Házisárkány az anyósom (beszélgetős fórum)
Nem vagy rosszul bekötve. Szerencsés vagy, mert jó lehet a kapcsolatod az anyósoddal. Amúgy egy kis történet amit elmondanék: én is a párom kedvében akarván járni ,megkérdeztem az édesanyját, hogy mit szeret a fia.
-Legjobban a palacsintát-mondta ,és még néhány ételt felsorolt.
És én azokat készítettem. Aztán a párom közölte, hogy igen, valamikor kiskorában valóban ezeket szerette, de mára már más az ízlése.
És az édesanyja ezt nem vette észre?!!!!
Szóval az anyós tanácsa nem mindig a legjobb.
Mellesleg, ha olyan nagyon rossznak, és kioktatónak tartod a cikket, miért írsz a fórumba?? Senkit nem akartam kioktatni, ezt ez alatt a jó pár száz bejegyzés alatt néhányszor elmondtam/leírtam. Gyengébbek kedvéért újra megteszem: egy rádióműsor kapcsán vetődött fel bennem az ötlet. Semmi kioktató szándék nem volt benne, nem is vagyok az a típus. Aki - esetünkben te - magára vette, annak úgy kell. Ebben az esetben is úgy érzem, hogy igazam van.
Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz de 2 hete férjhez mentem :). Szerintem nem ciki egyébként illetve ha már a ciki dolgoknál tatunk az is az, hogy azért mert valaki felső vezető, még nem biztos hogy tud mindent, de ő magáról azt hiszi. Az miért lenne ciki, hogy kikérem az anyósom véleményét arról, hogy az ő fia hogy szereti ezt vagy azt? Hát... lehet, hogy én vagyok rosszul bekötve...
Tényleg nem akarok kötözködni, de tudod annak van anyósa, aki férjnél van, akinek nincs férje, csak egy pár hónapos kapcsolata van, annak nincsen anyósa..Így nem is értem, hogyan lehet olyan dolgokról állást foglalnod, cikket írnod, a másikat kioktatnod, amiről csak teóriáid vannak, ez már megbocsáss, marha ciki..
Szerintem igen, mert olyan dolgokkal kapcsolatban van értelme állást foglalni, melyben van tapasztalatunk. Szerintem:)
anyósod van, vagy csak anyós jelölted?
Tényleg nem akarok kötözködni, de azért egy felső vezetői állás és akrumplipüré készítése között van némi különbség. Az, hogy valaki ért az egyikhez, még nem biztos, hogy a másikhoz is... szerintem nincsen abban semmi extra és sértődni való dolog, ha anyósunk receptekkel lát el, vagy megmondja, hogy ő ezt hogyan szokta csinálni. Én például kifejezetten szeretem, hiszen a kedvesem szája íze szerint szeretnék főzni.
A probléma szerintem ott kezdődik, ha valaki a teljes életét a gyereknevelésre teszi fel, és magát, kapcsolatát a férjével ennek rendeli alá. Ez nem egészséges. Amikor kirepülnek a gyerekek, akkor meg marad az üres ház, mert nincs hobby, nincsenek barátok és nincsenek közös programok, s lehet, hogy időközben a házasság is megromlott. S ilyenkor, jön az, hogy a gyerekünk minden lépését igyekszünk felügyelni.
Már anyós státuszban vagy?
Mielőtt gyerekeket vállaltunk én felső vezető beosztásban dolgoztam, beszerzés vezetőként, ami azt jelenti, hogy egy autóipari beszállító cég teljes anyagellátását rendeztem, mert rám merték bízni, nem kis felelősség.. A férjem szintén felső vezető beosztásban dolgozik. Amink van, nem a hangyák hordták össze és nem is a nagyszülők tolták alánk, mi a nulláról indultunk, de gondolom nagyon sokan vannak ezzel így. Éppen ezért baromira nehezen viselem, hogy jön anyós és belebubog, hogy hogyan készítsem a krumplipürét.. vagy kioktatja a férjemet, hogy kisfiam így-úgy. A mi életünk, úgy éljük, ahogy mi szeretnénk, és igen, sokat változott a világ.
Én is azon gondolkodtam,hogy azok az édesanyák akik most foggal-körömmel védik a fiacskájukat ( félreértés ne essék , ez az édesanya dolga), és alig, vagy csak nehezen akarják engedni az anyósukhoz,mert úgy érzik,hogy nem szereti eléggé a gyereket azok,hogy fogják elfogadni , hogy egyszer lesz egy fontos nő az életében?
Vajon akkor ők is kételkedve fogják fogadni a leendő menyüket? Vajon nem fogják-e árgus szemekkel lesni, hogy valóban szereti-e a fiacskájukat?
Azért néhány mostani anyukából is majd jó anyós lesz :D
Úgy látszik, ez genetikailag van kódolva.
Nekem a kedvencem, "de az én kisfiam úgy szereti, ha...".
Szerintem egy felnőtt férfi el tudja dönteni, hogy édesen vagy sósan szereti-e a túróstésztát pl. Mikor mondtam, hogyha nem ízlik neki, majd szól, megint ment a sértődés.
Mi tegeződünk, de ennyi. Nekem nem volt olyan érzésem, mintha anyukám helyét akarta volna átvenni, inkább be akarta bizonyítani, még gyerek vagyok, és nem tudok másról gondoskodni.
Hidd el, hogy mi már többször leültünk beszélgetni a párom édesanyjával és néhány nap múlva szinte semmire nem emlékezett abból amit megbeszéltünk. Én persze mindent elmondtam a páromnak. Mikor ő aztán ezt-azt kérdezett az édesanyjától , akkor azt válaszolta, hogy ő nem is mondott olyat, én csak kavarni akarom a sz..t. És amikor szemtől szemben lett megkérdezve akkor csak zavartan nevetgélt és azt mondta, hogy ne is törődjünk vele, tudjuk milyen szórakozott.
Persze, ez így van, ha mindkét fél alkalmas rá. De amíg a sértődés a válasz, addig értelme nincs, szerintem.
Nincs is ezzel semmi gond, persze, mindenkitől lehet tanulni. Csak anyós kicsit megkésett ezzel, idestova 11 éve vagyok együtt a férjemmel, van három gyerekünk, és neki ez most jutott eszébe. És amíg ő képes abba belekötni (saját konyhámban), hogy én miért forrón öntöm a tejet a burgonyapürére, mert ő hidegen szokta, és látom, hogy kiakad, és azt emlegeti, hogy ő mennyi mindent tanult az anyósától, addig nincs miről beszélni. A vasárnapi ebéd készítés pedig már nálam igencsak túlnőtt a burgonyapüré, a rántott hús és a pörkölt készítésén..
Sziasztok, szerintem a hangsúly nem azon van, hogy ki tegezi vagy ki magázza az anyósát/apósát. Szüleim mindketten tegezték a másik szülőjét. Én magázom, igaz, valószínűleg nem is tudnám tegezni lévén, hogy a nagymamám lehetne. Fel sem merült egyikünkben sem. Szerintem ez így helyes. Nem élünk együtt, talán igaza van annak aki írta, hogy így egyszerűbb, valószínűleg. Ettől függetlenül amondó vagyok, hogy minden csak megbeszélés kérdése, no meg a férfi (esetünkben) hozzáállása a dolgokhoz.
Figyu én is tanultam az első anyósomtól ezt azt főzni, mert anyu másképpen csinálta nem fözött olyat stb.
Ja és mindig emlegetni szoktam szegény Margitka néni így csinálta Isten nyugosztalja, ja pedig sosem szerettük egymás igazán , nem is volt csak 1,5 évig az anyósom.
No ez így van! Miért is kellene mamának szólítani, már ez is az emberben kettős érzelmeket szül! Én is a keresztnevükön szólítom őket, és nem is tegezem, bár már egyszer-kétszer feldobták, hogy mi lenne. de neeem..
Ami még nekem kiakasztó anyóssal kapcsolatban, hogy ő így tanult az anyósától főzni, meg úgy tanult.. köszönöm, én már anyutól megtanultam főzni, sőt..Anyu helyébe ne akarjon lépni..
Annál rosszabb nincs, amikor azt hallgatom, hogy "egyetlen arany drága kisfiam! " "Jaj, szegény kisfiam" És meg is fogadtam, hogy én a gyerekeimnek ezt soha nem mondom..
Az én férjem és sógornőm is anyukának hívják az anyósukat és tegezik(pedig anyám 65 éves a sógornőm meg alig 30 éves) senki nem kérte tőlük ők akarták így.
Én meg sem szólítom az anyósomat, mert már jó pár éve nem társalgunk ennyi az egész előtte magázni és E. néninek kellett szólítani ja 18 évvel idősebb nálam.
Hat sajnalak , en tizevel vagyok idösebb a kedves anyosodtol de ugy hangzik minha a legalab husz evvel lenne tölem idös.
Ahogy emlitattem mar a forumba van egy kisseb csorda gyerekem ( mar nagyok mind kulön el)
Eszembe sem jutna berontani hivatlanul berontani hozzajuk en tiszteletben es respektben tartom mindegyik gyermekem magany eletet.
Lanyaim reszpektive fiam elettarsai imadnak en mind barat vagyok szamukra, soha sem engednek meg kritizalni vagy barhogy megbantani öket.
Nekem megvan a sajat eletemem sokat sportolok bycikli , inlinesest naponta 20 km is megteszek - olvasik tehat elvagyok foglalva.
En mar azt hittem hogy az anyam generacioja sirba vitte azt a anyos tipusokat kik mast a askalodason kivul nem is tudtak letrehozni.
De valahogy maig is ez fennal ahogy a forumban is szo van rola.
Anno mikor en fiatal voltam egyszeruen " elvagtam " ezt az öruletet mind ket oldalrol en a mi eletunket a parommal eltem .
Egyszeruen kenytelenek voltak respektalni az eletunket a " mamak ! az volt a mi eletunk .
Ma en ebben a korban igenis ezt viszem tovab , nekem NINCS jogom hogy valamibe is beleavatkozam az eletukbe.
Kedves Eszter1981!
Te nagyon szerencsés helyzetben vagy, mert szeret az anyósod. Azt nem írtad, hogy együtt laktok-e? Mi együtt lakunk és bátran állíthatom, hogy ez nem egészséges. Egyik konfliktusforrás például az, hogy én viszem a háztartást. Anyósomnak meg havonta egyszer-kétszer eszébe jut főzni és rendszerint felforgatja a konyhát. Pedig nem tiltottam ki a konyhából. Mondtam neki, hogy nyugodtan főzzön bármikor.
Meg én hiába tisztelem az ő korát, ő nem veszi semmibe az én tapasztalataimat. Én 27 vagyok, ő 48. Mindent jobban tud nálam. Teljesen más a neveltetésünk, az életről alkotott képünk, az ízlésünk. Nagyon kevés dologban értünk egyet.
Mondja, hogy nem szól bele semmibe, de még az sem mindegy, hogy a kukába milyen szemeteszacskót rakok bele.
Mondja, hogy szeret, de látom rajta, hogy nem igaz. Én viszont nem akarok vele összeveszni, pedig már egyre nehezebb türtőztetni magam, hogy ne szóljak neki. Viszont tudom, hogy a családi béke érdekében muszáj csendben szenvednem. Remélem nem sokáig. Ha sikerülne legalább albérletbe mennünk. Lehet, hogy rámegy az utolsó fillérünk is, de nyugodt és boldog életet szeretnénk a párommal.
Üdv mindenkinek és kitartást a hasonló sorsú társaimnak!
Még a fiamnak sem mondom, hogy fiam; ezen az alapon isten ments', hogy valaki a keresztnevemen kívül másképp szólítson, azaz én sem mondom neki, hogy "lányom", mert nem az.
Ha lenne, neki sem mondanám, igaz, nem is szeretem, amikor édesanyám ezt mondja nekem.
Ahány család, annyiféle nevelés, kialakult szokások, sokszor elég a két embernek egymáshoz csiszolódni, hát ha még harmadiknak is meg kell/lene felelni. Fiam is, lányom is 10 év együttlét után házasodtak össze, vőmmel nem volt konfliktus, előtte se utána se. Menyemmel se, mindig megértettük egymást, igyekeztem a kedvében járni pl. mindig főztem olyat amit szeret. Esküvő után mégis, mint egy ksigyerek elkezdte feszegetni a határait, a 60. szülinapomra készült párom és lányomék, Ő kitalálta, hogy pont akkor kell elutazniuk nyaralni. Fiam meg ott vergődött, hogy mi legyen. Papa helyrerakta őt is, menyust is, azóta nincs nézeteltérés. Vagy megjött az esze, vagy belátta, hogy jobb a békesség /együtt lakunk, mi lenn, ők az emeleten, de ők döntöttek, hogy így legyen/ Együtt bogarászunk a kertben, de fel sose megyek, csak ha hívnak, bele nem szólok az életükbe, nem rámolok, nem pakolok náluk. Most jön az unoka, már sok dologban kikértem a véleményüket, hogy mit várnak el tőlünk, és maximálisan az ő felfogásaik szerint akarunk eljárni, reméljük jó lesz!
Engem is a nevemen szólít a vőm és a menyem is.
Szerintem így természetes,mert nem én vagyok az anyjuk.
További ajánlott fórumok: