Ha az 1 éves fiam hisztis és kezelhetetlen (beszélgetős fórum)

Lehet, hogy engem is meg fogtok kövezni, de én is drasztikusan véget vetettem a hisztinek.

Két nagy lányom van. Mindkettő hisztizett, amikor kicsik voltak.

Először jött az arconfröcskölés, de ez csak kevés ideig vált be.

Amikor egyszer nagyon "elszállt" az agyam, a gyereket kb. 1 órámba került felöltöztetnem. Mire elértük az anorákat kikészültem, és úgy ahogy volt beraktam a kádba és ráengedtem a vizet (nem hideget). Persze a sokktól kicsit sírt, de utána meg volt hunyászkodva. Utána kivettem, átöltöztettem, megszárítottam a haját.

Csak egyszer volt erre szükség. Onnantól kezdve bármikor, bárhol hisztizett csak elég volt megkérdeznem tőle hogy: "Kislányom keressünk egy fürdőszobát, biztosan van zuhanyuk) és kisangyal volt. Ez bevált a hugánál is.

A gyerekeim mostmár nagyok, állandóan azt kaptam, hogy milyen jól nevelt és rendes gyerekek. És nem lett semmilyen traumájuk a zuhétól.

A beszéd nem vált be sajnos, de olyat szoktam a kezébe adni, ami nagyon érdekli. Pl telefon (tudom nem helyes, de ugyan ez van pelenkázáskor és ha tiszta kaki talán nem kéne végigmásznia az ágyon)vagy a Nurophen adagolója is tetszik. Csak hát valamikor semmi nem segít.

Próbálom nem elveszteni a türelmem, tudom hogy megérzi és annál rosszabb, de egy délelőtt 225-re már nehéz...És tényleg, semmi nem jó.

Meg félek hogy magában is "kárt" tesz. Volt már rá példa hogy úgy begurult, és ész nélkül síkított, hogy levegőt is elfelejtett venni.

Köszi!

Az erélyes rászólás megavn! Ha én szólük rá kiröhög, viszont ha az apja, akkor meghunyászkodik.

Az a fő baj, hogy nincs kire hagyni. Párom dolgozik, anyós és anyukám szintén. Anyukám 3 műszakban, de ha néha tudna is rá vigyátni, nem meri elvállalni, mert ha csak kimegyek a szobából, vigasztalhatatlan, úgy sír utánam. MOndtam anyámnak hogyha nem vagyok ott, nem csinálja ezt, tapasztalhatta már, de nem meri elvállalni. Szóval sajnos vinnem kell magammal.

Sziasztok!

Kérem, aki tud segítsen, mert már nem tudom mit tegyek.

Az 1 éves fiammal nem bírok. Ha valami nem úgy van ahogy ő azt kigondolja, akkor síkít, csapkod, verekszik, rúg, karmol és harap.

Ma hozta a sapkáját és a cipőjét, ment az előszoba ajtóhoz, így jelezte hogy sétálni akar. 20 percbe tellett, mire felöltöztettem, mert nem hagyta hogy ráadjam a ruhákat.

Tegnap az egyik áruház egyik boltjában voltunk. Kijöttünk a boltból és a folyósón rá akartam adni a kabátot, amit bent levettem róla mert nagyon meleg volt. Mit csinált? Földhöz vágta magát és torka szakadtából síkítozott, és kapálozótt.

Ha sétálunk kint és nem arra megyünk amerre ő akar, vagy ha bemerem hozni, szintén áll a bál.

Már nem merek vele sehova menni, mindenhol és mindig cirkuszol. Ha eszünk az a baj, ha iszunk az, ha sétálunk az, ha babakocsiba teszem az, ha bicikliülésbe az, szóval semmi nem jó.

Az alvásról nem beszélnék, hiába ásítozik, dörgöli a szemét, és bukik fel a saját lábában, ő nem akar sose aludni. Minden altatás egy merő rémálom.

Amúgy mindent megért, okos baba, csak az akaratossággal és a hisztivel nem tudok mit csinálni? HA otthon vagyunk tegyem az ágyába és csukjam rá az ajtót? Ti ezt hogy csináltátok, ha volt ilyen? Ha felveszem csak síkít tovább és kb 5 sebhellyel gazdagodik az arcom.

És ha nem otthon csinálja? Pl Bolt?

Aki tud adjon tanácsot mert már nem tudok mit csinálni és nagyon kétségbe vagyok esve!