Hogy mentsem meg a házasságunkat! (beszélgetős fórum)

"Te ennyire "tartós" voltál 24 évesen is? "

Igen. Már gyerekkorom óta.

Ebben igazad lehet.

De nem vagyunk egyformák ez is igaz.

Szóval ha megtette,akkor figyeljen már egy kicsit azokra is ,akik próbálnak lelket verni belé.

... igaziból a saját korunk tapasztalatait, és immár "tartását" próbáljuk ráhúzni a fiatalokra... Te ennyire "tartós" voltál 24 évesen is? .... mert én nem... amire az ember a sokadik fájdalomból, csalódásból áll fel, és rájön, hogy képes felállni, és előre menni, nah akkor jön majd a tartás, és valószínűleg jön majd a fórumindítónál is.

... szerintem...

Ebben nem értek egyet.

Igaza van Béka Királylánynak abban,hogy mindenki máshogy éli meg ezeket a csalódásokat.

Itt elmondhatja,kikiabálhatja,hisztizhet ami a csövön kifér,de az életben kell hogy legyen annyi tartása (főleg,hogy ott van a gyerek is ),hogy nem teszi ugyanezt.

"amikor óriási fájdalmam volt, egyszer az életemben, és nem férfiember, nem szerelmi ügy miatt, akkor a világba kiáltottam volna. . . "

De nem tetted, vagy ha tetted, akkor is egyes egyedül voltál és nem volt "közönséged".

... amikor óriási fájdalmam volt, egyszer az életemben, és nem férfiember, nem szerelmi ügy miatt, akkor a világba kiáltottam volna... egyszerűen nem volt más gondolat a fejemben, nem is tudtam másról beszélni, csak az volt bennem, hogy miért velem... miért velünk történik... majdnem beledöglöttem, szó szerint... napi 24 órában sírtam, 1,5 év volt, hogy kimásszak belőle... és most is teli a szemem könnyel, ha rágondolok, de már nem beszélek róla.

Párkapcsolati ügyben, ha gond van, befelé fordulok, nem szívesen teregetem, mert a saját kudarcomnak érzem, azzal meg az ember nem "dicsekszik".

.... ott és akkor viszont igencsak fájhatott, hogy utána hogy alakult, hogyan forgatják, az egy más kérdés, de amibe a fórumindító most van, az fáj, és felkavarta az egész életét, akárhogy is nézzük... lehet, hogy mosolyogva, vagy számítóan jön ki belőle.. ez majd később kiderül, most viszont fájdalmas, és káosz... azért van itt. A fájdalom akkor amikor fáj, őszinte...és az ember képes úgy megélni, hogy azt hiszi vége a világnak...lehet, hogy egy hónap múlva már mosolyog rajt, sőőőőőt.... de akkor amikor van, belehal kicsit.

... szerintem...