Hogyan tudná egy feleség/anya a férjét iránta tiszteletre bírni, hogy a férj ne köcsögözze le? (tudásbázis)

nyugi, én is repítettem volna úgy hogy a lába sem éri a földet:)

de az én megitélésem szerint nem csak az a hülye aki üti hanem az is hülye aki hagyja.

egy gyereknek csonka családban felnőni nem túl jó, de még mindig jobb mint egy agresszív apával, viták mindenhol lehetnek, és ott okosabb megbeszélni, de ha odáig fajul hogy megüt, akkor az illetőnek ott tovább helye nincs. vagy megyek én mindegy, de ha akkor hagyja utána ujabb és ujabb maflás oszt csá .....

a végén meg csak a baj lesz.

ami igy is van elég nagy ,de ahogy elnézem a nő aki feldobta a témát tényleg csak sajnáltaja magát :((

Szerintem ezt semmilyen szinten nem lehet megmagyarázni. Valóban nehéz az első gyerek születése után, de amikor először megpofozta a 4 hetes gyereke előtt, csak azért, mert nem az ő sarkával foglalkozott, az már mutatja, mennyire primitív emberről beszélünk.

Az pedig, hogy terhesen megverte, egyszerűen felfoghatatlan! De a legijesztőbb számomra az, hogy ezek után a nő vele maradt...

Hát ki nem sz*rja le a házat, meg az osztoszkodást?

Emilia, a gyerekeknek pedig jobb lenne egész családban felnőni??? Ez nem család! Ennél sokkal, ezerszer jobb a válás!!! Pláne, ha úgy fojtogatta, hogy a nő kezében volt a gyerek is. Szerintetek normális, hogy egy gyerek ezt látja??? Szerintetek mennyire volt megrémülve az a pici gyerek? Uramisten, tudom, hogy ennél durvábbak is vannak, de én ilyenkor tényleg mindig csak azt tudom mondani, hogy igenis ki kell lépnie az áldozat szerepéből és így vagy úgy, de válni kell!

Hiszen így ez az egész csak szócséplés, semmi értelme, hiszen nekem úgy tűnik, a nő a "szegény én" szerepében dagonyázik. Már bocsánat, ha kicsit keményen fogalmazok, de ez a véleményem.

Sokmindenben igazad van, de az én megitélesem szerint túl sok kompromisszum a női részről amit te írsz.

Nagyon jól tudom, hogy milyen másképp gondolkodnak a pasik és tapasztalom is, de nem vagyok hajlandó úgy viselkedni mindig ahogy az nekik jó, miért is kellene, miért ne viselkedhetne ő úgy ahogy nekem könnyebb.

Ha azt hiszed, hogy az a nő dolga, hogy a családi békét megőrizze és ennek érdekébe sokminden el kell türni, akkor sajnállak, mert nagy tévedésben élsz. De ha te úgy látod, hogy így boldog az életed, ám élj így. Mindenki úgy él, ahogy akar és tud.

Szerintem pedig nem könyveket kell tanulmányozni, hanem a párunkkal megbeszélni a dolgokat, hogy ki mire vágyik, mit vár el a másiktól, mivel lehet neki örömet okozni, mikor vágyik egy kis magányra, stb. Szóval kommunikáció mindenről. A hiszti az nem vezet semmire, azzal nem lehet elérni semmit, de megfélemlítéssel sem.

És ez a topic arról szól, hogy mit tegyen ez a szerencsétlen nő, aki egy ilyen barmot fogott ki magának.

Ez a pasas olyan sötét, hogy a grafitrúd hozzá képest ívfény!

Ott kell hagyni, ha már meg is veri. Olyan nincs, hogy nincs kihez mennie. Vannak barátnők és erre a célra kifejlesztett átmeneti otthonok.

Jogos, szerintem nincs olyan ember, aki vonzódik egy erőszakos, agresszív emberhez.

Nem úgy értettem, h azért, mert nőből vagyunk mindig igazat kell adni, hanem a békességre kell törekedni. A békességre törekvés nem azt jelenti, h amit a férj mond, annak úgy kell lenni, hanem kompromisszumokról, türelemről, stb.

már bocsi,d e azért mert nőből vagyok, nem fogok mindig igazat adni egy férfinak csak azért, hogy ne legyen feszkó... ez hülyeség!!!

Más kérdés, hogy össze nem állnék olyannal, akiből egy szimpla nézeteltérést ekkora agresszivitást vált ki.

"Semmi nem magyarázhat meg egy pofont, nem még egy nagyon összeverést."

De igen, mégpedig a tudatlanság, mert olyannak képzeljük a párunkat, mint amilyenek mi is vagyunk, de ez nem így van!

Egyáltalán nem hülyeség, h a férfiak nem a szavak emberei, vagy ha mégis az lenne, akkor a tudomány hülyeség, amit az egyetemeken tanítanak, az hülyeség...

Egyáltalán nem arról írtam, h két férfi ne tudna vitázni egymással és hogy aki erősebb, az győzne, ez totális tévedés. Férfi és férfi meg tudja érteni egymást, de férfi és nő között már hatalmas nagy különbség van. Egy férfi nem tud olyan összetetten gondolkozni, mint egy nő, ezt szimbolizálja az is, h szeretnek tőmondatokban beszélni, csak a lényeget mondani, nem szokásuk a "fölösleges" fecsegés, ami a nőkre jellemző. Ha eléállunk a párunk elé és hirtelen mindent a nyakukba zúdítunk, nemhogy a felét se, de még a negyedét se fogják megérteni. Sőt, egy idő után inkább oda se fognak figyelni, csak úgy tesznek, mint ha figyelnének és jobb esetben helyeselnek. De ha visszakérdezel, nem fogja tudni elmondani, h miről beszéltél neki. Ez tény és való!

Arról sem írtam, h jobb, ha "szájon vágom" azt, aki akármilyen szörnyen is viselkedik, stb és azt se írtam, h a figyelemfelhíváshoz pofon kéne. Pusztán azt írtam, h egyszer velem is megesett egy olyan történet, h úgymond nekimentem a páromnak, de mit tudnék én tenni, hisz olyan kis gyenge vagyok, én nem megvertem, hanem hisztiztem egy jó nagyot testi fájdalom okozása nélkül!!! Figyelemfelkeltés csináltam, h hé, én is létezem, figyelj már oda, h mit mondok. És mindezek után azt is leírtam, h tanulmányoztam a férfi és női különbségeket (természetesen nem a testi különbségeket) és így megértem, h a párom miért is viselkedik úgy, ahogy viselkedik. Innentől kezdve nincsenek konfliktusok. Tudom, h hogy viszonyuljak hozzá, megértem a cselekedeteit, nem traktálom fölösleges dolgokkal. Tökéletes azóta a kapcsolatunk, mindenkinek tudnám ajánlani, h tanulmányozza ezeket a dolgokat. Így soha nem lesz hisztizés, vagy akár a párom felől egy leköcsögözés vagy akár egy pofon, hisz tudjuk, amit kell!!!

Itt nem a férfi nemről van szó,csak egynéhány félre

sikerűlt példányról.Gondolom így akarja a család

tudomására hozni ,hogy ő az úr a házba.Talán nem

sok mindent ért el az életben,és a családot nyűg-

nek tartja miatuk nem tehet azt amit akar,mert

gondoskodnia kell róluk.De ezzel csak a tehetettlen

ségét bizonyítja.Vagy esetleg arra vár hátha az

asszony otthagyja,erre is volt már példa.

Az ismerősöd sajnos egy nagyon gyenge nő. Ez az álapot nem fog változni csak rövid időre, hisz ez eddig is így történt, a pasi mindig visszaesik.

Az meg hülyeség, hogy az a legjobb a gyerekeknek, ha családban nőnek fel. Igen egy boldog családban, nem egy ilyenben. Ettől jobb, ha egy kiegyensúlyozott anyuka egyedül nevele őket, nem kell azon izgulni, hogy apa épp milyen kedvében van.

Ezek a pofonok abszolút indokolatlanok voltak, bár nem nagyon tudnék olyan indokot ami elfogadható lenne.

Az ismerősöd anyukája valószínűleg hasonló körülmények között él a párjával, ha olyan tanácsot adott a saját lányának miután terhesen jól megverte. Ha akkor nem sikerül hasba rúgnia lehet, hogy már rég halott lenne, de lehet, hogy így előbb utóbb az lesz a vége.

Én élhetnék 120 évig boldogságban akárkivel, de ha egyszer is ilyesmire vetemedne, ne érdekelne semmi, mennék a 20 gyerekemmel akár a híd alá is, nem várnám meg amíg agyon üt ez a f---szkalap.

Nagyon nehez belelatni es föleg tisztan latni 1-kapcsolatot ! ? Ki ez az "ismerös!" testvered esetleg TE magad ?

A tiszteletet , megbecsulest nem lehet kiharcolni vagy kieröszakolni az van , vagy nincs !

A legjobb megoldas ebben az estben ha az "ismerös"-öd odebball, es megprobal UJ eletet kezdeni.

Na jó akkor leírom hogy miért vetre meg kétszer. Én nem találom benne az ismerősömet hibásnak, de ha ti igen, nyugodtan írjátok meg.

Az első eset 4 héttel az első gyerekük születése után volt. Az ismerősöm nagyon gyenge volt szülés után hónapokig, nagyon nehezen szedte össze magát, és esti fürdetésnél kérte a férjét, hogy hozzon be neki valamit, miközben a féjre épp a saját sarkával volt elfoglalva, és mikor nem tom hányadszorra rászólt, miközben a pelenkázón a megfürdetett, még meztelen 4 hetes csecsemőjük ott ordított mert már nagyon éhes volt és az ismerősöm végül egy kicsit eréjesben rászólt hogy hozza már neki a nem tom mit már nem emlékszem, de nem is lényeg a férje lekevert neki egy pofont mert nem ő sarkával foglalkozott a felesege hanem rá mert szólni hogy hozza ide azt a valamit.!!!

Az ismerősöm abba pillanatba tudta hogy nagyon elbaszta az életét, de akkora kicsi gyerekkel és mivel még nagyon nem volt jól szülés után mint írtam, nem mert, nem tudott lépni. Sokáig nem is mert a dologról beszélni még nekem se.

Aztán teltek az évek viszonylag jól elvoltak a pici sok örömet hozott, növekedett. Új nagyobb házba költöztek szerettek volna kistestvért.

4 hós terhes volt amikor az ismerősöm meg merte valamiért dorgáli a nagyobbik gyereket, mire a féjre bedühödött és elkezdte pofozni. Persze az ismerősöm nem hagyta magát meg felkapta a gyerekét hogy nehogy már őt is esetleg bántsa, de férj akkor se hagyta abba és fojtogatta meg szorongatta. Aztán az ismerősöm 4 hós terhesen ölébe a nagyobbik gyerekkel végül minden kétségbeesébe valahogy jó erősen hasba rúgta hogy szabaduljon tőle, akkor abba hagyta a féje és elment.

Az ismerősöm akkor (mivel vasránap volt) csak az anyjához tudott menni, aki határozottan ellene volt hogy elváljon most hogy jön a kissebbik gyerek.

Az ismerősöm másnap elment a védőnőhöz elmesélte mi volt, ott is mondta hogy el akar válni de mivel jön a kicsi, most belefogni egy válásva, ingatlan eladásba vagyon osztozkodásba, újingatlan vételbe, költözködésbe nagyon félt, így maradt. Mindenestre elment dokihoz és kért látleletet, ha még is egyszer válásra kerülne a sor, a bíróságon nehogymár az apának ítéljék a gyereket. Azóta megszületett a kicsi is és viszonylag elvoltak idáig, bár voltak veszekedések.

Az ismerősöm tisztában van vele, hogy ez a kapcsolat csak ideig-óráig fog működni, de még is sok az aggája.

És nem bánta meg a második gyereket se annak ellenére hogy ilyen a párja, mert a gyerekek sok örömet okoznak neki, és ők bodoggá teszik őt. Csak szeretné megpróbálni hogy hátha lehet javítani még valamit.

Bár a fennt leírtak alapján gondolom sokan nem ezt gondolják. Ez két eset a majdnem 10 évnyi együttélésből. Azért sok közös örömük és szép napjaik is vannak voltak. Nem csak rossz.

És a gyerekeknek is jobb volna ha egész családban nőhetnének fel, ha a férj viselkedésén lehetne változtatni.

Én kétlem hogy az ismerősöm IQ-jával lenne gond. Tudja ő is hogy válni kéne, de ez nem megy ilyen könnyen mint amilyen könnyen az ember leírja vagy kimondja, hogy na akkor váljunk. sokminden közre játszik, persze elsősorban nagy bátorság kellene neki ehhez, és a gyerekeknek is jobb volna egész és nem csonka családba felnőni.

És épp emiatt érdekelne minket hogy lehetne inkább változtatni a helyzeten ahelyett hogy egyből válásra kerülne a sor.? Mintahogy azt majdnem mindenki egyből határozottan kijelenti. Valószínűleg ha nem lenne közös ingatlan és gyerek és válás stb. már rég lelépet volna ő is, csak hát az élet nem olyan egyeszerű.