Házisárkány az anyósom (beszélgetős fórum)

Szerintem ez nagyon változó. Az én volt páromnak az édesanyja nem volt hárpia, de gyakran kiborított azzal, hogy halkan tett megjegyzéseket, de többnyire a hátam mögötti beszólásai estek rosszul. Úgy éreztem nem vagyok, s nem is leszek elég jó nekik. Ha visszagondolok, volt, hogy esetleg én magam reagáltam túl egy dolgot a párom szemébe mondva. Az ő édesanyja nem rosszindulatú, csak két fiú anyja, akiket még nehezen enged el. Nehezen veszi tudomásul, hogy már felnőttek és ha nem hagyja, hogy gondoskodjanak magukról önállóan, akkor 30 éves korukban is a szoknyája mellé ülnek. De nem mondanám rossz embernek (egyiküket sem).

Viszont most elgondolkodtam. Talán sokszor csak az hiányzik, hogy a felek leüljenek egymással és merjenek beszélni az érzéseikről. Ki nem mondott érzések, vélemények kulturáltan való megfogalmazása. Talán ez hiányzik és akkor az anyós-megy viszony is normalizálódna.

Hát ez tök jó lenne ha így lenne,de sajnos nem így van. :(

Én nagyon sokáig jóban voltam vele, legalábbis azt hittem és én indulásból mindenkihez pozitívan állok hozzá amíg azt el nem játssza az illető. Mindenkinek mondtam is hogy én tök jóban vagyok vele, aztán csalódnom kellett.

Kidumált a hátam mögött folyamatosan bírált és mikor megszületett a fiam még durvább lett a helyzet.

Tudnék mesélni sajna, pedig én mindent megtettem hogy minden jó legyen.

Meg már nem csak a párom de én is ismerem annyira őket, hogy hiába fektetnénk le szabályokat, hogy tényleg külön élettér legyen, nem menne...

Már előre látom ha ott laknánk, akkor pl minden hétvégén az lenne minek főzöl főzök én úgy is gyertek le enni....és ha azt nem érti meg miért élünk külön azt sem értené meg miért akarnék külön főzni a legtöbb alkalommal....

Szia!

igyzad van a kompromisszum készség nagyon sokat jelent.

Az én dolgom akkor vált könyebbé, amikor a férjem megértette, hogy nem az anyja ellen áskálódok, hanem a gyermekem mellett érvelek.

Sziasztok! Én is igyekeztem, hogy minden rendben legyen a párom édesanyja és köztem. Az egész onnan indult, hogy a párom megmondta, hogy az anyja ilyen szinten egy házi sárkány, hogy se ez ő korábbi barátnőit, sem a nővére barátait nem fogadta el. Igyekeztem is az első benyomásnál, mint ahogy a továbbiakban is. Kedves voltam, segítőkész, de mit sem számított. Már 9 éve vagyunk együtt és a helyzet ugyanaz, sosem fog elfogadni, ezért már nem is igyekszem, örülök, hogy egy évben max kétszer találkozunk, nem többet. A párom nővére szintén évek óta együtt van a kedvesével, aki történetesen fiú és még sincs elfogadva, sőt... Hiába már még gyermekük is van, utálják. Ja, arról nem is beszéltem, hogy nem csak az anyós, hanem az após is ugyanolyan.

A párom nővére is elmesélte nekem, hogy milyenek a szülei és hogy ezért minden pasi menekült a kapcsolatukból - és hogy hogy felnéz rám, hogy együtt maradok az öccsével, hogy hogy bírom ezt elviselni. Csak azért jött össze végre neki is a párkapcsolata, mert vidékről Pestre költözvén be se mutatta a párját jó ideig és ugye azóta is messze laknak a szülőktől. Nekünk is azért működik a kapcsolatunk, mert mi is "elmenekültünk".

Szerintem nem arról van szó, hogy anyós-após azok biztosan utálni fognak, hanem egyszerűen embertípusokról.

Nem hiszem, ott a férje...az apósom.

De igaz, ők is most együtt élnek az anyjával...

De szerintem az hogy most mi kettesben szeretnénk élni nem egyenesen oda vezet,hogy ha öregek lesznek és mi is már együtt élünk 20 éve (mondtam valamit) akkor nem lehet majdan összeköltözni....

Csak azért fiatalon ez így jó szerintem.

Általánosítani nem szabad,tényleg különbözőek az emberek. Volt olyan kapcsolatom,ahol amikor anyósjelöltnek segítség kellett,mindig ott voltam/tüdőbeteg volt/,amikor meg nem volt problémája,akkor mindig próbált keresztbe tenni.Volt olyan hogy megmondta,hogy soha nem fogja megbocsájtani,hogy elvittem a fiát.Aztán úgy döntött beköltözik a 24nm-es,1 szobás albérletünkbe.Átkutatta a cuccaimat,felforgatta a lakást,meggyanúsított hogy a fiát csalom a legjobb barátjával stb.. És én tényleg tűrtem,soha nem szóltam vissza és mégis ilyen volt.

Most a férjem szüleit viszont nagyon szeretem!Max 2 naponta beszélünk telefonon. Anyósom van amikor nekem külön főz olyant,amit tudja,hogy szeretek. Mindig megszeretgetem őket mikor találkozunk.Szóval ilyen is van.

Érdekes téma ez.Rossz anyós-meny viszony mindig volt van és lesz is.

Legfőképp sztem a kompromisszumkészség hiánya mind két fél részről és a nem megfelelő kommunikáció a rossz viszony alapja.

Mindkét félnek be kellene látni, hogy a férjet, fiukat szorítják két tűz közé.

Nekem sem indult felhőtlenül a viszonyom anyósommal,de soha nem veszekedtünk elengedtem a fülem mellett.Könnyebb dolgom volt mert a férjem is észrevette a piszkálódásokat és ő intette rendre az anyját.Persze nem előttem, így nem volt megalázó helyzet ami mindenkinek kellemetlen lett volna.

A másik dolog, idősek és megváltozni nem fognak már,hiába is akarjuk ráerőltetni a mi gondolkodásunkat.

Külön házban élünk, ha lükék nem megyünk és anyagilag is teljesen függetlenek vagyunk tőlük.

Az unokákat is nagyon szeretik és ez nekem ér annyit hogy ne vegyek mindent magamra.

Mondhatni nagyon jó a viszonyunk,viszont vannak korlátok amiket ő és én is betartunk.Tisztelem és szeretem is őket, mert a nagyszerű férjemet valahol nekik, az ő nevelésüknek köszönhetem.

Versenyezni nem érdemes, de nem azért mert egy anyával nem lehet, hanem azért mert egész más szeretet fűzi őt az anyjához és hozzám.

Sosem volt problemam az anyosjeloltekkel! mindegyikkel kivetel nelkul szerettuk egymast. A miaival is jol kijovunk,bar ez lehet abbol adodik,hogy nem beszelunk egy nyelvet :D Viccet felreteve,en sme ertem,hogy lehet probleema..Azzal az "anyosommal" is jol kijottem,akinek a fia mindenfele szurnyetegnek allitotta ot be..Tenyleg kemeny falat volt,az elottem levo mennyjeloltet kifejezetten utalta,engem szeretett :D Mai napig visszajarok vele talalkozni :)

Es anyam pedig az alomanyos! Mindegyik menye imadja,sot... :)

Gratulálok a cikkedhez és nagyon örülök, hogy anyóssal a Te kapcsolatod ennyire harmonikus.

Amikor még én is csak meny és feleség, voltam próbáltam a harmonikus kapcsolatot megkeresni. Igyekeztem ez hellyel-közzel sikerült is de, mert mindig ott van az a DE, amikor megszülettek a gyerekeim és már anyuka is lettem, már tétje volt a piszkálódásnak és az önzőségnek és én inkább a gyermek érdekeit néztem és szembe szálltam vele.

Részletezhetném, a sok hülyeséget és a veszélyeztetést, mert van történetem bőven.

Én azért nem jövök ki anyóssal, mert a gyerekeimmel nem úgy bánik és viselkedik, mint ahogy elvárná az ember. Ez állandó konfliktusforrás. Igyekszem elengedni a fülem mellett a piszkálódást és a megjegyzéseket. Szerencsére a férjem is látja az anyukája hibáit, így támogatásával elviselhetőbb a dolog.

Én is tartom azt, hogy vannak jó fej anyósok és jó fej menyek és vannak hülyék, ÉS vannak olyan emberek akik nem hülyék csak alapban nem szimpik egymásnak IGAZ, felntőtt embereknek tudniuk kell ilyen esetben disztingválni.

Azonban normális meny és nomrális anyós viszonyban is lehet súrlódás, hisz a saját párunkal is van, vagy a szüleinkel miért ne lehetne az anyósunkal akkor is ha szeretjük?

Pl az én anyósom amióta elköltöztünk külön lakásba (albérlet) arra vár mikor megyünk vissza, más szülő örülne, hogy a gyereke önálló, magáról akar gondoskodni, ő meg a minap azt mondta nekünk, jó lenne ha elmúlna már nálunk eze a MI ÖNÁLÓAK vagyunk szindróma.....hááát nagyon nem értek vele egyet, ez nem egy olyan kamazskori lázadás ( 31 a fia én 28) hanem ez a NORMÁLIS...szerintem, de ő egész hétvégén azt hajtogatta, hogy mennyien élnek egy házban de külön élettérben a szüleikkel, jah, csak így is vannak lekűzdhetetlen dolgok ami miatt ez nem lenne nekünk megfelelő...nagyon kedves nő, tudom,hogy csak jót akar de nem értem meg ezt a fajta felfogását főleg azt nem,hogy nem azt tartja abnormálisnak hogy a másik fia aki 32 múlt még a nyakukon él hanem azt tartja rossznak hogy mi külön élünk....

Szia!

Szerintem ez ugyanolyan, mint ha azt mondanánk, hogy minden anyós hülye. Ez sem igaz. Mint ahogy az sem, hogy minden meny gyagyesz. Sajna mindegyikből van. Szerencséd van, ha nem ismersz ilyet.

Bármely fél zsarnokoskodására jó lehet egy marha nagy fejmosás a másik féltől. Egy óriási. Olyan helyre rakós. Sajna ha már csak ez működik:S

Az nem minden esetben igaz, hogyha valaki nem veszi fel a kesztyűt,akkor a piszkálódások abbamaradnak... De abban igazad van,hogy sok estben a másik fél is hibás. Általánosítani azonban nem lehet,mert tényleg vannak olyanok,akiknek egyszerűen elviselhetetlen a természetük.

Az meg egy másik kérdés,hogy nem csak a fiataloknak nem kellene felvenni a kesztyűt,hanem eleve az idősebbeknek nem kellene így viselkedni.