Házisárkány az anyósom (beszélgetős fórum)

Hát, érdekes cikk. Tényleg jól olvasható, hogy neked semmi gondod az anyósoddal, de ez nem olyan egyszerű, mint leírtad, szerintem. azért egyszerű neked, mert mindketten akarjátok, hogy működjön. Vagyok olyan mázlista, hogy két anyósom van, mivel párom szülei öt éves korában szétváltak és hét éves korától nevelő anyja van. mindkettő anyósommal heti szinten találkozunk. Az édes anyósom egyből elfogadott. Örült az összeköltözésünknek, a babánknak stb. A másik...pfff..Én annyi mindent lenyeltem már neki, hogy napokig csak írhatnék róla. Nincs gyereke egyébként, mégis folyamatosan tanácsokat ad, abszurd, buta dolgokat. Agyonszínészkedi magát, ha ott vagyunk, nem hagyja még a nagypapát sem érvényesülni (akit imádok és ő is szeret engem) De ennek az anyósnak az is köszönhető, hogy másfél évig nem mentem hozzájuk, csak akkor engedtem egy kicsit, amikor megszületett a lányunk, de akkor is apósom miatt. azóta igyekszem tartani egy szintet, de jönnek a gondok, mert mindkét édes nagymama és papa vigyázhat a lányunkra az a nő nem. De Ti vajon oda adnátok-e a gyermeketeket valaki olyannak akit nem szerettek? Meghoznátok egy olyan áldozatot, amit a lelked legmélyéből nem akarsz? Nincs bizalom se szeretet...vacak helyzet. A párom sem szereti azt a nőt..már nyolc évesen elszökött tőle, aztán meg egy problémákkal teli, folyton menekülő kamaszkor következett.

Szóval ez nem olyan egyszerű, mint a cikkben olvashatjuk. Nekem aztán igazán van összehasonlítási alapom. (Ja az édes anyósom férjével semmi bajom, szeretjük egymást, tehát nem is a vér az oka a dolognak)

Na tessék itt az őrlődős elméletem. Sajnálom, hogy így van, és kívánom, hogy meg tudd beszélni a pároddal, hogy még véletlenül se haragudj rá, amikor nem is Ő tehet a dolgokról.

De ez sajna így van. HA valaki ilyen típus, akkor lecsapódhat rajta az a sok sok szenyaság, amit mondanak neki.. Sok sikert!!!

Igazad lehet, sőt az is van. És így elképzelve valóban szép lenne de... sajnos nem így van.

A párom édesanyja is ezerszer elmondta, hogy egységben az erő. Ő majd főz, mos, végzi a házimunkát(nem dolgozik), mi majd odaadjuk a fizetést és ő abból majd rendez mindent. Nem egy részt a fizetésből, hanem a fizetést teljesen.

Na ez nekem nem tetszett. Neki sem,hogy szóvá tettem. A párom mindig odaadta a pénzét . De fiatalok vagyunk, nekünk is kellene pénz ha már dolgozunk. És nem lehetett vele megbeszélni, azonnal hadat üzent, mihelyt megtudta, hogy nem adjuk oda az összes pénzt. Külön költöztünk, ezért is orrol. Felnevelte a páromat, tisztelem érte, de nem kívánok a közelében lenni.

Egyszer valaki a családot a tizesfogathoz hasonlította. Mindenkinek megvan a maga tehetsége, ereje, gyöngesége, de össze kell tartani és csak egyfelé lehet menni, mert így halad a szekér. És így tudjuk csak megvédeni egymást. Mert az összetartás, a segítés, az elfogadása a lényeg. És minden fiatalnak meg kell küzdeni a maga "pozíciójáért", semmit nem adnak könnyedén, és mindenhol van "tandíj". Ez az élet.

És valahol szükségünk van egymásra. A csordaszellem pedig eléggé bebizonyította az erejét a világban.

A déd- vagy nagymama már megküzdötte a maga életét.

Pont ez a lényeg, látod: hadd mondja, ha neki akkor abban az adott pillanatban az a megnyugtató, hogy szerinte az lusta, aki nem keményít. Legyen vele boldog :-)

Az viszont baj, hogy a férjedre vetíted ki a haragod néha, akár gondolatban is...rátok férne egy nagy beszélgetés szerintem. Kettőtökre a férjeddel, hogy kibeszéld magadból ezeket az önkéntelen indulataidat, mielőtt elfajulnak, aztán meg meggyőzni téged arról, hogy nem kell vele foglalkozni, mármint a megjegyzésekkel.Meg sem kell hallgatni! Ti boldog kis család vagytok és ez az, ami fontos.

Mert felnőtt emberek nem kontroll személyek véleménye alapján döntenek, hanem a saját benyomásaik, kompetenciáik és élettapasztalatuk alapján.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érthetnek egyet adott esetben a szüleikkel, vagy ne érdekelje őket a véleményük, de egy felnőtt ember arról ismerszik meg, hogy semmilyen véleményt nem kezel feltételek nélkül igaznak.

Ez így van, de attól még nem kell a másikat lusta háziasszonyozni, szerintem.

Nekem nagyon tetszik ez a fórum, mert pro és kontra nagyon érdekes és tanulságos dolgokat lehet olvasni!

Én is azon a véleményen vagyok, hogy a megoldás az egy határ meghúzása, a másik ember privát életének a tiszteletben tartása és mellé a kompromisszum, hogy a másikat elfogadjuk olyannak, amilyen, mert egy hajóban evezünk, és mindenkinek akkor lesz jó, ugyanúgy a szülőnek, gyereknek, anyósnak és férjnek, no meg a feleségnek, hogy pitiáner dolgokkal nem kergetjük a másikat az őrületbe.

Amit én észrevettem, és ami egy úttal ijesztő és felnyitotta a szememet, hogy néha azon kapom magam, hogy a férjemre haragszom, anyós viselkedése, megjegyzései miatt. Én nehezen tudom azt tolerálni, ha az én szüleim feltétel nélkül el tudták fogadni a férjemet, akkor engem a férjem szülei miért nem? De igenis erőt veszek magamon, próbálok felülkerekedni, mert különben az egyenes út a kapcsolatunk megromlása lesz, amit mi nagyon nem szeretnénk, rádaásul van 3 gyönyörűségünk, és márcsak miattuk is igen, el kell engedni a kritikát a fülünk mellett. Ami még bevált módszer, hogy kihagyjuk őket a programjainkból, mert már tettek tönkre szülinapi partyt, és hétvégi kertipartyt. Így élvezzük nélkülük közösen, 5-ösben, boldogan, felhőtlenül.

Hát igen, magad mellett mást is meglátni:) Lehetetlen:)

Te kérdezted a koromat, ne haragudj, hogy mertem reagálni.

Komolyan mondom, érdekesebb a korombeliekkel társalogni, nem ennyire felnőttek, és ennyire lekezelően gorombák. Pedig eddig még törekedtem az intelligensebb irányba. Feleslegesen.

Tényleg mentem. A viszont nem látásra hölgyem!

Ha megbocsátasz, nem volt olyan veretes a személyiséged, hogy az adatlapodat kezdjem el nézegetni. Mi értelme lenne?

Felvilágosítalak: a reflektálás mások gondolataira nem "belekötés". Talán egyszer megtanulod te is, sokan megtanulták már.

Az utolsó megjegyzésedre pedig nem reagálnék... értem én, hogy most ez epés meg pikirt, ugyanakkor a maga sajátos módján szúróan humoros akart lenni, persze, értem én, ha belegondolok. Csak nem nyert, van ilyen :-)

Na, innentől kezdve úgy vélem, hogy meddő a vita.

mind a 22 évemet elhúzom dolgozni, mert az anyukám azt tanította, hogy dolgozzak, és felnőttségemben nem mondok, vagy gondolok neki ellent.

Vagy nem felnőttségemben. Mindegy.

Mindenkinek kellemes napot!

Az adatlap pontosan erre való. :D

Ha már ennyire érdeklődtél:)

POntosan azért írtam neked a belekötni szót, mert ezt tetted. Hisz direkt leírtam, hogy ne köss bele, és láss csodát, mégis.

De tudod, én még fejlődhetek, és lehet, hogy a kommunikációmon még kell fejlesztenem, de meg is fogom tenni. 40 fele nehezebb:D

:D

És mégis miből kellett volna kitalálnom, hogy 22 éves vagy, elárulnád?

Bajom semmi a belekötni szóval, pusztán magam azt hittem, hogy ezen a fórumon az emberek gondolatokat cserélnek, kommunikálnak, nem pedig belekötnek mások mondandójába, ahogyan írtad. De ki hogyan társalog, persze, értem én :-)

Hogy hány éves vagyok, azt annyira nem nehéz kideríteni, de segítek. 22.

A belekötni szóval nem tudom mi a bajod, de biztosan igazad. Ez a hozzászólásod sem vitte kifejezetten előrébb a beszélgetést.

Igazad van, ez már nem csak stílus, személyiség..

Ó, félreértettél :-) természetesen nem az anyósnak mondtam, hogy nem érdekel, hanem magamban.

Úgy értem, egy ilyen piszlicsáré dologból minek vitát kezdeményezni? :-)

Neki így jó, nekem úgy, ebből aztán nem lesz vihar a biliben :-)

"Belekötni" "csak azért is"?!

Ne haragudj, de te hány éves vagy?

Csak mert ezek nem bevett formulák egy beszélgetésben...

És van egy 3. válasz is: Ő így szokta meg, mert az édesanyjától így tanulta.

Az majd a jövő zenéje lesz, ha rájön, milyen jó a reggel kimosott és délre megszáradt pamut ágyneműbe este belebújni és nem kell vasalgatni.

A neveltetésünk, a körülményeink meghatározzzák hosszú időre a magatartásunkat. És ha eljön az az idő, amikor tudunk kompromisszumokat kötni, elfogadni, határokat húzni úgy, hogy ezzel ne bántsunk meg másokat, akkor vagyunk felelősségteljes felnőttek.

Az az érzésem, ezeket a dolgokat igazán csak a nők fújják fel annyira.

Kiemeltem, pont azért hogy ne köss bele. erre csak azért is. :D

nem egyszerű:D

Valamit irtó rosszul magyarázhatok. Te az anyós-meny kapcsolatra apellálsz megint. Ezt már ezer éve lezártam, tuk, gondoltam én.

Én a gyerek-anya kapcsolatot boncoltam.

Attól még, hogy a férjúr elment otthonról, s családot választott, az anyukája megmaradt. Mint írtam is - csak ismét kisarkítottad-, én csak és kizárólag a meghallgatásról beszéltem.

S ezek után a nyoma megmaradt, vagy még a nyoma is eltűnt gondolatokról, ami esetlegesen megmaradhat a pasiban. Ennyi.