Hónap végi spórolás: nagyanyáink és saját ötleteink: (beszélgetés)

Ezekből a típusokból sajnos itthon is egyre több van. Azt gondolnám, hogy a nehéz, kilátástalan helyzetük miatt - de nem! A testvéreid jó körülmények közt élnek, csak hát az agyukkal van baj! Mindenbe beleszólnak, mintha telefon lenne - holott igazából semmi közük hozzá, de csak azért is, hogy kötözködjenek. :( Randa jellemvonás. :(

Örülök, hogy te a józan észt örökölted - különben nem is lennél itt! :)

Anyu is követett el hibákat tényleg, mert inkább mindig hangsúlyozta, hogy ők "más fajta". A korkülönbség nem lett volna vészes pedig, az én gyerekeim között nagyobb, ők mégis igazi tesók.

De tényleg más idegrendszer, más mentalitás. Hogy az apjuknál nyaralva milyen befolyás érte őket, azt ugye nem tudni.

Nem is lényeg, én örülök, ha bármelyikkel tudok beszélgetni, csak ne lenne mindig az az érzésem, hogy igazolnom kell az élethez való jogomat. Most az van műsoron, hogy 1. miért nem dolgozik a fiam, 2. miért én küldöm szét az önéletrajzát...

Vettem a százforintosban ....ööööö... nem is tudom mit! :)

Nekem mindenesetre bevált!!!!

Mikroban lehet tojást (lágy vagy kemény) készíteni pát másodperc alatt. Műanyagból van, két részes (van fedele) és pár csepp vízre (én olajra) ráütjük a tojást, egy tűvel meg kell szúrni a sárgáját, hogy ne robbanjon föl, és irány a mikro. 20 másodperc alatt kész. Ha lágy, levesszük a fedőt és máris lehet kanalazni, ha kemény, egy mozdulattal kivetető.

390 Ft volt a két darab.

Nincs is gondja,csak a "sanyarú" gyerekkorát gyászolja. Mert szégyellte a kopott bútorokat... a régi tévét... A tompa fényű zongorát...

Anyánk minden karácsonyra közel betegre cipelte magát a plafonig érő fával, a 4,60 belmagasságú lakásba! Ki kellett kötözni, létrán szerencsétlenkedve, de még ez volt a legjobb része az ügynek. Hát most meg már ez is a baja annak a szerencsétlennek, hogy minek kellett az akkora fa. Komolyan, nem értem.

Nemigen tartunk kapcsolatot, bár amióta Anyu egy otthonban van és a húgom látogatja (mert hozzá közel sikerült elhelyezni, hogy ő tudja látogatni...), azóta néha fehív. Néha a másik is Amerikából, de ha egy-egy hétre hazajön, olyanor nem. :D

Féltestvéreim, az igaz, de...

És ők, tartják egymással a kapcsolatot?

Minden esetre, ha ennyi idős korában az ember még másra mutogat a gondjaiért, ahelyett, hogy maga igyekezne megoldani, az nem méltó, olyan gyerekes!

Nem teljes. :D

Mások vagyunk, nagyon különbözőek. Ráadásul ők szeretnek mindenfélét számonkérni nemhogy rajtam, de még Anyun is, ennyi év után is. Könyörgöm, minek már?

Nem tudom, miért nem képesek megbékélni a környezetükkel, saját magukkal...

Néha beszélgetünk telefonon. A kisebbik húgommal pár évvel ezelőtt találkoztam a kórházban, mikor Anyut látogattuk éppen. Az idősebbiket még a fiam születése előtt láttam utoljára személyesen.

Sziasztok! Sok dolog van, nehezen érek ide.

Körözöttet készítettem, fagyasztott túróból - először és utoljára. Nem tetszett az állaga.

Ma csirkenyakból volt húsleves.

(Más: Iszonyúan felháborodtam, hogy az ÖSSZES képviselő elfogadta maguknak, hogy ingyen legyen nekik az úthasználat és a parkolás. Jár a szája mindegyiknek, de maguknak MINDENT elfogadnak!)

Sültcsibe mellett szoktam sütni én is egy-egy almát, de a család nem lelkesedik igazán érte.

Így inkább almakompótot csinálok.

Szomorú!

Nagyon-nagyon szomorú!!!

Mi lesz ebből a kis országból, ha mindenki elmegy aki tehetne érte?

Tartod a kapcsolatot a húgaiddal?

Azért - úgy érzem - nem teljes köztetek az összhang... :(

Azóta sem derült ki, hogy mi okozta (okozza?) a magas lázt?

Azért ez nagggyon nem jóóó!!!!

Most csináltam egy "diétás" vadasszószt tésztához! :)

Zöldségek sós, babérleveles vízben megfőzve, összeturmixolva, behabarva és egy kanálka cukor.

Tudom-tudom, nem az igazi vadas, de nagyon finom!

És egészséges is! :)

Nekem szimpatikus ez az almás rizs!

[link]

A máshová kötődést én kicsiben élem meg a fiam mellett.

Én ehhez a faluhoz egyáltalán nem kötődöm, de a fiam szülőfalujaként szereti, mert szó szerint "amióta az eszét tudja" itt él, azaz itt tanult meg igazán önállóan járni, beszélni.

Ez csak azért tragikus, mert talán elmehetnék innen, ha eladnám a házat, de ezt nem tehetem meg a fiammal.

Volt 1-2 osztálytársam hajdanán akiknek a szülője 56-ban világgá ment , itt hagyták a kicsiket a nagyszülőkre , aztán az egyiket 65-be , mikor befejeztük az 5.-et maga után vitette az anyja , 15-16 évesen gyorsan férjhez is ment ? adták ? szült gyors egymásutánba 3 gyereket , 1x volt azóta itthon , őt már odaköti a saját család . Aztán a "csudálatosra sikeredett rendszerváltás " óta rengetegen elmentek a faluból is világgá , mert úgy ítélték meg , h ez az ország egyre élhetetlenebb lett / nem kis igazság van benne ! / Az egyik utcabeli éppen idén adta el a házát , szó szerint carért-hugyért , h vissza tudja fizetni a bankkölcsönét , aztán el is ment Amerikába a lánya után , a fia + Angliába dolgozik , már neki sincsen hova hazajönni .

Egy másik fiatalasszony már jó néhány éve elment Kanadába , a kisebbik lányát vitte is magával , a nagyobbik vizsgák előtt állt akkor , ő itthon is maradt , a kicsit örökbefogadta az új férje , aki szintén magyar , csak már régebben költöztek el .

Egy másik osztálytársam Svédországban él , ott született mind a 4 gyereke , néha még hazajár / a bátyja utcánkbeli / de a gyerekei már őt is ahhoz az országhoz kötik .

Igen is meg nem is.De az apjával eyiküknek sem volt nagyon szoros a kapcsolata, holott az akkori lehetőségekhez képest sokszor találkoztak.

(A szoc időkben nem mehettek egyszerre mindketten Németországba nyaralni, csak felváltva...de az apjuk is járt látogatóba, amikortól már lehetett.)

Az egyik itton maradt és úgymond "jól ment férjhez", neki 10 éves korától ez volt a fő törekvése, most kertvárosi családi házban háziasszony, mert a gyrekek mellett (a nagyon vágyott negyedik baba helyett ikrek születtek, azaz öt gyereket nevelt és nevel). Lediplomázott a gyes alatt, de érthető módon nincs munkahelye. Neki szegénynek a különórákra is autóval kell hordania még a legkisebbeket. :D

A másik húgom sokfelé járt a diákével alatt Európában, mert debreceni kollégista lévén sok ismeretségre és meghívásra tett szert. Most Amerikában gyötri a honvágy. Ezt még meg is értem, de azt már mégsem értem, hogy a sok utazgatás mellett nem vált világossá a számára, hogy hol van otthon.

Többször is voltam hasi uH-n az epémmal. Uh után kiküldtek enni. mwegmondták,hogy mit egyek és vissza kellett menni. Ott állapították meg,hogy alig működik.

Volt egy betegségem amivel a Dokik évekig nem tudtak mit kezdeni. Még diagnózis se volt. Évekig évente többször is nagyon magas lázam volt. Hetekig tartott és nem tudták mitől van. Amikor az első babucival várandós voltam is belázasodtam és 3 hétig 40-41 fokos lázam volt. Így sajnos a babát nem tarthattam meg. A magzatot folyamatosan égettem és ráadásként annyira rosszul voltam,hogy többször elájultam,stb.

Akkor nagyon kiakadtam és megoldást kerestem a betegségemre. Akkor mentem el természetgyógyászhoz, gyógyítóhoz,stb. Évekig nem szedtem be semmilyen gyógyszert. Akkor találtam ezt a gyógyhatású készítményt is.