Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Majd ha nagymama leszek, akkor sütök, főzök... fórum

Majd ha nagymama leszek, akkor sütök, főzök... (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Majd ha nagymama leszek, akkor sütök, főzök...

1 2
nov. 4. 15:10
Van,hogy kissé terhes a főzés.De ha lesz unokám természetesen éppen úgy kedvezek majd neki,mint most a fiaimnak.Bár túl nagy változás nem lesz,mert igy is főzök.
33. Mezei Virág (válaszként erre: 32. - Semleges)
nov. 4. 11:43

Ez így van!

Én is mindig ezt tettem. Manapság már az unokáim kedvéért is sütök, mert én már jobban ráérek erre.

Szeretek főzni, időnként sütni is, de inkább azért, mert tudom, hogy örülnek neki. ;)


Ha finomakat akarunk enni, főzni kell.

nov. 4. 11:02
Akinek családja van az süt, főz. Nem kell ahhoz nagymamának lenni vagy azt megvárni. Főleg úgy, hogy a mai nagymamák nagy része még aktívan dolgozik.
31. syria (válaszként erre: 10. - Kisj)
nov. 4. 10:58
Igen, nagy cucc. És nem csak az, hogy önerejéből tanult meg főzni, de még SZERETI IS csinálni! Én csak az előzőt mondhatom el magamról. Kötelességből, szinte magamat megerőszakolva művelem, semmi örömöm nincs benne. Pedig minden okom meg lehetne rá; mert nem hiszem, hogy van hálásabb publikum, mint a férjem és a két fiam. Még a nagy ritkán elrontott ételt is boldogan ették, nem szólták le; legfeljebb annyit mondtak: anya, ilyet máskor ne csinálj!
30. Sly7105 (válaszként erre: 29. - 6b006fc769)
2011. dec. 12. 21:41

Régebben nem volt reformkonyha és nem mérték nagyanyáink a koleszterinszintet:) De kemény fizikai munkát végeztek egész nap és iszonyú egészségtelen ételeket ettek jó étvággyal és azt hiszem a nagymamám is csak 70 éves kora után járkált az orvosokhoz.

De ezek az idők már elmúltak. Manapság szükség van a reformokra a kajákban is. Néha még azért visszakacsintunk egy sült kolbászra, de tudjuk, hogy sokkal egészségesebb a zöldségköret párolt csirkemellel :):):) Ezrt, aki manapság tanul főzni, már biztosan sokkal másabb ételeket készít, mint a szüleink, nagyszüleink. Persze abban is vannak jó dolgok, de a modernekben is nagyon sok változatos lehetőség van.

2011. dec. 12. 16:13
Aranyos. Egyik kolléganőm 25 fölött kezdett el főzőcskézni, mára olyan reform-kajákat csinál, hogy csak pillogunk. Sokkal bevállalósabb, mint azok, akik anyukájuk mellett tanultak meg főzni. Én is csak mostanában reformkodok, hogy szükségessé vált az egészségesebb étkezés.:)
28. winny
2011. dec. 12. 15:58

De jó!

Na rácáfolsz a negatív véleményekre-:)

27. MelisUK (válaszként erre: 26. - MelisUK)
2011. dec. 12. 11:12

Ja, azt is el kell mondanom, hogy ő is és én is dolgoztunk szakácsként is, pedig egyikünknek sincs szakács végzettsége. Én még cukrászként is dolgoztam. :) Első nap megmutatta a főnök, hogy mit hogy kell csinálni, a szokásos reggeli teendő a rengeteg muffin elkészítése volt. Mindenhez ott volt a recept, csak azt kellett követni. Szóval megmutatta hogy hogy kell a muffinokat készíteni, a normált, a glutén menteset, a diétásat, majd másnap már egyedül csináltam, de ott volt, hogy kérdezhessek, harmadik nap pedig már csak azért volt ott, hogy siettessen. Utána mindig mindent egyedül csináltam, ő csak listát írt nekem, hogy miket kell sütnöm, a receptek pedig a nagy recept könyvben voltak. Cukrász se vagyok. :) Hanem tanár. :) Mégis pár nap után megmondták, hogy én vagyok az eddigi legjobb cukrászuk. Az egyik tortámat (citromos torta tojásfehérje habkölteménnyel a tetején) egy olyan cukrász is megdícsérte, aki már több mint 20 éve a szakmában van. Azt mondta, hogy még soha életében nem látott ilyen szépet. :)


Csak szeretni kell, amit az ember csinál. Ha pozitívan állunk a dolgokhoz, akkor secperc alatt isteni szakácsok és cukrászok lehetünk. :)

26. MelisUK (válaszként erre: 25. - MelisUK)
2011. dec. 12. 11:05
Lehet, hogy pont ennek köszönhető, hogy a párom is képes és hajlandó segíteni a konyhában, ha olyan hangulata van, akkor ebédet is készít, méghozzá mindig valami különlegességet. :) Sütni még csak életében egyszer sütött, azt sem itthon, hanem egy hotelban eladásra. Élete első süteménye volt, répatorta, imádták a vendégek. :) A receptet egy másik hotelból szerezte, ahol eredetieg szakácsként dolgozott akkoriban. Még aznap palacsintát is kellett sütnie, fagyival a közepén volt tálalva.
2011. dec. 12. 10:53
Mindegy, mikor kezd el az ember sütni-főzni, pillanatok alatt bele lehet tanulni, nincs semmi nehézség benne. :) Nekem is mindig azt mondták, hogy milyen feleség lesz belőlem, hogy még főzni se tudok. Feleség azóta se vagyok, de 10 éve boldog párkapcsolatban élek. Külföldre költöztünk, szóval teljesen magamra voltam utalva és mégis mindig volt és van mit enni, méghozzá nem is akármilyeneket! :)
2011. dec. 12. 09:20
jó kis cikk lett gratulálok hozzá! szerintem egyáltalán nem szégyen ha valaki anyaként vagy feleségként kezd el főzni. a gyerekek úgyse fognak a kezdetekre emlékezni, maximum a férj. ha nem volt kedve hozzá valakinek, akkor nem tanulta meg az anyja mellett. változik a világ, ez 50 évvel ezelőtt volt ciki, ma már nem ritka
23. bdioda
2011. dec. 12. 09:08

Tetszett a cikked, gratulálok!

Én sem tartom magam a háziasszonyok gyöngyének... manapság heti ötször biztosan főzök, ha nem is minden nap, de ez csak azóta van így, amióta megszülettek a gyerekeim. pontosabban, mióta elhagyták a bébipapit :)

régen a fő specialitásom a rántotta volt :) sem kedvem, sem indíttatásom nem volt főzni. ma is sokszor csak az indíttatás van és a kedv csak akkor jön, ha megette a család...

szerintem a mai világban nem ciki, ha egy nő nem a konyhában szuperál!

22. Sly7105 (válaszként erre: 21. - Ami.)
2011. dec. 12. 07:11
Így van, ne aggódj, ez később változni fog biztosan! A cikkemmel pont ezt akartam "suggalni", hogy ha valaki úgy érzi, hogy nem érdekli az egész és nincs rá késztetése, attól még nem biztos, hogy így is marad örökké :):):)
21. Ami.
2011. dec. 11. 20:41
Ugyanígy vagyok,23 évesen férjnél vagyok,de nem tudok főzni,nem érdekel a dolog.Én mindig azt mondom,hogy ha majd terhes leszek,lesz 9 hónapom megtanulni.Mostanában néha rám jön,h vacsival várjam a párom,és csinálok valamit,szigorúan anyával a fülemen,jó h ingyen beszélünk:) Később talán nagyobb érdeklődést mutatok,a 15 éves hgom egyedül sütiket süt,meg segít anyának,őt érdekli,és ha felültem hozzá a konyhapultra is mindig csak csacsogtam,de anya azt mondta nem baj,legalább látom amit csinál,és közbe jót beszélgetünk.
20. Sly7105 (válaszként erre: 17. - Andi.nagy)
2011. dec. 11. 11:33
Hát igen, tényleg ez a legjobb érzés, mikor a gyerekek felfalják az általad készített ételeket és megdícsérnek. Én is kapok hasonló elismeréseket itthon :) További minden jót és szépet kívánok a konyhában!!!!:) :)
19. Sly7105 (válaszként erre: 10. - Kisj)
2011. dec. 11. 11:32

Cca. Meg bizony! Megtanultam és nem is akárhogyan. Bizony ez nagy cucc!!!!

Neked, hogy megy a háztartás?

18. Sly7105 (válaszként erre: 14. - Nikletty)
2011. dec. 11. 11:27
Nem volt égő egyáltalán, mert nem arról volt szó, hogy azt sem tudtam merre induljak el a konyhában, csak addig nem én vezettem a háztartást az előző házasságomban. Mint ahogy a cikkben is írtam, hogy a volt férjem szakács, aki viszont nem igényelte, hogy én csináljam a konyhai dolgokat, hiszen ő secperc alatt elővarázsolt mindent. De sok mindent láttam tőle, így annyira nem voltam béna a kezdeteknél sem. A mostani férjem egy percig sem gondolta, hogy majd ő lesz a szakács nálunk. Eleinte egyszerű dolgokat csináltam, aztán fokozatosn merültem bele minden másba. Nem nagyon kellett előre lebeszélni, nálunk valahogy mindig minden spontán működött és működik. Amúgy szerintem egy férfi, attól mert férfi, még segíthet otthon, akár a főzésben vagy takarításban vagy bármiben, amihez kedve van, és ettől még biztosan nem lesz nőies. Ha egy ismerősödnél egy ilyen felállás elnőiesítette a pasit, akkor ott más gond is lehet... :)
17. andi.nagy (válaszként erre: 1. - Sly7105)
2011. dec. 11. 09:38

Mintha magamról olvastam volna. Én sem segítettem sokat Anyukámnak a konyhában és csak az első gyermekem születése után kezdtem igazán főzni 27 évesen. Sütni csak a 2. gyerkőcöm megszületése után, 29 évesen kezdtem, de fantasztikus érzés, mikor a 3 gyerkőcöm azt mondja egy ebéd elfogyasztása után, hogy Anya, te vagy a legjobb szakács. Süteményt, tortát már nem igazán vásárolunk, én készítem itthon.

Én is sokat hallom Anyukámtól, hogy soha nem gondolta volna, hogy én így fogok sürögni-forogni a konyhában :)

16. timycat (válaszként erre: 15. - Wencus)
2011. dec. 11. 09:00

Csak nagy családi összejöveteleken kerül elő; megtisztelem az étkészletet azzal, hogy a bundás kenyeret nem abban szervírozom ;)


A mosogatás a neuralgikus pont :S

15. wencus (válaszként erre: 13. - Timycat)
2011. dec. 11. 08:46
Hát engem egy komplett Zsolnay azért inspirált volna. Bár az olyan szép, hogy én mindig félek, hogy nehogy eltörjön.
2011. dec. 11. 08:18

Gratula

s örülök hogy örömödet leled! :D


Én csak azt kérdezném, nem volt, hogy is mondjam amolyan égő, hogy azért bőven felnőtt nő voltál már és az új férfi előtt, hogy nem igazán tudsz főzni???

És ő nem úgy gondolja, hogy ő lesz a szakács, mint előző házasságodban?

Ezt lebeszéltétek előre?


Mert én is ismerek ilyen párt, a férfi a konyhatündér, és csaj nagy ritkán fog meg valamit, és akkor meg hátast kell dobni... náluk így alakult ki, ill. a csaj meg is mondta neki olyan férje lesz... no, ennek ellenére nem irigylem őket, mert más terület meg nem működik, a férfi annyira nőies lett vagy hogy is mondjam visszafogottabb férfi típus, hogy akkor a nő ne várja a mácsót az ágyban... ezt nem nekik találták ki, hogy főz, stb és még ágyjelenet, erre mi nők vagyunk képesek :P

13. timycat (válaszként erre: 1. - Sly7105)
2011. dec. 11. 07:43

:D Anyu jutott eszembe, mikor diplomaosztóra megkaptam tőlük a komplett Zsolnay étkészletet és szúrósan megjegyezte, hogy "na kíváncsi leszek mikor tálalsz majd ezekbe nekünk!"


A megjegyzés teljesen jogos volt; ha időközben nem úgy alakult volna a dolog, hogy családom lett, valószínű még mindig bedobozolva porosodnának az ágy alá elrejtve

12. Venezuela (válaszként erre: 11. - 31c1daa9fa)
2011. dec. 10. 22:45
Uhh,az durva!!
2011. dec. 10. 22:16
Én meg tizenévesen rászorultam, hogy ne dögöljek éhen, mert az egyik szülőm meghalt, a másik meg épp akkor élte fénykorát, és elfelejtett szólni, hogy elköltözik otthonról. Azóta se költözött vissza, viszont már elég jól főzök, és szeretek is. Pedig mindig azzal fenyegetett, majd ha ő nem lesz...:)
10. kisj
2011. dec. 10. 21:47

Nekem ez a cikk semmit nem mond némi önfényezésen kívül.

Megtanultál főzni, sütni cca. 40 éves korodra. Nagy cucc.

2011. dec. 10. 21:39
Nekem tizenévesen nem okozott gondot egy sütemény elkészítése, akár torta is lehetett. Finom is volt, szép is volt...de huszonévesen kezdtem nyomozni, hogy pl. egy pörkölt hogyan készül. Igencsak nem érdekelt. Azért most már bármit megfőzök.
8. Venezuela (válaszként erre: 7. - Venezuela)
2011. dec. 10. 21:01
Amúgy sok mindent páromtól tanultam:)Ő már 14 évesen főzött magára...sajna nem önszántából:(
2011. dec. 10. 20:58
Én is csak akkor kezdtem el főzőcskézni mikor elköltöztünk a párommal,sokszor hívtam a mamámat,hogy akkor hogyan is kell csinálni??Néha még most is kérek tanácsot:)A sütést valahogy sokkal jobban szeretem,még ha nem is sikerül,mint a főzést...
2011. dec. 10. 20:08
Én is ugyanígy voltam pár éve... Hogy soha nem fogok főzni, (nem azért mert nem akartam, hanem úgy gondoltam, hogy nem vagyok képes rá)... Viszont pár hónapja elkezdtem, és imádom! :)
2011. dec. 10. 19:34

Ez így van:) Amíg anyukámnál laktam én is tök elégedett voltam azzal, hogy tudtam zacskós levest főzni, tésztát, virslit, meg bolognait és vadast porból. Na meg rántottát (mondjuk azt inkább sütöttem).

Én is azután tanultam meg szinte mindent, hogy elköltöztem a családi házból. :)

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2019, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook