Gondolataim... (beszélgetős fórum)

"Mindig az egóm az, ami kínlódik, ez nem ért egyet sohasem, ez érzi megsértve magát. Minden esetben az egóm az, ami valamit képtelen elviselni, ami többet akar, többet vár. Igen, éppen ebben rejlik a probléma gyökere: az ego gyenge, és ezért szenved. Erőtlen. Mi a teremtés legnagyobb ereje? A szeretet. Tehát az ego szeretethiányban szenved."

/Jankovich István/

Az egó legmélyebb, legtitkosabb önvallomása a Szellemhez... Nem tudom Cipő tudatában volt -e ennek hogy mekkorát írt, de hatalmas dalszöveg író volt, az biztos...

[link]

(Nyilván ő a földi viszonylatokra értette. Nem vagyok Republic-os, de mélységesen elismerem a munkásságukat. A számaikban olyan tűz lobog, ahogyan egy magyar ember igazán érezhet. Nem véletlen, hogy annak idején szénné játszotta őket a rádió.)

Ehhe... :)

[link]

(Ezt még így utólag...)

Az tény, hogy a Facebook jelentősége hihetetlenül megnőtt az országban az utóbbi években. (Én továbbra sem vagyok fönt, és nem is leszek, nekem ez a cég egyszerűen túl gyanús, ezenkívül Snowden után eléggé másként lát az ember mindent.) A hírportálokat rendszeresen olvasom azért, és az örömmel tölt el, hogy nőjogi kérdésekben az ország közvéleménye számomra sokkal több optimizmusra ad okot, mint korábban. Lásd Kövér László+Ákos-féle női princípium-botrány, vagy az ELTE-gólyatábor megszüntetése, és az elkövető (újbóli!) lesittelése.

Ahhoz elég jól ismerem az átlag magyar férfilakosságot, hogy a legközelebbi ismerőseimet, rokonaimat leszámítva (öcsém+baráti körének egy-két tagja, kiskorú unokaöcséim, nagynéném férje) a velük való személyes kapcsolatot a zéróhoz közelire csökkentsem vele (a hivatalos kapcsolatot, pl. ügyintézés, leszámítva).

Fúúúú, Louis Cyphre és John Preston...

Imádom őket!! :)

Nem ismered az átlag magyar férfi lakosságot?

Csak azért mert könnyebb a Face-n szidni, közben meg... :)

Mellesleg Nórinak biztos legyezgetné egy kicsit a hiúságát, de nagyon nem foglalkozna vele.

Tudomásul venné, hogy na igen, én még mindig egy jó nő vagyok...

Itt a többi:

[link]

[link]

Arról is cikkezhetnének hogy ezzel a bombasztikus formával mért üvölt a színpadon és mért bújtatja magát förtelmesebbnél förtelmesebb ruhákba.

Stylist ide vagy oda, lócitromot nem ér az egész, mert hányadékul néznek ki ezek a ruhák.

Ebből a nőből annyit ki lehetne hozni, hogy a férfiak álló farokkal néznék végig az egész műsort...

Na de mindegy. Az önkritika megint hiányzik...

Nem tudom mért élvezetes az előnyöket háttérbe szorítani. Túl szexista lenne ebben a prűd országban? Nevetséges...

Komoly... :)

[link]

Nagyon erőlteti ezt a jó hangulatot, nagyon pörög a nézettségért...

Hát, nem tudom...

Azt mondja a Hajdú, hogy az ő műsorában minden megtörténhet...

Mért?

Lesz nyilvános kivégzés vagy szeretkezés is?

:P :)

(Bírom ezeket a meggondolatlan, nagyképű mondatokat...)

Viszont az egészben van egy nagy csavar, amit a többség nem vesz észre.

Nekem - noha az öcsémtől kapott okostelefont továbbra sem használom másra, csak a saját, általam a memóriakártyára rakott számok hallgatására, tehát még nem is neteztem rajta - az a véleményem, hogy az emberiség - fiatalabb nemzedék - okostelefon mániája olyan, mintha egy képességfejlesztő kurzuson esnének keresztül, ami révén megtanulnak teljesen elszakadni az anyagi világban való gondolkodástól. Aki okostelefonozik, az egy képzeletbeli, virtuális világban mozog, amiben minden "csak" gondolat, eszme, illetve elektronok mozgása. Nem?

Mi derül ki ebből?

- Hogy az okostelefon szinte teljesen életellenes.

[link]

Más formában, de megvalósult.

Ehhh... ez nagyon jó! :)

[link]

Már kicsi koromban is mindig ezt a három színt használtam el először a filctoll vagy ceruza készletekből. (A felnőttek hamar rájöttek, hogy én a babákkal nem játszom, nekem színes ceruza vagy filctoll kell, annak örülök csak.)

Rózsaszín alatt igazából cikláment, vagyis pinket értek. Nem halvány rózsaszínt.