Háremben élni... (beszélgetés)
Gondolhatunk arra is, hogy elég nehéz újrakezdeni ebben a mai világban. Viszont biztos nem lehetetlen.
Ha már gyerek is van, még nehezebb lehet. De a gyereknek miért kéne látnia, nap mint nap éreznie a feszültséget? Csak a gyerek miatt szerintem nem kell együttmaradni ilyen esetben. Elvégre a megcsalt félnek is csak egy élete van, miért áldozná fel magát egy bitangért? Sokan azt mondják, küzdeni kell érte... ha engem megcsalnának én nem tenném ezt meg, nekem akkor már semmire sem kellene! :) Lehet, hogy fájna, hogy el kell engedni azt, akit nemrég még szerettünk, de ahogy én magamat ismerem, azonnal kiszeretnék belőle és kiadnám az útját, ha elárulna. Aztán csinálhatna magának háremet amennyit csak akar, de nélkülem.
Ebben egyet kell értsek.
Régen nem volt "könnyebbik út", amelyik virágot leszedted, azt szagoltad egy életen át. Persze, dédapáink/anyáink is áttévedtek más kertecskékbe, más virágokhoz, ez tagadhatatlan.
Most viszont megvan a szabad választás útja, ami egyfelől nagyon jó, de olyan emberek is kellenének hozzá, akik nem csak a könnyebbik végén fogják meg. Kicsit több kitartást egymáshoz, emberek! :)
Neeem,félreértesz,sok ember nem mer változni hanem bujkál inkább megcsal úgy hogy a párját átveri mert nem meri felvállalni a változást...erre értettem.
Hinni magunkban lehet csak!
"Ez csak annak maszlag, akinek nem fontosak ezek az érzelmek."
????
Az ember téleg változik, de ahhoz, hogy meghasonuljon, ahhoz azért valami nagyon rossz kell történjen vele.
Talán azt még el tudom képzelni, hogy megtudja, megcsalta a párja és bosszúból ő is keres magának valakit.
"Az igazán jó megoldás az volna, ha poligám hajlamú emberek házasodnának poligám hajlamúakkal, és valódi monogámiára vágyók pedig valódi monogámokkal házasodnának." Erről írtunk korábban..
Te honnan tudod hogy a normáid nem fognak változni?
:)))
Azt nem elvárni kell ,hanem elmondani,mindig és folyamatosan ...merthogy te is változni fogsz:)
Nem gondolkodunk egyformán (hál'istennek), amivel nincs alapból semmi baj. :)
Én azt tartom, ha két ember odáig jut, hogy összeköti az életét, akkor ha nem is ugyanúgy, de hasonlóan kell gondolkodniuk dolgokról.
Igen:))
Én azt próbálom megfogalmazni ,hogy minden embernek csak magától várhat el dolgokat,normákat bármit,amit ő helyesnek vél.
A társadnak és éppúgy meg vannak a saját szabályai,amik vagy egyeznek a tieiddel vagy nem,de nem elvárható,hogy ugyanazok legyenek ha már szeret téged,mint a tiéd.
Remek ,akkor egyről beszélünk:))
Számomra is ezt jelenti a házasság.
Nem értek egyet. Persze ezt barátságosan írom :)
A papírnak mi köze a háremhez? Papírral és nélküle is lehet háremet tartani, nem azon van a lényeg!
Esetleg, mikor a másik ember birtoklásáról írtál a házassági szerződésre gondoltál?
Nem muszály házasságot kötni ahhoz, hogy az ember megcsalja a párját. Az ugyanúgy fáj, ha csak pl. élettársi kapcsolatban él a másikkal.
Én sem értem, miért írod a házastársi viszonyt birtokviszonynak? Akkor minden párkapcsolat annak tekinthető lényegileg. Szerinted. Amiben folyamatosan váltogathatják egymást a partnerek. Nos, ízlések és pofonok. Nekem ez nem jönne be.
Ez is igaz, de aki egy ilyen hullámvölgy miatt kifele kacsingat, az gyáva felvállalni a házasságát/párkapcsolatát. Vagy már nem szereti a társát. Vagy sosem szerette igazán.
Tenni kell ellene!
Szerintem minden kapcsolatban vannak bizonyos hullámvölgyek, ellaposodások (és ez nem csak a két félen múlik, hanem a mindennapos szélmalomharcokon, munkahelyi problémákon, miegyebeken), csak miután kikerültünk belőle, összeszedtük magunkat (remélhetőleg a párunk segítségével), akkor újra vihető valami friss, valami új a kapcsolatba, csak akarni kell. Mindkettőnek. És nem a könnyebbik utat választani.
"ha megszeret valaki mást, számomra nem bűn"
Szerintem sem bűn, ez ellen nem lehet tenni..Előre viszont el lehet mondani, hogy ilyen vagyok és akkor nem ér meglepetés..Sajna nem szokták ezt előre tálalni. Pedig aki "vadászos" fajta az sejtheti, hogy tovább nézelődik ha megnősül is. Élhetünk modern felfogásban, de egyre bizonyitottabb, hogy nem tesz jót egy családnak ha szétesik..És igen a gyerekek kerülnek a legcifrább helyzetbe. Kialakul az én gyerekem, te gyereked effektus...
Szerintem semmi baj a poligámokkal csak ne nősüljenek....Sok nő elhiszi magáról, hogy Ő lesz az igazi egy ilyennek aztán meg ott van boldogtalanul a házában a gyerekekkel, és él háremben..Ez igy olyan nyomorult életnek tűnik..és gyávának..
Nem értem, hogy itt is és más fórumon is miért akarjátok néhányan megmagyarázni, hogy ha valaki elvárja a társától a hűséget, az azért teszi, mert a tulajdonának tekinti!??
Vagy rosszul értelmeztem amit írtál?
Az a baj,hogy monogám felfogással akarjátok megérteni a poligámiát:)))
Szerintem a monogámia egy belénk nevelt viselkedés forma.A házasság pedig nem más ,mint egy adás-vételi szerződés,ami elméletileg életünk végéig szól,megspékelve adu ászokkal,amit lobogtathat az ember,ha a párja hűtlen lesz,vagy egyszerűen kiszeret belőle.
Szóval biztosítás a jövőre,hogy az az ember az enyém marad.
Szerintem ez a felfogás idejét múlt,elavult és mint látjuk nem is működik.
A másik ember nem a miénk,soha nem is lesz az.
Ha megszeret valaki mást,számomra nem bűn.
Monogám kapcsolatban is gyakori vendég a társas magány. Mindenféle külön utak nélkül unatkozik két ember egymás mellett. Akár a lé, akár a ház miatt, de lehet, hogy egyszerűen csak a megszokás miatt.
Nem érez semmit? Valamit talán csak érezhet. Talán szerelmet nem, de attól még szeretheti. Mondom, szerintem csak megszokás kérdése az egész, amit látunk, azt gondoljuk igaznak és helyesnek.
Ez igaz. Mégis, az ember lánya belül érzi, hogy bírná-e gyomorral, ha a hites ura távol töletené az éjszakákat-nappalokat... mert a pénz egy idő után nem boldogít és hát társas magányban élni, bizony nem a legjobb.
Viszont, akkor tudnám ezt a háremes dolgot elképzelni, ha a feleség már nem érez semmit a férje iránt. Hogy miért vannak akkor együtt, azt nem tudom, de ez esetben biztos nem érdekelné, hogy hol jár és mit csinál az oldalbordája, s természetesen akkor nem is fájna egyik félnek sem, ha a másik háremet tartana.