Hogy mentsem meg a házasságunkat! (beszélgetős fórum)

Elhiszed hogy neked ez jár,ha elhiszed ezt is kapod.

A negatív emberek negatív történéseket vonzanak.

Én mondjuk amúgy sem vagyok hívő ember,de hogy túlélted szerintem ami ugye nem öl meg az megerősít.

Annyira haragszanak azért,hogy ha én azt írom egy nő elsősorban magának szül gyereket másodsorban a párjának. Viszont igaz. Ha a pasi lelép marad ki az anya? Ennyi. Semmire sincs garancia éppen ezért jobb ha az ember magába bízik 100%ban és akkor sosem éri meglepetés.

Bízok én is Páromban,de amennyire kell.

Sajnálom komolyan,mert igen vannak ezek a nők,akiknek ha kell valaki megszerzik és bizony nem nézik kit mi és ki hova köt.

A pasik meg mennek az orruk után..őő nem az után,de gondolom tudjátok mi után.

Kívánom,hogy legyél még boldog és elégedett nő te is valaki mellett szívből és igazán!

Ne húzd fel magad,nem érdemes.

Az ember csak akkor tud meg mindent,amikor maga is átéli a dolgot,addig csak elképzelni,meg okoskodni tud..

Leereszkedőnek hangzik, de tény.

Nem írtam azt, hogy én így tudnék viselkedni, ha ez történne velem, de remélem igen.

Éretség: A felnőtt,felnőtt gyerek!

Én azt hittem a felnőttek mások így közel 30 fele rájöttem olyanok mint a gyerekek,csak éppen méretben mások és előjönnek a ráncok:-)

Azért mert indított erről egy fórumot van tartása,egy nő ha el tudja ismerni,hogy bizony lecserélik akkor az pláne tartás,szerintem.

Viszont 50-50 a hibák aránya,azonban van olyan is,amikor hiába nyalod ki a valagát akkor sem bír a kígyójával nekem ilyen pasim is volt.

Szóval kár ezt hisztisségre fogni.

Itt van a példának a környezetembe a szomszéd csaj,lelépett a pasija és itthagyta az 1 éves 3om hónapos kislányával. Én is kérdeztem miért megy el? Nem értem..indok:Hisztis!

Nem ez az indok ez aljas hazugság és átlátszó takaró. Megfutamodás a problémák elöl.

Az igazság: Felcsinálta az ex nőjét és az roma,szóval nincs kecmec. Hurrá! A kiscsaj pedig hisztis,de tündéri akár csak a kislánya.

Ennyit a férfiakról.

Ez meglehetősen leereszkedően hangzik...

Igen, én szürke átlagember a fórumindítóval együtt (bocs, rena) vállalom a fájdalmamat, azt is, hogy oda lett az önbecsülésem is, amiért a férjem egy másik nőt jobbnak (szebbnek, érdemesebbnek, stb.) talált nálam, és még a közös gyerekünk se tartotta vissza...

Ha ez éretlenség, vállalom, bár azt hiszem nem az.

Lehet bármekkora érettség, intelligencia, nyugodtság, kedvesség ilyenkor, a tény az tény marad: ha fáj, akkor fáj, legfeljebb elnyomja az ember... és csendben sírdogál, amikor senki sem hallja.

Vagy: Ordít, kiabál, megtépi a csábitó nőt, megveri a férjét, összetör mindent... ez is mindegy, ha el akar, akkor elmegy.

A féltékenység érdekes dolog, de nem lehet általánosítani, mert nem mindegy, hogy alaptalanul féltékeny valaki vagy csak sejti, de a férje mindíg letagadja és hülyét csinál belőle. Bebeszéli, hogy ez csak agyszülemény, beteges féltékenység?

Most akkor melyik jobb szerinted, az hogy megpróbál utána járni, netán ki meri nyitni a száját, ha rájön, hogy mellékutakon jár a férj, vagy behúzza fülét-farkát és csendben szó nélkül tűri , hogy a másik félrejár?

Mit kellene most cselekednie? Könyörögni, mosolyogni rá? vasalni a ruháját, hogy csinos legyen , mikor megy a r...hoz? Ezt azért senki nem gondolhatja komolyan.

Mi a bajod a fórumindító tartásával és büszkeségével? Azért mert le merte írni , ami a lelkét nyomja? Miért, már itt sem szabad szerinted?Nem elég, hogy kifelé mutatni kell, hogy óh, de jól érzem magam? már itt sem mondhatja el mit érez?

Tartás és büszkeség? Kitörölheted vele, ha egyedül maradsz egy pici gyermekkel, netán rezsi, hitel ... stb.

Ugyan már, ki tudja mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Azt kellene megnézni, miért is féltékenykedett vagy kiabált a fórumindító? Netán azért, mert már akkor gyanúsan viselkedett a férje? Mi a csudának kell mindíg a torkának ugrani annak, aki bajban van? szegény szerencsétlen férj, óh, hogy sajnálom, rákényszerűlt, hogy szeretőt tartson... ez nevetséges.

Ne azt vesézzétek ki, hogy szegény kis feleség hogy viselkedik- tényleg hogyis?- hanem próbáljatok lelket önteni belé.

Ez nem ilyen egyszerű.

Ha valaki változást akar,akkor ideje önmagával kezdeni.

A férje besokall a féltékenykedésén,és a kiabálásán,ha most is ugyanezt teszi,ahelyett,hogy átgondolná,és megpróbálná higgadtan átbeszélni a férjével,akkor csupán egyet ér el.

A férje úgy fogja érezni,jól döntött.

de igen

ha nem szeret akkor nem kell egyutt lennunk

ki akart lepni ebbol a kapcsolatbol

megtette en elengedtem

fiatalok vagyunk

majd talalok valakit aki szeret

Drága Rena!

Velem is ez történt. 21 éves koromtól voltam együtt a férjemmel, majd 4 éves fiunkkal hagyott egyedül 11 év után. Rettenetes fájdalom és sokk volt és persze egy másik nő, aki nemcsak az újdonsággal, hanem egy másik - illetve jobb - élet lehetőségével ajándékozta meg. 180 fokos fordulatot tapasztaltam a férjemnél én is, érthetetlen és szívbemarkoló volt, azóta se hevertem ki, szerintem. Élem az életemet, teszem a dolgomat, felneveltem a fiamat, aki ma már nagy kamasz, de a férjem elment és nem is jött vissza. Nem is láttuk azóta egymást, mert jó messzire ment. Ennek ma már több, mint 10 éve...

Én is összepakoltam neki, még az ablakból is integettem, azután bebújtam a paplan alá és csak sírtam, sírtam. Éjszakákon át, miközben a gyerekem mellettem aludt, ébren gondolkodtam, mi lesz ezután, mert az érzelmi válságon kívül természetesen anyagi válság is volt. Én munka és pénz nélkül maradtam, sőt nem csekély adóssággal.

Azt hiszem, (képletesen) azóta is a paplan alatt vagyok, ott ragadtam... A férfiak, flörtök nem jelentettek megoldást, sőt, csak rosszabb volt. Kudarc kudarc hátán az olyanoknak, amilyen én is, és szerintem te is vagy.

Ami viszont igaz, hogy Isten vagy csökkenti a keresztedet, vagy növeli az erődet! "Mindössze" kérni kell Őt! Rajtam a Gondviselés segített és segít azóta is. Mert a nagy fájdalom közepette is arra mindig volt erőm, hogy a kisfiamat ellássam, törődjek vele és, hogy minden szempontból rendben legyen...

Ez csak egy történet a sok közül, nincs recept, nincs bevált "viselkedési módszer" amit, ha az ember alkalmaz, akkor biztosan ez meg ez történik...

Én nem szégyellem bevallani, hogy "belehaltam" a történtekbe, mert én le tudtam/akartam volna élni az életemet a férjemmel. Azzal, akit én ismertem meg, nem azzal, akivé vált a kísértés hatására.

Alaposan tönkretett, szükségtelenül kegyetlenebb volt az utolsó hetekben, mint kellett volna. Szavakban és tettekben is.

Szóval ilyen is van. Túl lehet lenni rajta, és bár a szívem jó régen összetört, néha elcsodálkozom azon, hogy még mindig lehet tovább törni :'( De én ilyen vagyok. A fájdalom is érzelem, életben tart...

Bocs, ha nem igazán vígasztalóak a szavaim (és, hogy ilyen hosszúra sikeredett). De talán annyiban igen, hogy millió és millió nővel történik meg ugyanez a világon minden áldott nap...

A földi élet ilyen, inkább keserves, mint élvezetes...

Erőt kívánok neked, idővel könnyebb lesz, bárhogyan is alakul!

... nah lépek, mert elvisszük a fórumot...

további szép délutánt! :)

... a tartás... az igazi, az szerintem kialakul... tapasztalatok által.

Van ki azzal születik, tehát húúú van ám tartásom, ezért nem megyek bele ebbe meg abban, meg ezt se próbálom ki, mert nem méltó hozzám... de én ezt nem nevezném igazi tartásnak... sőt nem is tudom, minek nevezném... jó dolog, ez nem kétség... mégis más.