Házisárkány az anyósom (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Házisárkány az anyósom
És te mit mondtál az anyósodnak?
Mondtad-e, hogy "M néni, köszönöm, hogy ellátta a gyereket és orvoshoz vitte. Azonban én ellenzem az antibiotikumot és megkértem, hívjon, ha valami történik. Nem hívott föl, amikor lázasak voltak a gyerekek. Azén gyerekeim, a kérésemet nem tartotta tiszteletben, így a gyerekeket legközelebb nem hagyom itt aludni."
Akkor M néni.
Miért mész elébe a pofonnak? Gyerekeid vannak, férjed van és nem vagy képes felnőttként viselkedni és kiállni magadért? Miért?
Á! Nem lehet őt Anyukának hívni. M.Néni és kész!
Az a baj, hogy én nem tudok ilyen határozott lenni, és hazamegyünk, csak szó nélkül. Egyszer próbáltam elmondani, hogy mi bánt, és úgy nekem estek, szidtak, mint a bokrot. Hónapokig tartott mire összeszedtem magam, és el tudtam menni hozzájuk újra. Én soha többet nem szólok 1 szót se.
Ezt csak magadnak okozod. Semmi értelme sincsen felvenni a hülyeségeket.
A tűréssel kapcsolatosan: ha saját magadat nem tiszteled annyira, hogy megvédd és lábtörlőként viselkedsz, akkor mit vársz, mi változzon meg és hogyan viselkedjenek veled mások?
"Anyuka, ne beszéljen így, ez bántó. Csókolom, hazamegyünk." ÉS hazamentek. Nem tyúkketrec, nem megbeszélés, hazamenés.
Köszönöm kedves megjegyzésedet, magam is érző lény vagyok.
Ám egyrészt nem vagyok önsorsrontó, hogy azon keseregjek naphosszat, hogy miért nem ezt vagy azt tette egy ember, aki a kora okán már úgysem fog megváltozni, tehát fölösleges magamat szívatnom azzal, hogy sajnálom magam vég nélkül.
Másrészt, nem szerethet mindenki, ezt azért egy felnőtt képes belátni. Pláne, ha a lelkiismerete tiszta, s tudja, nem ő tehet a dologról, mindig udvarias volt és kedves.
Harmadrészt, nem vele házasodtam össze.
Negyedrészt nincs annyi időm, hogy mások hülyeségein hergeljem magam.
Hát én ettől érzőbb lény vagyok. Szívok is rendesen.
Örülj neki, hogy téged nem visel meg...
Őszintén?
Nem értem ezt a kakaskodást két felnőtt között, egyáltalán: minek felvenni a kesztyűt? Az én anyósom is nehéz eset néha, de én nem is veszem észre.
Nem élünk együtt, nem szorulunk rá, ha beszól valamit, akkor kijavítom, hogy nem, hanem ez úgy volt, hogy....s másról beszélünk.
Általában egyik fülemen be a másikon meg ki, s mivel nem tud kibillenteni a lelki egyensúlyomból, egyedül meg ciki balhézni, ha nincs kivel, így nem is tud :-)
Kit érdekel, most komolyan? Nem érdekes, mint mond és kész.
A gyerekeknek magas láza volt, és semmi más tünet. Se orrfolyás, se köhögés, se torokfájás, semmi.
Ez vírus. A vírusra fölösleges az antibiotikum.
Ezt mindenki tudja.
Nyílván az Anyósomat akarta megnyugtatni a doki, hogy írt fel gyógyszert, mert puszi pajtások.
A cikk írója saját tapasztalatából elég nagy általánosítást von le :) sajnos mindkét eset előfordul sokszor: az anyuka nem fogadja el a lánya párját, vagy a fiacskája kedvesét. Én saját környezetemből pont fel tudok hozni olyan példát, amikor az előbbi volt a probléma forrása.
Minden ember más, a szülőknek sokszor elég érdekes, már-már beteges elvárásai vannak a gyereke választottjával szemben, és ha nem olyan érkezik a házhoz, akkor a mama házisárkánnyá változik... vagy képes kompromisszumot kötni :) ez a jobbik eset.
A cikk írója szerencsés, hogy nem került még olyan szituációba, mint amiről azt állítja, nem létezik.. de attól még sajnos van ilyen, még pedig sok párnak kell szembe néznie ezzel :(
hal istennek az anyosom majdnem 2000km-re van:))))de ha msn-en beszelunk sokszor tepem a hajam,mert onnan "okoskodik,parancsolgat" en gyorsan lerazom.:)))
de bevallom oszinten amikor magayrorszagon laktunk nem volt vele semmi gond.
Szerintem is sokszor erről van szó.
Valamiért sok szülő/ anyós képtelen elfogadni, hogy a gyerek felnőtt, önálló döntéseket hoz, hogy kompetens szülő, hogy autonóm személy. valamiféle ilyen "csakazértis úgy lesz, ahogy én mondom" van bennük.
Sajnos az én Anyósom is ilyen!
1x kikönyörögte agyerekeket, hogy hadd aludjanak nála.
Másnap felhívom őkt, hogy mi újság.
"Nem akartam zavarni, jól vagyunk. Este mindkét gyerek lázas volt, de kértem a szomszédtól lázcsillapítót, reggel elvittem őket az orvosomhoz, aki írt fel antibiotikumot, minden oké, jól vannak."
Azzal a feltétellel hagytam ott a gyerekeimet (2 és 3 éves) könnyes szemmel, hogy ha baj van, telefonál....ő meg tojt rám. Persze letoltam, hogy miért nem szólt... mi van ha a gyereknek gyógyszerallergiája van? Amúgy antibiotikum ellenes vagyok és ezt tudja is...direkt akart uralkodni.
Várhatja hogy elengedjem a gyerekeimet..soha!
Nálunk nem lenne gond, ha nem jöttem volna rá, hogy kétszínű az anyósom. Így kerülöm a társaságát és eléldegélünk egymástól 60 km-re nyugalomban.
Nem is akarnék rá rosszat mondani. Inkább leírok 1 hetes storyt.
Anyósomnál voltunk. A kisfiamat 2 éves múlt, se szó se beszéd elvitte magával "sétálni". Szerinte a kisfiam megunta a sétát és a szomszédba akart bemenni. Ezzel védekezett mikor elrántottam a nótáját, hogy miért vitte be oda, hiszen a legkisebb gyerek lázas beteg. Normális, egy ennyi idős gyerekre fogni a saját rossz döntését???
Ez a topic arról szól,hogy potenciális házisárkány palánták" azt képzelik,ők majd másak lesznek,ők bizony majd jobban csinálják... :))
Nagy pofára esés lesz ám! :D
A könyörületesség és a bölcsesség kéz a kézben jár.Hiábavaló és képtelen dolog mások korlátozottsága és tökéletlensége miatt
panaszkodni.De van itt egy recept nektek a kérdésre,hogy vajon hogyan bocsáthatunk meg azoknak,akik a jelek szerint nem érdemlik meg?Ez képtelenségnek tűnik.Ha megértjük mások vonatkoztatási rendszerét,emberi korlátait és kötöttségeit,genetikai és társadalmi programozását,az ember korlátozottságának tudomásul vételével és elfogadásával sok gyűlölködéstől és bajtól menekülhetünk meg. :)