt és esett a hideg eső. Észre sem veszi az, akiért eped! Elhatározta, hogy megírja levélben, hogy ki is ő és mit érez minden reggel, mikor a férfi belép szokásos kávéjáért.

Megírt mindent, ami csak lelkében gomolygott és megkönnyebbült mikor letette az utolsó mondat végére a pontot.

Aztán csak ült…

Aggódott, hogy ha elküldi a sorokat, többet nem mer bejönni álmai lovagja az üzletbe.

Aztán csak ült, sírt és ujját a delete gomb fölött tartotta.

Még nem határozott…