Háremben élni... (beszélgetős fórum)
Így van csak ebben az esetben tudom elképzelni én is.
Például van egy ismerősöm aki lebénult alulról nem tud szexuális életet élni a felesége még csak 42 éves. Az asszony rendesen ápolja ellátja,de magát is megfosztja az örömöktől..még bírja,de egész életre lehúzni a rolót???.Szerintetek erről mit gondoltok?Tudom soha nem hagyná magára a párját,de neki is van élete...én nem tartanám elítélendőnek ha lenne szeretője:S Na most lehet kövezni:DDD
szerintem akkor jó, ha nem érzed, hogy ára lenne.
:)
A kiteljesedésnek is megvannak a szintjei szerintem.
:)
Sokan nem tudnak hűek lenni, csak nagyon jól titkolják.:) Sokszor olyan emberek is, akikről nem is gondolnád.:)
A legtöbb nőnél pedig akik eltűrik, hogy a férjük, párjuk szeretőt tartson mellettük, nem csak az anyagiak, a megszokott jólét, kényelem jelentik az elsődleges szempontot, persze ez is fontos. A legtöbb nő (van kivétel!) fél a magánytól, fél egyedül lenni. És bizony x évesen (nem a 20-30 éves korosztályra gondolok) 2-3 gyerekkel a férfiak nem kapkodnak az ember lánya után. (Remélem, valaki megcáfol, és saját tapasztalat alapján ír egy fórumozó, akit 40 év felett több gyerekkel újra megtalált az önzetlen szerelem.)
És sok nő arra is gondolhat, hogy bár jönnek-mennek a szeretők a párja életében (sokszor erről a feleség is tehet), mégis kitart mellette a férfi.
A baráti társaságunkban egy ismerős sztorija alapján felvetődött ugyanez a kérdés. A férjem erre megjegyezte, hogy nincs az a nő, akiért elhagyná a családját. (Ebben persze a szeretőkre vonatkozólag nem volt konkrét ígéret.:) De megbízok benne!)
Az a baj ,hogy sok ember azt sem tapasztalja meg,hogy milyen az igaz szerelem,vagy szeretet.
Látja a mintát ,hogy feltétlen társat kell találnia ,akivel gyerekeket vállalnak és együtt élnek.Ide a rozsdást,hogy a házasságok többsége úgy köttetik,hogy már akkor érzik ,hogy valami még sem teljes,valami nem stimmel,de nem mernek beszélgetni,vagy nemet mondani,mert vágynak erre az egész család,gyerek ,férj "mintára",ami ugye az elfogadott minta.
De nagyon kevés az az ember ,aki addig keres ,addig mond nemet,és váltogatja a társait,amíg azt nem érzi,hogy igen ,ő az,és a másik számára is Ő az,mert ez szintén elítélendő társadalmi szinten ,ugye:))
Egyébként a kérdésedre válaszolva konkrétabban,nem tudom más emberek mitől tudnak hűek lenni vagy mitől nem.
Én sok embertől megkérdeztem már...általában az a válasz,mert ezt ígértük egymásnak az oltár előtt.Nem sok embertől hallottam olyat mert ebben érzem jól magam,mert érzelmeim ezt sugallják:)
Inkább úgy fogalmaznék ,hogy a legtöbb ember mintákat,szabályokat követve él ,még akkor is ,ha korlátoknak és gátaknak érzi az életében,és boldogtalan miatta,anélkül ,hogy saját szabályokat állítana fel ,amit ő tart helyesnek.
Nekem is megvannak a saját szabályaim amit helyesnek vélek ,de nem ítélek el embereket,mert őket épp más tesz boldoggá,még ha az extrém,akkor sem.
Engem nem érdekelnek a társadalmi és egyéb normák,csakis a sajátjaim ,amikkel boldog vagyok,és igazság szerint nem érdekel ki mit gondol rólam ,vagy elítél -e ,vagy megpukkad mélységes felháborodásában:)))
Én azt gondolom,hogy az emberek amikor szerelmesek lesznek akkor érzelmi alapon jön automatikusan az hogy hűek a szerelemükhöz.Amikor ez a szerelem esetleg nem elmúlik hanem olyan erőssé válik,hogy házasságot kötnek akkor kialakul egyfajta kötődés és már nem csak érzelmi alapú a hűség hanem már egyfajta döntés is.Ahogy telnek az évek ez a szerelem több más végkifejletté futhat ki... alakulhat szeretetté,de gyűlöletté vagy akár unalommá is.
Ha szeretetté alakul és két ember igazi társ és szövetségük erős....még akkor is egy életen át kizárólagosságra törekedni a testi dolgokban igen nehéz,de nem kivitelezhetetlen,ha ehhez mindkét partner adja magát:) DE ettől függetlenül lehetnek külső megkívánások,vonzódások hisz emberek vagyunk ebben semmi rossz nincs,és itt jön be a döntés nem teszem meg!Van aki megteszi és mégis működik tovább a kapcsolata...mert szövetségük erős,akár soha ki sem derül.Nincs hatással arra...van akik ezt meg is beszélik és működik...Akiknél meg hatással tud lenni,ott előbb utóbb jön a szép elbúcsúzás,amit szintén fel lehet vállalni.
"ha nem tüzelünk alá direkt az érzelmeinknek."
Direkt???:DDDDDDDD
Szerintem az érzelmek maguktól jönnek,lehetetlen direkt szeretni,vagy direkt gyűlölni,vagy direkt akarni érezni bármit is:))
Oké változok. De ahhoz nem kell megváltoznom hogy szerelmes legyek valakibe! Az nem változás a normáimba, hogy beleszeretek valakibe! A szerelem egy átmeneti állapot, mindig vége lesz egyszer. Nem kell feltétlenül megosztanom a társammal, hogy figyi, épp mást kívánok. Aztán meg: most az épp elmúlt, most meg téged.
Ha mondjuk rájövök, hogy mással akarok foglalkozni a munkámban, vagy mégse szeretnék 9 gyereket az változás. Azt tényleg fel kell vállalni, meg kell beszélni, és nem szabad gyávaságból más életet élni. Szerintem.
Mint pl a vallási dogmák,erkölcsi szabályok ,és egyéb törvények mögé:))
A "Mi illik ,és mi nem "még mindig nagy úr:DDDD
Én azt teszem amit helyesnek vélek ,épp itt és most,és ez mindig is így lesz ezután is.