Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)
Rámol a sors a fejemre annyi bajt és gondot,
amennyit a teremtő talán nem is mondott,
mikor egy óvatlan percben azt vette fejébe,
hogy engem is betegyen a kánaán tejébe.
Kötelező az oskola
Amíg agyunk oly ostoba
Nem olvas és nem számol
Csak a hűtőben rámol
El nem vetlek, miért tenném?
Meg sem vetlek, gonosz lennék.
Bevetnélek, de nem vagy mező,
Kivetni sem kötelező.
Várjál majd a halnapon
keserédes levessel,
bizonytalan holnapom
ékesítsd fel, ne vess el.
Szavatok a légben
elillant éppen.
Az én szavam is elszáll,
többet ne is várjál.
Ebédem szegényes,
Alig vagyok.
Szívem keserédes,
Étkem üres szavatok.
Bendőt megtömni jó lesz holnap,
Mert a péntek valóban egy halnap.
El is árulom, kérem szépen
Holnap halászlé lesz az ebédem.
Holnap halnap
Kell a vajnak
Törd össze a kettőt
Így tömd meg a bendőt
Mindenható álmaim szilánkokra estek.
Tudom jól, új utat kell keresnem.
Láttam, körülöttem sárban fuldoklólat.
Már azt sem tudható, lesz vajon még holnap?
Mindent tudni, mindent birtokolni,
Vágyakat kergetni, végül utolérni
Soha nem lehet, nem is lenne jó,
Az ember nem lehet mindenható.
Én, ki éjjel jöttem e világra,
Sosem nyitom számat imára.
Nem bálványozok sem embert, sem istent,
Ignorálok e földön mindent.
Krízis a versben az utolsó szó.
Erre vajon mi az, mi írható?
Talán egy bíztatás, egy remény,
Hogy ebből kilábalok majd én.
Kéken mint a törpikék,
Erre rímet ötleni kék.
Egye fene jó lesz így is,
Megoldva egy újabb krízis.
Napon, holdon, földön, égen,
tenger mélyén, hegyvidéken,
holnap reggel vagy már régen
rímben ringunk szépen, kéken.
Kevés már az időm mára,
Ritkán jövök a Hoxára.
De a rímpárbajt nem adom,
Válaszod várom egy szép napon.
Bitóra néz az ablakom,
akasztott testek siralmát hallgatom,
elönt a bánat és a szenvedés
hetente kétszer, nem kevés.
Nekem nem kenyerem e nóta,
Rég nem járok már a tóra,
Ha ki is hívsz a hóra,
Te kerülsz a bitóra.
Kalocsáról Édenvárosba megyünk,
hogy tökéletes bűnben legyünk,
ne sírj, édes gyermekem,
a mennyben kopogj majd nekem.
Miákol az a szerencsétlen,
mert a farkára léptél éppen.
Elég legyen már a hadovából,
ideje útra kelni Kalocsáról.
Eléred a baglyot a tölgyfa tetején?
Huhoghatunk akkor, ő és te meg én?
Ingyen piát kapunk a veréb fiától,
és a macska nekünk ingyen miákol.
Fojtom e alkoholba bánatom, kérded.
Utolsó sörömet megosztom e véled.
Állni a cechet nem az erényed,
Az ingyen piát mindig eléred.
Mama a padláson a mosott ruhával
perpatvarba kerül Attila fiával:
ne gyere utánam mindenhova folyton,
mert akkor a gigádat a tekenőbe fojtom.
Juliskával Jancsika
elmehet a buliba,
na de nem ám éjszaka,
mert mérges lesz a mama.
Abraknak ha zabot adnak,
foga kihull a lovadnak,
tápláld inkább puliszkával,
s zabod edd meg Juliskával.
Lónak ne nézd a fogát
Ajándékba kaptad
Vegyél neki protézist
Az is jó abraknak
Fáznak a denevérek,
s mire a barlangba érek,
csak jégcsapként lógnak,
mint a szarva a fagyott lónak.
Légy elnéző énvelem
Elszállt ma az ihletem
Vége van már a nyárnak
A szúnyogok is fáznak
Létezel és jó ez így
Ne légy másra oly irígy
Az ember már csak társas lény
Orrodra szállt most egy légy
Érte(d) mentem Szingapúrba,
három kilóm hullott porba,
mai pénzen kétezer,
örülök, hogy létezel.
Méznek illatát éreztem a piacon,
Vettem is egy kilót, mert nagyon finom.
Elég drága, de megérte,
2300-at perkáltam le érte.