Ha nagy leszek, tanító- néni/bácsi leszek... (beszélgetés)

Nem foglak sajnálni, megígérem!:)

Nagyon sok örömet tudnak okozni a gyerekek, mint bánatot, tudom!:)

Gratulálok a sikeredhez, szerintem nem kis munka 6 könyvet is kiadatni ennyi idő alatt.

Nem akarok bunkó lenni, de nem gondoltál arra, hogy esetleg gyógypedagógus legyél? Unokatesóm az lett, sosem gondoltam volna, hogy pont ő lesz az, aki segíteni fogja a rászorult gyerekeket, de élvezi.

SZiasztok!

Van itt valaki a fórumon,aki a Nyíregyházi Főiskolán van tanító szakon?

Nem szeretem reklámozni az életemet, mert nem szeretem, ha sajnálnak. Van egy felnőtt autista gyerekem, aki nélkülem egyetlen lépést se tud tenni. Egyedül az iskolába megy magától (vagyis viszi az iskolabusz). Nekem kell kikísérni a megállóba, hazakísérni, még egy szelet kenyeret se margarinoz meg nélkülem. Ennél fogva nagyon be vagyok határolva mint időben, mind térben.

Nagyjából 6 éve, mióta végeztem, írok hivatásszerűen. Eleinte csak amatőr lapokra, ma már megjelennek könyveim. A címlapi az első, de még további 3 vár kiadásra pályázatok után, és talán még ebben az évben megjelenhet egy 6-dik. Néha azon kapom magam, hogy már nem is olyan fontos a tanítás, mert ezt tényleg nagyon élvezem. Csak ne lenne ilyen nehéz eljutni az olvasókhoz! De ez egy ilyen szakma. Nem adják könnyen a sikert.

Hát én nagyon járatlan vagyok! Azt hittem, hogy nem is magyar író műve, gondoltam valami könyvajánló lehet. Szuper!:D

Tetszik a tartalma, az ilyen stílusú/típusú könyveket szeretem.

Sehol nem találtál volna állást? Gondolom, nem akartad feladni az addigi életed, a házat, családot, satöbbi, csak kíváncsi vagyok, hogy másfelé mennyire lehetne elhelyezkedni.

Ezt is, azt is. A címlapi pl. nem sci-fi, inkább krimi, némi kalanddal fűszerezve. Olyan Rejtős...

Az íróság csak egy menekülési útvonal a sok közül. Ez maradt. A gyerekem miatt nem tudok mást vállalni, mint a tanítást (addig tudok-tudnék dolgozni, míg suliban van), tehát maradtak a szükségmegoldások.

Hát öhm, ha jól veszem ki, sci-fi-ket. Sose voltam jó szövegértésből sajnos.:( Pedig szeretek olvasni, és olvasok is. Csak sok minden kimarad.

Persze, hogy nem cserélgetjük az álmainkat. De próbáltam a jó oldalát nézni!:)

Nekem fogalmam sincs, mit kezdek majd magammal, ha nem találok munkát...:(

Ez nem ilyen egyszerű. Az ember nem cserélgeti úgy az álmait, mint a fehérneműjét. Még ma is álmodom az egyik osztállyal, amit tanítottam, pedig már középiskolások.

Ha olvastad az életrajzomat, akkor láttad, miket írok:-)) Semmi komolyat.

Keresem a helyemet a világban, mint mindenki más.

Elolvastam az életrajzodat. Nézd a jó oldalát!:) Ha találtál volna tanítói állást, lehet, hogy ma nem írnál. Azt is imádod, ha jól vettem ki. Nem könnyű pedagógusi állást találni, az igaz.

Milyen könyveket írsz? Vagy újságíró lettél? Gondoltam arra, hogy lehet, hogy mesekönyveket írsz, azzal talán közelebb vagy a gyerekekhez!:) (Ha a sajátjaid nem lennének elegek;))

Igen van. Az előző félévben volt az első, amikor is 12 órát kellett letanítani, ha jól emlékszem, 14-et meg hospitálni, vagy 12-12, nem tudom már.

A csoportos nem érdekes, szabályosan megbolondít!:)

Dehát mindegy, túl leszek rajta hamarosan!:)

Kiszámoltam, csak 2x másfél hónapot kell suliba járni! Isteni!:D

Igen sajnos, ez így van. Mégis ezt szeretem, szeretném csinálni. Biztos vagyok benne, hogy pedagógus stílustól is függ, mi lesz a gyerekkel. A szülők nem foglalkoznak a saját gyerekükkel, a pedagógus viszont nem tud 30 gyerek édesanyja lenni. Ott kezdődik a probléma, hogy a szülők már az óvodás korú gyerekeiket i tehernek érzik, és ezt a gyerek is tudja. Változott a világ. A mai 10 éves gyerekeknek szuperhiper mobiljuk van. Minek?! Mert szégyen, ha neki nincs, a többinek van. Nem szeretet kap a legtöbb gyerek, hanem ilyen szirszarokat.

Ez az én meglátásom, 0 valódi tapasztalattal. A gyakorló iskolát nem tekintem valós dolognak, hiszen ott sok minden értünk van!:)

jaja:D ez sajna ilyen:p

na most mennem kell... majd jövök

szia

Hát igen, az se rossz!:D

De nem sokáig kell írogatni!:P

Egyébként néha viszonylag gyorsan megvan. Meg tanártól is függ, mit kér. Ha választ is bele kell írni, meg 88 féle játékot meg kell tervezni, az már gázosabb. Azt se értem, minek kell ilyet írni. Anélkül is lehet órát tartani.

Szeretsz tanulni?! Ejha!:D

Én azt szeretem, ha nem kell tanulni, csak érteni. Ilyen a magyar nálunk. Ki van adva az olvasni való, arról beszélgetünk, olvasni kell, és ennyi. Életrajz se kell, csak 1-2 fontosabb dolog, ami a műhöz hozzátartozik. A legjobb!:)

Inkább elvagyok azzal, ha a gyerekeknek kell készíteni képeket, játékokat, rejtvényt. Csak az a baj, hogy emellett vannak fontosabb beadandók, és sajnos a kreatívkodás háttérbe szorul.:(

Hát nálunk meg lehet nézni a koleszosokat!:)

Meglátszik, hogy van jobb dolguk is, mint bármihez nekiülni...Persze, vannak kivételek, ők nagyon jól tanulnak együtt! Mondjuk, én egyedül se nagyon tanulom magam halálra...de amit kell, azt időre megcsinálom.:)

Voltam koleszos még gimiben, én is imádtam. Igaz, hogy ott se voltam az a közösségi bulizós ember, de volt kihez szóljak, volt kivel lennem, és ha akartam, egyedül voltam, ha nem akartam, átmentem valakihez. Irtóra hiányzik.:)

Nem is Szegedre akartam menni, jó messzire innen, Sopronba! De oda aztán nem vettek fel...így maradtam itthon...

Irigylésre méltó!:)

Nálunk is meg lehet nézni, ki az, aki koleszos. Sokkal nagyobb a társasági köre, jön-megy, órára se jön be, satöbbi. Én meg bezzeg kénytelen vagyok bejárni, mert ha nem járok be, unatkozok!:D

Ja, hát akkor én is várnám!:)

Én gyűlölöm a minden napos tömött buszon való ácsorgást, onnan rohanást a villamosra, egyik épületből a másikba szaladgálást, azt, hogy tényleg van 1-1 óra között 2-3 óra szünet, és annyi idő alatt haza se érdemes jönnöm.