Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)

Én nem megyek, hívjatok mást,

Julcsit, Karcsit vagy Tamást.

Napsütésben, holdvilágban

Jobb az ágyban, mint a bálban.

Fürdette a nap a holdat

éjkék ege mezején,

fürdőbálba megyünk holnap,

Marcsi, Józsi, te, meg én.

Tejébe, vajába

a fürdőkádjába

szépen beültette,

gyengéden fürdette.

Rámol a sors a fejemre annyi bajt és gondot,

amennyit a teremtő talán nem is mondott,

mikor egy óvatlan percben azt vette fejébe,

hogy engem is betegyen a kánaán tejébe.

Kötelező az oskola

Amíg agyunk oly ostoba

Nem olvas és nem számol

Csak a hűtőben rámol

El nem vetlek, miért tenném?

Meg sem vetlek, gonosz lennék.

Bevetnélek, de nem vagy mező,

Kivetni sem kötelező.

Várjál majd a halnapon

keserédes levessel,

bizonytalan holnapom

ékesítsd fel, ne vess el.

Szavatok a légben

elillant éppen.

Az én szavam is elszáll,

többet ne is várjál.

Ebédem szegényes,

Alig vagyok.

Szívem keserédes,

Étkem üres szavatok.

Bendőt megtömni jó lesz holnap,

Mert a péntek valóban egy halnap.

El is árulom, kérem szépen

Holnap halászlé lesz az ebédem.

Holnap halnap

Kell a vajnak

Törd össze a kettőt

Így tömd meg a bendőt

Mindenható álmaim szilánkokra estek.

Tudom jól, új utat kell keresnem.

Láttam, körülöttem sárban fuldoklólat.

Már azt sem tudható, lesz vajon még holnap?

Mindent tudni, mindent birtokolni,

Vágyakat kergetni, végül utolérni

Soha nem lehet, nem is lenne jó,

Az ember nem lehet mindenható.

Én, ki éjjel jöttem e világra,

Sosem nyitom számat imára.

Nem bálványozok sem embert, sem istent,

Ignorálok e földön mindent.

Krízis a versben az utolsó szó.

Erre vajon mi az, mi írható?

Talán egy bíztatás, egy remény,

Hogy ebből kilábalok majd én.

Kéken mint a törpikék,

Erre rímet ötleni kék.

Egye fene jó lesz így is,

Megoldva egy újabb krízis.

Napon, holdon, földön, égen,

tenger mélyén, hegyvidéken,

holnap reggel vagy már régen

rímben ringunk szépen, kéken.

Kevés már az időm mára,

Ritkán jövök a Hoxára.

De a rímpárbajt nem adom,

Válaszod várom egy szép napon.

Bitóra néz az ablakom,

akasztott testek siralmát hallgatom,

elönt a bánat és a szenvedés

hetente kétszer, nem kevés.

Nekem nem kenyerem e nóta,

Rég nem járok már a tóra,

Ha ki is hívsz a hóra,

Te kerülsz a bitóra.

Kalocsáról Édenvárosba megyünk,

hogy tökéletes bűnben legyünk,

ne sírj, édes gyermekem,

a mennyben kopogj majd nekem.

Miákol az a szerencsétlen,

mert a farkára léptél éppen.

Elég legyen már a hadovából,

ideje útra kelni Kalocsáról.

Eléred a baglyot a tölgyfa tetején?

Huhoghatunk akkor, ő és te meg én?

Ingyen piát kapunk a veréb fiától,

és a macska nekünk ingyen miákol.

Fojtom e alkoholba bánatom, kérded.

Utolsó sörömet megosztom e véled.

Állni a cechet nem az erényed,

Az ingyen piát mindig eléred.

Mama a padláson a mosott ruhával

perpatvarba kerül Attila fiával:

ne gyere utánam mindenhova folyton,

mert akkor a gigádat a tekenőbe fojtom.

Juliskával Jancsika

elmehet a buliba,

na de nem ám éjszaka,

mert mérges lesz a mama.

Abraknak ha zabot adnak,

foga kihull a lovadnak,

tápláld inkább puliszkával,

s zabod edd meg Juliskával.

Lónak ne nézd a fogát

Ajándékba kaptad

Vegyél neki protézist

Az is jó abraknak

Fáznak a denevérek,

s mire a barlangba érek,

csak jégcsapként lógnak,

mint a szarva a fagyott lónak.

Légy elnéző énvelem

Elszállt ma az ihletem

Vége van már a nyárnak

A szúnyogok is fáznak