Hogy mentsem meg a házasságunkat! (beszélgetős fórum)

A fórum cím az:(Hogy mentsem meg a házasságunkat!)

Szerinted erre az a jó válasz,hogy semmit ne tegyél,csináld azt amit eddig,mert ez a normális reakció ,ha valaki nagyon szeret?

Szóról szóra egyetértek.Ha valakit így lealáznak,az minden,csak nem szeretet.Ugyan az előbb azt írtam,nem ártana tisztázni a dolgokat,hátha működik,de ez kimaradt (többszöri megcsalás,folytonos megalázás).Itt feleslegesnek érzem a ragaszkodást.Egy ilyen emberhez?

Ha együtt maradnának,és folytatódna az a viselkedés,milyen lenne az az élet?Kiborulás,cirkusz,hiszti.És mit látna az a gyerek?

Az ilyen ember után nem sírni kell,hanem véglegesen elfelejteni.Persze kívülállóként könnyű mondani...

"Visszakanyarodva kicsit az eredeti témához, engem taszít az kapaszkodás, ahogyan Rena nyűszít"

Engem is, mert mű az egész.

A csótány és a csöve ronda lakás mindig a nőn múlik:D

Mit ér egy mindennel felszerelt aranykalitka a magányban?

Semmit.

Visszakanyarodva kicsit az eredeti témához, engem taszít az kapaszkodás, ahogyan Rena nyűszít azután a férfi után, aki megcsalta, megcsalja és még aláz is rajta egyet-egyet, amikor tud. El nem tudom képzelni, mit vár ettől az embertől, ha esetleg visszamegy hozzá, mert nincs hol aludnia, vagy mégsem kell az új barátnőnek..

Mellette egyébként irigylem azoknak a hozzászólóknak a magabiztosságát is, akik kijelentik, hogy őket nem fogja megcsalni a párja. Nap mint nap csodálkozom rá, amint az értelmes, komoly, családcentrikus nős férfi kollégáim, ismerőseim bepróbálkoznak, és értetlenkednek amikor én vagy valamelyik csinos nő elutasítja őket. Olyan férfiak is, akik a "róla soha nem gondoltam volna", "ő nem olyan" kategória. Nagy megdöbbenések érhetnének sokakat..

Gyönyörű kapcsolatban élek hosszú ideje, nem volt és nincs is okom féltékenységre, de nem merném azt állítani, hogy Ő soha nem fog megcsalni.

Én utóbbira gondoltam, az indítónak nemcsak a saját, hanem a gyermeke érdeke miatt sem engedheti meg, hogy elhagyja magát.

Sajnos, vagy szerencsére...majd az idő igazolja.

Én nem vagyok ellenséges az egyedülálló nőkkel, sőt senkivel. Sosem tudhatjuk, kiben mi lakik, ki min ment át eddig, milyen hatások érték.

Sőt, a hitem azt tanítja, hogy a bűnt "utáljam", sosem a bűnöst. Az, aki vét, az elsősorban önmagának árt, annak aki vét, még javára is válik.

Még akkor is, ha "rossznak" tűnik a következmény.

Én valójában sajnálok mindenkit, - jó értelemben - aki beleesik az önzés bűnébe. Mert elhagyni valakit egy másikért, önzés. Pláne akkor, ha a korábbi társ ezáltal szakadékba kerül minden értelemben.

Az önzés rövid távon élvezet, hosszú távon gyötrelem...

Tudom, hogy engem nem szóltál le, nem is tudnál jobban, mint amilyen mélyen én időnként érzem magam. De ez mindig elmúlik, aztán megy tovább minden.

Igazad van, megalkuvás és önfeladás, DE: pontosan ez a lényeg, hogy képesek legyünk az önzetlenségre a szeretetre! Ez a földi élet értelme, ezért vagyunk itt, hogy ezt megtanuljuk...

"jobb egyedül a gyönyörü kéródban, luxusmod berendezve, pénzzel, jo göncökkel csücsülve, mint pár pár év egy trógerral, majd csövesen valami csöves ronda lakásban, ahol lehet van csótány is vagy patkány."

A kettő közül melyiket tapasztaltad meg?

Egy ideig...az első sokk után mégis nem árt, ha a megoldást tiszta fejjel gondolja ki az embert.

Akkor talán valami érdemlegesre is jut.

Persze lehet puffogtatni a szerelem mindent legyőz és hasonló közhelyeket, és játszmák ezreit egy életen át,persze puszta nagybetűs szerelemből.

Ezekből szoktak remek válási háborúk kisülni, amik tönkretesznek mindekit.

Ennek a lánynak nem biztatásra van szüksége,sem arra hogy elolvasson pár ugyanilyen történetet,és esetleg aszerint cselekedjen.

Ennek a lánynak arra van szüksége ,hogy tiszta fejjel gondolkodjon ,és önmagára és a lányára elsődlegesen.

És arra Ő mit akar !

Ó, nem kétekedtem a szándékaid jóságába, nem azért írtam

:)

Ez így van.

De ha a fórum kérdésre akarok válaszolni és őszintén,csak ez az egy mód van rá,hogy feltételezem,hogy legalább meghallgat.

:)