Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)

Gyerek Gyurka, Julcsa nádszál,

csak nem a szülészeten vártál?

Messze vagyok én már onnan,

fogalmam sincs, az már hol van.

Gyurka sem más mint egy hurka

Julcsa éppen őtet gyúrja

Ettől ő lesz szép kerek

Megszületik a gyerek

Gyurka vajon gyurmából van,

és ha abból, ki gyúrta?

És ha a hurka csak műanyag hurka,

akkor is megeszi a Gyurka?

Teszik ide, teszik oda,

Nem törődik ezzel Gyurka.

Az a fontos, legyen hurka,

Meg sem unja azt a Gyurka.

Enni a kolbászból nyolc kilométert lehet,

mielőtt újra cserélnéd a kerekedet.

(Gyurka a hurkából kilencet is eszik,

kipukkad, s őt is tepsibe teszik.)

Métert vajon hányat tegyek,

Hogy tovább ne kerekedjek?

Kolbász lehet félméternyi?

Lehet abból annyit enni?

Kerekedik a feneked

A székből felemelheted

Fussál néha le pár métert

Ne egyél kolbászt egy métert

Régen télen esett a hó,

Csúszott a sí meg a szánkó.

Manapság csak eső esik,

Hóvihar nem kerekedik.

Felettem az ima elszáll, mint hófelhő az égen,

essen inkább más fejére, engem hagyjon béken,

hessenjen az angyal tőlem fehéren vagy kéken,

humbug csak a történetük, rájöttem már régen.

Lett ebből nagy riadalom,

Igen nagy lett az én bajom.

Megemésztett ember lettem,

Imádkozhattok felettem.

Megharapott, meg is rágott,

mint valami kis virágot,

aztán lenyelt, megemésztett,

s aludni ment, mikor kész lett.

Rémálom gyötört az éjszaka,

Házamban megjelent egy vén róka.

Azt hitte, hogy kakas vagyok,

Rám támadt, és megharapott.

Tavaszodik, mondja a róka

miközben lyukat fúr a hóba,

de azt cseppet sem kívánom,

huhh, a nyálas vers rémálom.

Végre kinyílt az ibolya,

Levelet hoz már a rózsa.

A krókusz is ébredezik,

Úgy érzem, már tavaszodik.

Ej de verekedős lettél,

lehet, hogy bolondgombát ettél?

Nem kell verni Riskát, kidobni a macskát.

Ne légy szamár, édes Mariskád rád vár.

Megverem a Riskát, ha nem ad tejet,

kidobom a macskát, ha nem fog egeret,

bunkósbottal ütök a szamár fejére,

ha édes Mariskám nem lesz enyém végre.

Gépet nekem nem kell venni,

Nagyon megfelel a régi.

Hűséges és szeretem,

Ha rosszalkodik, megverem.

ROM vagy RAM, ez sokaknak mindegy,

de ha látod a különbséget,

ócska telefonod mellé

kaphatsz egy különb gépet.

Ragályba utaztam, Borsod vármegyébe,

Megragadott ott egy templomnak a képe.

Sok száz éve épült ez a templom,

Ma is áll még szépen, egyáltalán nem rom.

Kiló kilóg a kabátból önfeledten,

mit is ittam, mit is ettem,

nem tudom e hideg magányban,

hiányzol, mint szérum a ragályban.

Feledten, és önfeledten

Az ebédem befejeztem.

Finom volt és laktató,

Szaporodott a kiló.

Magányban,

kabátban,

hidegben,

feledten.

Rád gondolok nagyon sokszor

A nap minden szakában.

Hiányzol, és a hiányod

Fájó a nagy magányban.

Baján másnak ne örvendjél,

Rosszat soha ne kívánj!

Mert amit másoknak remélsz,

Az fog visszaszállni Rád.

Európában reszket a nép,

hogy házát bomba tépi majd szét,

de az óceán másik oldalán

a tesó csak röhög a más baján.

Öltek már szavakkal, nemcsak tőrrel,

Ágyúval, puskával és kemény ököllel.

Pusztított az atom Hirosimában,

Nagyon kellene a béke Európában.

Verseket nem írhatsz teljesen szabadon,

kegyetlen cenzor csüng minden szavadon,

tegnap egy sorozat versikét töröltek,

s tiltakozás miatt majd hogy meg nem öltek. :)

Lapos lesz a homloka, ha malomkő éri,

Biztosan van, aki szavaidat érti.

Én nem tudom, a dúvad ki lehet,

És nem értem a törölt verseket.

Felvidít engem is a társaság néha,

és a nem törölt versikék maradéka,

de ha a dúvad ártatlan lelkekbe tapos,

malomkőtől legyen a homloka lapos.

Takar valamit? Az is meglehet.

Roger! Régen láttalak tégedet.

Gyere többször, jók a verseid,

Humorod, szellemed mindig felvidít.