Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szex & Psziché fórumok » Szeretőként élni fórum

Szeretőként élni (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯
márc. 22. 11:34
Isten ments:(
455. globus (válaszként erre: 452. - Leti01)
febr. 25. 16:04
Atyaég. Látom, rég jártál erre. Remélem, jól vagy és boldog, nem csináltál butaságot...
454. Slyte (válaszként erre: 452. - Leti01)
2013. ápr. 24. 21:21

Megértelek, nagyon nehéz lehet. Ezt a 2. esélyt, jól érzed, már nem kellett volna megadni neki.

Most kell erősnek lenned, és 1x, mindenkorra lezárni. Nem keresni, nem válaszolni a megkeresésére.

Biztos, hogy nehéz lesz! Mégha úgy érzed, hogy nem bírod, akkor is erősnek kell lenned. Van egy mondás: "A bátor 1x hal meg, a gyáva mindennap."

Ne akard tönkretenni magad!

Keress új barátokat, hobbit, randizz mással.

453. Krisz42 (válaszként erre: 452. - Leti01)
2013. ápr. 24. 20:36
Nem tudom mennyire számít ha innen vígasztalnak vagy biztatnak,h legyél erős és szakítsd meg a kapcsolatot azzal a ffival,de csak ezt tudom tanácsolni.Én két gyerekkel is megtaláltam azt a ffit,akivel boldog vok,nem kellett emiatt alább adnom.Te is tisztában vagy azzal,milyen vagy,próbálj meg olyan párt találni,aki megfelel az elváráaidnak.Én olyan ffit kerestem,amilyen én is vok nőben,mert csak olyan igényeim lehetnek,amilyen tulajdonságokkal én is rendelkezem.Hidd el,sok normális ffi van,nem szabadna egy ilyen önpusztító kapcsolatban leragadnod.Ráadásul meg sem érdemel,tönkretesz,de ez sem érdekli,csak az,h neki jó legyen.A helyedben inkább megpróbâlnám a negatívumokat szem előtt tartva dühbe lovalni magam.Velem is szemét volt az első férjem és miután Kanadából eljöttem a 2gyerekkel,még hónapokig képes volt gyötörni telefonon keresztül is.8hónap kellett,h lelkileg össze tudjam magam szedni,holott már az fantasztikus érzés volt,mikor itthon leszálltam a repülőről a 2gyerekkel.Ki kellene bírnod,h ne talâlkozz vele vagy mond el a feleségének,h mi újság.Akkor talán ki tudsz lépni ebből az egészből.Egyébként sem értem hogy tudod még szeretni,mikor ilyen ocsmányul bánik veled.Ez a lênyeg,nem a hazugságai.
452. Leti01
2013. ápr. 24. 19:49

Sziasztok!


Látom aktív ez a topik mostanság. Akinek van kedve, végigolvashatja...

Leírom, hogy az én szemszögemből milyen szeretőnek lenni! Sokan, akik belemennek ilyen helyzetbe, fel sem fogják, hogy mire vállalkoznak. Tapasztalat nélkül, naivaként meg sem fordul az emberlánya fejében, hogy ő ebből vesztesként is kikerülhet, hiszen rajongással, imádattal veszi körül a szóban forgó férfi. Azt hiszi a szerető, hogy az élet egy ünnep lesz ezentúl...

Nálam ez úgy történt, hogy megismerkedtem ezzel a bizonyos nős férfival, aki élénk érdeklődést mutatott irányomban már a kezdetektől fogva. Én viszont elítéltem és nem tekintettem rá férfiként, erkölcsösségből sem, valamint túlzottan zavart,hogy neki már van előélete. Ő persze állította, hogy én vagyok a naiv ebben a kérdésben, hiszen lehetne jövőnk...Bizonyos okoknál fogva mégis találkozgattunk, de csak szigorúan baráti értelemben. Ő minden erejét bevetve küzdött értem, mint életemben még senki. Kimondottan zavarónak tartottam ezt a közeledést egy idő után, és több ízben is leszereltem, vagy levegőnek néztem. Minden hiába, nem adta fel!

Hozzáteszem, hogy sokáig azt gondoltam, egy unatkozó férjről van szó, mígnem ő elkezdett megnyílni és súlyos dolgokat mesélt el a családi életével(feleségével) kapcslatban. (Később sajnos több dolgot is végigasszisztáltam, úgyhogy ne kezdjétek, hogy ez biztos kamu volt.) Majd határozottan hangoztatta, hogy belátta, ez így nem mehet tovább, ő bizony nem éli így le élete hátralévő részét, a házasságnak annyi és ez mindkét részről le van tisztázva.

Egy évig ment ez a huzavona közöttünk, mikor kb. a háromnegyedénél észrevettem, hogy én is kezdek érezni iránta valamit...és talán a kezdetektől is éreztem, de családi állapotára hivatkozva elfojtottam ezt magamban. Egy év után ahelyett, hogy eltávolodtunk volna egymástól, közelebb kerültünk, és az összes elvemet sutba vágva beadtam a derekam...Minden elképzelésemet felülmúlta a vele eltöltött idő, és az eddigi bizonytalan érzelmek kezdtek megszilárdulni. Persze úgy álltam hozzá, hogy nem voltak terveim vele és mondtam neki, hogy miattam nem kell aggódnia, mert én nem fogom döntéshelyzetbe kényszeríteni.De azért folyton szemem előtt lebegett, amit még előtte mondott a reménytelen helyzetről a házasságával kapcsolatosan. Naivan álltam hozzá, arra gondolva, hogy el fog válni, tőlem függetlenül rendezi sorait, de így hogy itt vagyok neki már én is, akit imád, nem lehet kérdés mi lesz a folytatása, hiszen ennek ez lenne a dolgok rendes menete-mindent meg lehet oldani ugye...Mivel ezt mondta, és ő nem hazudik!Tehát ennek tudatában léptem kapcsolatra vele, azt gondoltam, egy rövid lefolyású folyamattal állok szemben. Lovagom továbbra is küzdött értem, elképesztő találékonysággal és intenzitással. Tudom, hogy a butaság nem mentség, de tényleg elhittem, hogy mindkét fél a válást akarja. Igen, vannak gyerekek és ez megnehezíti a döntést, de...

Igazán nem mentségeket keresek magamnak, de számtalan rossz(és most enyhén fogalmaztam) kapcsolatban éltem már nagyon fiatal koromtól kezdve (bár most sem vagyok öreg), és elmondhatom,hogy a külső körülményeket leszámítva minden eddigi kapcsolatomat sikerült leköröznie ennek a "mostaninak"-pozitív értelemben persze. Volt, hogy "csak " megcsaltak, de több kapcsolatomban is megaláztak vagy bántalmaztak, a kapcsolat befejeződése után is. Nem akartam ennyi kapcsolatot, hanem így alakult(el is hagytak párszor)

Mostaninál azt éreztem, még sosem voltam ennyire boldog. Nem csak a rajongás miatt, hanem szellemileg, emberileg, lelkileg, szexuálisan is passzolunk egymáshoz, soha komoly vita vagy feszültség nem volt közöttünk egy jó ideig, kivéve mikor a döntésére terelődött a szó...Még sosem éreztem ennyire nőnek magam.

Szóval a múlt árnyai kísértettek, még talán kísértenek most is, amit ő elfeledtetett velem.

Nem telt el sok idő és kezdődött a pokol, legalábbis a számomra. Minden szavára,tettére odafigyeltem, emlékeztem, ezért nagyon sok pici és nagyobb fajsúlyú dolgot vetem észre-vagy éppen csak derült rá fény merő véletlen-amiből észrevettem, hogy a hercegem nem is annyira sajnálatra méltó szegény pára, mint amilyennek előadta magát. Nem kezdem sorolni, mindenki, aki benne van ebben, pontosan tudja, hogy milyen dolgokat értek ezalatt. Mert éppen ez az! Ez volt a végső pont az "i"-re, mikor a neten szörfözve, olvasgatva feleszméltem, hogy bizony nem vagyok kivétel! Sablonos történet a miénk...Nagyon jól elő tudta adni az ellenkezőjét! Persze sose mondta volna rám, hogy a szeretője vagyok, de azt se hangoztatta soha, hogy bármikor válna is értem, hisz én vagyok életében a non plus ultra!

Elmondhatatlan fájdalom ez nekem, ez a rengeteg hazugság, ferdítés, szépítés, hitegetés-mert hitegetett ő azzal, hogy így válik, úgy válik, meg majd, csak még ennyi idő kell...Elérkeztünk egy ponthoz, ahol minden elviselhetetlenné vált, főleg számomra. Hiszti, zokogás, veszekedés, kiabálás, számonkérés, leszidás, gúnyolódás, elhidegülés került porondra részemről. Merthát ugye az én megtépázott idegeim ezt nem bírják. :)

Akkor szakítani akartam. Érdekes, előtte menekülni próbált a rabláncból, ennél a résznél viszont hűséges kutyusként próbált visszaférkőzni hozzám.

Egy ideig erős voltam, de gyarló ember módjára beadtam a derekam és egyre több ürügy lévén, közelebb engedtem magamhaz, míg újfent megint annyira közel, hogy az őrület határán vagyok!

Ez nem vicc, ne gondoljátok, hogy mártírkodom itt, ezt én vállaltam, idővel mindenre fény derült, de én mégis- ki tudja mi okból-ragaszkodom ehhez a férfihoz...Persze a szép kapcsolat illúziója végett, de mondja meg valaki, hogy lehetek ennyire szerencsétlen, hogy épp egy nős férfi mellett kezdek magamra találni és vele élem át egy kapcsolat csúcspontját-de a legnagyobb mélységeket is, azt hiszem, mert ilyen szintű fájdalmat ezelőtt el sem tudtam képzelni. Szerelmes vagyok belé, de úgy érzem ebbe belehalok. És ez immár nem egy shakespeare-i gondolat, hanem ez a teljes igazság, a sanyarú valóság. Mert gyenge vagyok, ismét, tudom, viszont ő meg szeretnivaló valamiért, ahogy rám néz, ahogy hozzám ér, ahogy beszél velem, ahogy teper utánam még mindig, igaz nem a megfelelő eszközökkel. El akarom hinni az ígéreteit, hinni és bízni benne,hogy tényleg lépni fog, hogy megoldja, hogy nem lesz bizonytalan, nem fog félni és mindent meg fog tenni értem, hiszen szeret, hiszen az már nem családi élet, amit otthon folytat és ő is sokat szenved(mégha nem is annyit és nem eléggé úgy, ahogy ő előadja).

Már bánom, hogy megadtam magam újra, mert szeretnék távolodni tőle és lemondani róla magamban, de mégis kötődöm hozzá és azt gondolom, rosszabb lenne nélküle, mint vele. Holott nincs is senkim, ez nem kapcsolat, és ha szeretne nem hozna ilyen méltatlan helyzetbe...

Teljesen kiszolgáltatottnak érzem magam, szinte tárgynak és a legrosszabb, hogy gyengeségemben egészen beletörődöm és nincs erőm már tiltakozni sem, viszont feltétlen imádattal halmozom el, ami tudom, hogy nem vezet jóra és mikor nem voltam ennyire szerelmes, simán játszottam az elérhetetlent, a flegmát, de mostanra...belefáradtam. Legyőzött, vagy a szeretői státuszom tepert le, nem tudom...Mindenesetre újra befordultam, megint mindennap sírok, persze előtte nem mutatom ki, visszatért a depresszió és a legrosszabb, hogy pár napja valamiért erős késztetést érzek az önpusztításra. :( Normál esetben nyitott, életvidám lány vagyok, de mostanában zárkózott, otthonülő, komor és szuicid gondolatokkal teli lettem...el akarom pusztítani magam, bár tudom,hogy nem helyes. Spiritualitásban is járatos vagyok; de most még ezek a nézetek sem hatnak rám. Hiába tettem meg sokmindent a jó közérzetemért, ural a mélabú...Ezt az egészet mélységes átverésnek, kihasználásnak, aljas elbánásnak,végtelenül megalázónak élem meg részéről.

Azon gondolkodom, hogy begyógyszerezzem-e magam, mást nem mernék csinálni..az elmúlt napokban többször is vagdostam magam, ami rettentő, mert nem voltam/vagyok pszichopata, sem tizenéves, vagy emós. De ez az érzés...kimondhatatlan. Nem tudom, hogy leszek-e még ugyanaz, mint előtte, bár akkor sem voltam épp topon. Erőm sincs hinni és remélni tovább, hogy jó leszek még valakinek, akivel működik minden és mint egy tündérmese, olyan lesz az életem...ha eddig sem volt soha. :(

A méltóságom az iszapos pocsolya legmélyén van és mindezt magamnak köszönhetem, kizárólag.

Velem ezt tette a szeretői kapcsolat-a szerető szemszögéből nézve...Lányok, asszonyok! Jól gondoljátok meg, mielőtt kalandvágyból vagy felelőtlenségből belementek ebbe a pokoli helyzetbe!


U.i.: A feleségnek feltétlenül jobb! Minden látszat ellenére: mert őt embrszámba veszik, nem titkolják,nem áltatják(fontos, életeket meghatározó kérdésekben, hiszen a férfiak úgysem válnak...), vannak jogai, amelyekkel él is, neki van becsülete és tisztessége!!


Látom aktív ez a topik mostanság.

2013. ápr. 16. 07:54

Sziasztok!


Emlékeztek az általam leírt sztorira? Na a "szerető" kidobta a pasit így 5 év után. Kíváncsi leszek, meddig tart a szakítósdi, mert voltak már ilyen próbálkozások, de mindig újra kezdődött. De kívánom a csajnak, hogy erős legyen, és ne kezdje újra, főleg, hogy megint átverte a pasi, azon borult ki a bili. Nem lesz könnyű dolga, együtt dolgoznak, sokat találkoznak. De a kis papucsot ismerve, úgysem fog erőlködni, hogy visszaszerezze, úgyhogy talán lezárul a történet.

De kicsit sajnálom is őket, mert ezek szerintem tényleg szerették egymást. Ha a pasi nem ilyen balfék és időben, még gyerek előtt, otthagyta volna a nejét, akkor szép életük lehetett volna együtt. De hát ugye véletlenek nincsenek.. A csajnak meg van egy rendes férje, majd csak összemelegednek megint, ha már nem kavar be papucska.

450. Krisz42 (válaszként erre: 447. - Ittmost)
2013. márc. 25. 18:57
Egyébként a megcsalò eleve nem gondolja komolyan a kapcsolatot.Nekem is akadt dolgom ilyennel fiatalon.Azt hallgattam,h neki milyen rossz a felesége mellett.Hánynom kellett tőle,úgyhogy ott is hagytam.
449. ittmost (válaszként erre: 444. - Pottyzorka)
2013. márc. 25. 18:11

Valószínűleg azért nem állt fel,és ment el,mert eredetileg sem azért "lett ott"a szerető a saját szempontjából,mert a megcsaló házasságát akarta helyrehozni.

Sőt a megcsaló sem azért keresett szeretőt,hogy helyrehozza a házasságot.Ezt már végképp nem szabad benyalni:D De nem is hiszem,h van olyan hülye megcsaló,aki erre hivatkozik a szeretőnél,hogy:gyere,csináljuk,hátha attól megjavul a házasságom:D

448. f7586d2534 (válaszként erre: 444. - Pottyzorka)
2013. márc. 25. 11:35
Hát igazad van, de mennyire.
447. ittmost (válaszként erre: 442. - Krisz42)
2013. márc. 25. 07:30
Azt hiszem,ezen nagyon kevesen gondolkodnak el. Ezt a problémát még simán elfedi a "lila köd",és ha titokban csinálják,akkor nagyon sok energiát,gondolatot leköt az,hogy ne derüljön ki.Szóval ilyen finomságokon,"részletkérdéseken",amit te írsz,valószínű nincs is már szabad agykapacitásuk gondolkodni.Vagy nem akarnak szembenézni vele,mert csak a jelen a lényeg,ami jó.
446. 9678a02221 (válaszként erre: 444. - Pottyzorka)
2013. márc. 24. 11:02
De ilyen esetben a ferjet varja otthon a feleseg is a gyerekek nem a fuggetlen szeretot..Arrol nem is beszelve hogy a ferjek a legtobb esetben elfelejtenek szolni arrol hogy otthon mar van csalad: (
445. 9d7907a17a (válaszként erre: 443. - Pottyzorka)
2013. márc. 24. 10:04

"Amúgy nem hiszek abban, hogy hosszú távon terem így valódi boldogság."


Igen, ebben is sok igazság van, nem véletlen, hogy a szeretőkből csak kis százalékban "csinálnak" feleséget a megcsalók.

444. Pottyzorka (válaszként erre: 225. - Virag32)
2013. márc. 24. 00:01

Hát, ez érdekes elgondolás...a pasi le akarja húzni a bugyidat, ez 50%. Az, hogy te ezt hagyod, az meg a te 50%-od. Azaz a a szerető felelőssége ugyanakkora, mint a megcsalóé!

Ha tényleg csak az ő dolga volt helyrehozni a házasságát, miért nem álltál fel akkor és mentél el, amikor panaszkodni kezdett? Itt kezdődik az, hogy ez nem az én dolgom...

443. Pottyzorka (válaszként erre: 193. - Bb439e0ca9)
2013. márc. 23. 23:50

Az érzelmeket valóban nem lehet befolyásolni, ez tényleg gy van, teljesen igaz. Nem állnak akaratlagos irányításunk alatt. Amit azonban ezek hatására cselekeszel, az egy az egyben a te felelősséged! Ettől vagyunk felnőttek. Felismerjük az érzelmeinket és felismerjük, hogy ha ezt és ezt tesszük, ilyen és ilyen következményekre lehet számítani. Családos embereknél nevetséges takarózás, hogy önhibámon kivül szerelmes lettem.

Amúgy nem hiszek abban, hogy hosszú távon terem így valódi boldogság. Márpedig a kiindulási alap itt a hazugság. Ideig óráig elfedi a valóságot ez a szerelmesdi...de attól még a hazugságok ugyanazok maradnak.

442. Krisz42 (válaszként erre: 440. - Ittmost)
2013. márc. 23. 17:52
Ráadásul az alapvető kérdés az,h tud hinni egy olyan embernek,aki mást is átvág vagy ha tud róla a másik,akkor milyen emberek lehetnek,h képes ilyen kapcsolatba,ilyen emberrel együtt lenni?
441. Krisz42 (válaszként erre: 437. - Libus2000)
2013. márc. 23. 17:49
Na az nekem is sci-fi,mert én 2gyerekkel is mentem,holott Kanadából jöttem haza a semmibe.Jó messzireakartam kerülni-na nem egészen,mâs miatt-,de így sem értem,h tarthat össze,mikor nekik a legrosszabb.
440. ittmost (válaszként erre: 435. - Libus2000)
2013. márc. 23. 06:45
Nehéznek nehéz,az biztos,de nekem az önbecsülésem mindig fontosabb volt,mint az,h vmit nehéz-e megcsinálni.Én nem tudnék a tükörbe nézni,ha egy ilyen viszonyban lennék benne,piszkosnak és rongyosnak érezném magam,akibe mások törlik a lábukat.És nekem fontos ez a tükörbenézős dolog:)
439. 325d3a7c83 (válaszként erre: 430. - Libus2000)
2013. márc. 22. 20:56
Na,én megnézném azt a pasit,akiért így megalázkodnak a nők.Aranyból van neki talán? Ehhh
438. f2eaa09170 (válaszként erre: 437. - Libus2000)
2013. márc. 22. 20:46
értem így más akkor teljesen érthető ha így érzel.
2013. márc. 22. 18:57
De nem ám! Nem vagyok fiatal, sok mindent megéltem már, voltam szerető, vagyok feleség. Eléggé két lábbal a földön álló módon élem az életem, karriert csináltam, nő létemre egy rakás pasi főnöke vagyok. De valószínűleg ez a hitvallásom, vagy filozófiám, vagy ilyesmim, hogy az érzelmek és a szeretet/szerelem fontosabbak bárminél. Egy hiányosságom van még: nincs gyerekem, tehát azt tényleg nem tudom még felfogni, hogy milyen lehet, amikor egy (vagy több) gyerek tart össze egy rossz kapcsolatot, ez még nekem sci-fi.
436. f2eaa09170 (válaszként erre: 435. - Libus2000)
2013. márc. 22. 17:30
szerintem te fiatal lehetsz ha így gondolkodsz.
435. Libus2000 (válaszként erre: 431. - Ittmost)
2013. márc. 22. 15:49
Szerintem az érzelmi dolgokat a legnehezebb elszakítani. Legalábbis, ha én ilyen helyzetben lennék, hogy valakihez "csak" érzelmek kötnek, sokkal nehezebben válnék meg tőle, mint akihez már érzelmek nem annyira, csak anyagiak, meg gyakorlati dolgok.
2013. márc. 22. 15:27
Régóta ismerem a pasit, nem az a csajozós vagány gyerek, inkább az a kis nyünyüke szerencsétlen, lelkizős fajta. Tipikus papucs. Lehet, hogy ezzel kompenzálja az otthoni elnyomást.
2013. márc. 22. 15:25

Ja, azt kihagytam, hogy a szeretőnek is van férje. Plusz állítólag már többször próbált kilépni belőle, de nem bírta megtenni. Meg a pasi is erőlködött párszor, hogy abbahagyja, de mindig újra elgyengült.

Ja, és együtt dolgoznak!

432. f2eaa09170 (válaszként erre: 430. - Libus2000)
2013. márc. 22. 15:16
mind zakkant egyformán.érthetetlen és felfoghatatlan a 2nő hozzáállása.
431. ittmost (válaszként erre: 430. - Libus2000)
2013. márc. 22. 15:10

Egyik jobban nem normális,mint a másik,szegények.

De a szerető léphetne ki belőle a legkönnyebben,mert az érzelmein kívül nem köti semmi a pasihoz

A pasi meg szerintem élvezi a helyzetet,neki megvan mindene,mért dobna ki bárkit is?

2013. márc. 22. 12:31

Sziasztok!


Nem olvastam végig a fórumot, csak belepillantottam néhány hozzászólásba.

Az örökös "szerető" kontra feleség dilemma. No meg a gyerekszülés, és az attól megváltozó dolgok.

Ahhoz a sztorihoz mit szóltok, amikor egy nem túl tökéletes házasságban a férjnek már másfél éve van valakije, lebukik (persze nem vallja be, csak annyit, hogy egyszeri alkalom volt, persze megígéri, hogy soha többet... (A fenét, 3 hetet nem bír a csaja nélkül) A feleség (aki másfél éve még majdnem válni akart, mert éppen olyanja volt) állítólag szerelmes a férjébe, ezért bepánikol és szül neki egy gyereket. És úgy csinál, mintha elhinné, hogy nincs más rajta kívül, pedig szex nincs a terhesség óta, aminek bizony már 2,5 éve.

A szerető a gyerek érkezésének ellenére sem dobja ki a pasit, mert hát állítólag ő is szerelmes.

A pasinak már 5 éve megvan a csaj. De gyáva/gyenge/béna elhagyni a családját. Meg a csajt is, mert állítólag abba szerelmes.

Na most itt a 3 ember közül ki mennyire nem normális?

429. júliusi (válaszként erre: 428. - 9678a02221)
2013. márc. 22. 12:07

Igen ,pontosan.Ha ló nincs...


De igen, volt szándékomban:),pedig én egy békés, nyugodt ember vagyok...

428. 9678a02221 (válaszként erre: 427. - Júliusi)
2013. márc. 22. 12:03

Biztosan rajott hogy tevedett,es megis az elettarsaba szerelmes:)Tudod ha lo nincs,jo a szamar is..

Nem semmi lehet egy ilyenen vegig menni..Nem volt benned egy kis szandek sem hogy szetverd valamelyiknek a fejet?Vagy mindkettonek?

427. júliusi (válaszként erre: 425. - Slyte)
2013. márc. 22. 11:58

Mármint az én férjem?Nem hiszem, hogy hazudozott neki.Egyszerúen csak mentálisan kicsit sérült lehet a nő(következtetve a tetteiből)hogy finoman fogalmazzak.

Régi ismerősök voltak, az élettársával is ismerték egymást.

Akkoriban hullámvölgyben voltunka férjemmel, ez tény.

A nőnek pedig már régóta tetszett, és amikor meggyengült a házasságunk, bevetette magát.

Vigasztalta, ő is panaszkodott, hogy milyen az élettársa.Így történt a dolog.


De azért az kicsit furcsa, hogy 1,5 évvel ezelőtt még az én férjemtől akart gyereket,belé volt szerelmes, most meg annak szült,akit úgymond utált.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 ... ❯❯

Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook