Írj 4 soros verset bármiről, kezdd az előző vers utolsó szavával... (fórumjáték)

Kevés vagyok hozzád Roger,

bár a rímem sosem fogy el.

Olyan jók vagyunk mi ketten,

nem is jön ide ellen.

Játsszam a franciát vagy sírjak Bree-vel,

mikor a versikém nekem se rímel?

Átkozott toporgás és tétlenkedés,

a szándék, ha nincs ötlet, kevés.

Veszetten igyekszem, hogy okosat írjak,

de elhagyott az ihlet, mi legyen most sírjak?

Nincs több francia poén most nálam,

Csak pár páros rím, hogy eszemet játsszam.

Kosárban van Villon töke,

uborkája ecetben,

rőf kötéllel Ponthoise mellett

elhagyatva, veszetten.

Bakó, mi fakó, fejetlen tőke,

Francia urak levágott fője.

Gurul alant az őszi sárban,

Nincs már több hely a kosárban.

Agyamban lángoló lábnyomok,

nem pihenek, inkább még rányomok,

kutyaette fene, rúgja meg a ló,

vigyen el engem is a kaszáló bakó.

Gyászom szűnni nem akar,

nem apad, hasogat.

Pihenőt! - tarthatna!

Fellángol az agyamban.

Lábnyomában csak méreg volt, más semmi.

Könnyű a közönyt tettetni.

Róla szólt minden álmom,

Szívemben őrzőm a gyászom.

Testére szórt hamuval

Hátára vett batyuval

Világgá ment bánatában

Fű nem nőtt a lábnyomában.

Megássa síromat,

belerak, sírogat,

hazamegy estére,

hamut szór testére.

Szempilla rezgése,

szép lánynak nézése

visz téged romlásba,

sírodat megássa.

Adja Jézus Allahnak a vizet,

amiért Allah insallahhal fizet,

Buddha erre beszól, bismillah,

nem hiányzik önről a szempilla?

Helyretesz most Roger mindent,

Tilolja is már a kendert.

Allahot borral itatja,

Jézus kezébe a Koránt adja.

Ülve a valeriánás asztalnál

allahba-buddhába vonszolnál,

de főzz inkább fokhagymás szöglevest,

az engem tutifix helyretesz.

Bendő tömve,

malac ölve,

hurka sütve,

a rab ülve.

Szépen ha eljöttek volna,

fennségesen lettek volna,

pompázatos asztalkendő,

tele gyomor, tüdő, bendő.

Oda lett a nóta vége,

Nem jöttek el estebédre.

Hiába volt minden készen,

Terítve az asztal szépen.

Hiányozni? Sose mondanám meg...

Leúszott a dinnyehéj, és voltam unokáiddal,

bablevest főztünk a kertedben, micsoda csoda,

hol is laksz? Nekem is mennem kell oda.

Uram vigyázz rá ott fent az évben,

Oly fiatalon még nem ezt érdemelte,

Nem látja felnőni drága unokáit,

A családjának fog igazán hiányozni.

Mátkaság sok lánynak vágya,

de hipp-hopp kihül nászuk ágya.

Gyorsan jön a hidegzuhany,

nem ily férfit kértem, Uram !

Állnak, vagy mit csinálnak?

Holnap elmész a hegyekbe,

a rigófüttly, az meggyógyít,

sok napod bizalmas társaság,

de elég veszélyes mátkaság.

Naprakész medvék és menyecskék

a bodzamezőn rigót imitálnak,

míg a kecskék sajtfejésre várnak,

és az eretnekek megkövülve állnak.

Oda holnap elmegyek,

ahol várnak a hegyek,

rigófütty és bodzafa,

feltöltenek sok napra.

Szépet láttam én is sokat,

nem adom fel napjaimat,

vár még rám a ezer csoda,

eljöhetsz velem te is oda.

Percei vannak csak hátra,

reszket már keze és lába.

Véget ér a hosszú élet,

Megért rosszat és sok szépet.

Bágyadt Béla vasutas

fáradtan ül a peronon,

kezében jegylyukasztó,

vajon hova peregnek percei?

Teszem a dolgom mélán,

Nézi ezt csendben a Bélám.

Azt mondja, ő nagyon fáradt,

A melegtől ugyancsak bágyadt.

Kopog a szemem,

mert alig eszem,

paprikát veszem,

kosárba teszem.

Fogorvosra nem gondolok,

pedig lenne egy pár dolog,

tartófogam lityeg-lotyog,

a pénztárcám meg csak "kopog".

Odva van a fának,

és a rossz fogának.

Ezért bízza Olga

egy jó fogorvosra.