Háremben élni... (beszélgetős fórum)
A hűtlenség tényéből tehát sosem lehet egyértelműen visszakövetkeztetni a kötődési stílusra. Vannak a kapcsolat által erősen motivált hűtlenségek, és vannak olyanok, melyeknek a gyökere a gyermekkorba nyúlik vissza. Vagyis a házasságot már gyermekkorban el lehet rontani.A hűtlenségnek van egy másik gyökere, és ez a monogámia. Az ember eredendően nem monogám (sem a nő, sem a férfi nem az), csak képes úgy-ahogy a monogám elvárásokhoz alkalmazkodni. Éppen ezzel az „úgy-ahoggyal” van végülis a baj. A monogámia azt jelenti, hogy egy férfinek csak egy nő jut, ezért viszont elvárja, hogy a nő gyermeke tőle származzon. Már a Code Napóleon kimondta, hogy a gyerek apja az a férfi, akivel a nő együtt él. Ezért aztán a férfiak – a monogám világban – mindent meg is tesznek azért, hogy az utód garantáltan az övék legyen. A monogámia tehát együtt jár a nő szigorú őrzésével, viszont a férfiak közt egy titkos harc indul meg a nők „újrafelosztásáért”. A poligám hajlam ott üt ki, hogy a férfi szeretőt tart, majd ha megszorongatják – a szeretőt választja. A nők sem mindig lelkesednek azért, hogy feltétlen attól a férfitól kell szülniük, aki elvette őket. A féltékenységet bizonyos értelemben a birtoklás szüli. Az olyan társadalmakban, ahol az apaság kétséges (egy gyereknek egyidőben 2-3 apát tulajdonítanak), ott nincs, vagy sokkal enyhébb jelenség a féltékenység. A féltékenység tulajdonképpen a kizárólagosság biztosításának a vágyából (kényszerűségéből?) fakad. Valójában a monogámia fű alatt poligámia, amelyben mind a férfiak, mind a nők egy jelentős hányada (50%?) alkalmi poligámiában él – csak ez tiltott, bűntudattal és „büntetéssel” jár. Nyilván nem az a megoldás, hogy felejtsük el a monogámiát, hisz erre rendezkedtünk be, a másik 50% ebben gondolkodik és ezt várja. Az igazán jó megoldás az volna, ha poligám hajlamú emberek házasodnának poligám hajlamúakkal, és valódi monogámiára vágyók pedig valódi monogámokkal házasodnának. Persze – ha ezt lehetne előre tudni.
:-DDDDDDDDDDDDDD
ezen már is gondolkodtam
Miért viselik el egyes nők, hogy van melletük más?
A környezetemben van egy pasi, akinek van egy szép, kedves felesége és két gyereke és évek óta van egy szeretője, aki szintén párkapcsolatban él.
A férfi és a szerető "hivatalosan" jó barátok.
A két család is összeismerkedett. Sőt voltak már együtt nyaralni.
Kizártnak tartom, hogy a feleség nem veszi észre mi zajlik az orra előtt, de valamiért beletörődik.
Talán a közös ház, a gyerekek stb. miatt?
Vagy amíg megkap "mindent" ő is, addig hallgat? Mármint a látszólag harmónikus családi életre gondolok.
Most azt gondolom, hogy én nem tűrném. De ki tudja, hogy gondolom 10, vagy 20 év múlva...
anyus82: Tetszik a gondolkodásmódod:)
Én is eljátszottam már párszor a gondolattal, mi lenne, ha férjem hozna haza egy másik nőt, persze olyat, aki nekem is szimpi:DD Mennyivel könnyebb lenne az élet. Kettőnkre jutna a főzés, a házimunka és a sex is, így pihenhetnék 2 naponta:DD És még barátnőzni sem kéne eljárni:D
Ez tiszta sor, amit leírtál.:)
De egy nem független ember ezen sokat bukhat (ha csak a házastársa el nem nézi, amit vele szemben tett).
A mi utcánkba is ezért adtak férjhez egy lányt. Ő már túl öreg volt, majdnem 20 éves.
Falun laktam sokáig. Az emberek furán néztek rám, amikor egyetemre akartam menni, ráadásul a szüleimet is bántották miatta. És mit értek el? A gyerekük férjhez ment, szülték sorba a gyerekeket, anélkül, hogy valaha is dolgoztak volna, most pedig a számlákat se tudják kifizetni.... :S
Én sem értek vele egyet.
Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy előfordulhat olyan helyzet, hogy ezt megbocsátanám.