Gondolataim... (beszélgetős fórum)

Azt azért tegyük hozzá, hogy feszes izomzatú, hibátlan formájú fiatal archoz illik igazán.

Aki szerint pedig egy rövid hajú nő "meleg", az szerintem egészen egyszerűen demens.

Félnek az ilyen emberektől. De manapság meg pont ezeket a botrányhősöket keresik, mert kellemetlen ugyan, de fel lehet velük dobni a műsort. Ha a legocsmányabb oldalát mutatja, arra is legalább ráharapnak. El lehet velük tengődni egy pár évig, amíg kiszámíthatóvá nem válik.

Jó példa volt erre a Benkő. Tök normális meglátásai vannak, de elcseszte ezzel a hatalmas állatkodásával. Mondjuk ő így is elég sokáig "szalonképes" tudott maradni.

Sokat változott a világ. Aki tud állat lenni, azt megmutatják, mert kuriózumnak számít. Az állat sok emberben el van nyomva, éppen ezért ha felszínre kerül, akkor az érdekes.

A bigott katolikus lenyomat látszik rajta, de az is, hogy van egy nagyon erős belső igénye a Krisztussal való kapcsolatra. Ezt a tetkója is mutatja:

[link]

A rövid lenyírt haj, a megtisztulásra való igényt/megtisztulást, a világtól való elfordulást, a vallási elköteleződést, esetleg a külsőtől a belső felé fordulást szimbolizálja.

Amikor az emberek valami nagy, belső átalakuláson mennek keresztül, akkor igényük van a hajnak a visszavágására, ez öntudatlanul is megtörténik.

A buddhisták "tudatlanság fűnek" nevezik a hajat, ami azt jelenti, hogy lázad ugyan, de még mindig az egója vezeti, még mindig a világban akar maradni és erőteljes hatást gyakorolni. Még nincsen teljesen elköteleződve a belső minőségnek, inkább az egójával akarja elérni a szabadságot. Hajlamos elkapatni magát, ösztönös reakciókra vetemedni, szenvedni, fájdalmat okozni, stb... (Persze nem mindenkinél.)

Ez csak egy kisarkított elemzés a haj jellegéről.

A haj tulajdonképpen csak a személyiséget hangsúlyozza ki, tehát úgymond hatást akar kelteni a világban, bármilyen is legyen az. A rövid haj (esetleg kopasz) jelentéktelenné teszi a személyiséget, inkább az egységességre gyúr. Ha mindenkit megszabadítunk a különféle stílusú hajától, akkor egymáshoz hasonló lesz. Tehát ez a kollektív egység. Ott eltűnik a különállóság.

Ezek az emberek teljesen helyesen viselkedtek, amikor megmutatták, hogy mennyire drámai a helyzet belül, de ettől még nem biztos, hogy a leghelyesebb választási mód. Például ha indulat munkál bennem és elkezdek üvöltözni, rombolni, az egy hiteles reakció! Ilyenkor igazán látják hogy milyen vagyok, de valójában ez nem szép, nem a leghelyesebb, nem a legmorálisabb, csak megmutatja, hogy jelenleg itt tartok, ergó hiteles vagyok, még ha füstöl is körülöttem minden.

Akkor lennék hiteltelen, ha a haragom ellenére elkezdenék mosolyogni, szépen beszélni a másikkal. Ez a modoroskodás, ami mostanság annyira divat, hogy könnyen összetévesztik a szeretettel. Sokszor észre sem veszi az sem aki adja, és az sem, aki kapja. Ez már komoly egoizmus. Színészkedés.

Attól még hogy bezárkózik, ugyanúgy látja a világot, akár penge élesen. A baj csak az, hogy nem úgy viszonyul a világhoz, ahogy kell.

Például ha valaki szemét velem, eldönthetem hogy megverem vagy csak visszaszólok neki, esetleg nem szólok semmit. Ugye ezek különböző reakciók. De attól még tényszerűen szemétkedtek velem. Én döntöm el, hogyan reagálok. Helyzete válogatja.

Mivel a tehetsége és az intelligenciája (AMI VAN) korlátokba ütközött, mindezek mellett megtapasztalta a szeretetlenséget, ez olyanfajta sérülést okozott az ilyesfajta érzékeny géniuszoknál, hogy nagyon nehéz leállítani azokat a belső ellenséges impulzusokat, amik kialakultak az idő folyamán. Ilyenkor két mód lehetséges, amiből egy kivitelezhetetlen.

1. Mindenki szeretetképes, szabad állapotban van, akik tiszteletben tartják az egyén törekvéseit. (kivitelezhetetlen)

2. Megváltozik a belső szemlélet, hozzáállás, aminek következtében szeretetet és szabadságot él át az illető. (kivitelezhető)

Ez így van!

Amúgy a lázadás egy jó és hasznos dolog, ha intelligensen művelik.

Ha nem arról szól hogy zöld hajjal és ezer orrpiercinggel rohangál valaki, mert az bizonyos fokon külsőség, és a belső lázadás egy torz formája. Semmi baj vele, ha valaki nagyon magáénak érzi, de... az egy nagyon erős jel a társadalom felé hogy "KAPJÁTOK BE"!

Nagyon sokszor a punkokat, rockereket összefüggésbe lehet hozni az önpusztítással, mert egy durvább lázadási formát képviselnek.

Ők is a "társadalmi nyomás" ellen vannak, csak máshogy... (Persze ezt a társadalom nem díjazza, mert ők is a normákon kívül állnak.)

Intelligens módon úgy lázadsz, hogy nem vagy önpusztító és szépen lassan szakadék húzódik közted és a társadalom között. Elhagyod a sémákat, a szokásokat és ők is elhagynak téged, miközben megtartod a figyelmedet és a békédet. Nagyon sokszor már csak egy "UFÓ" vagy és úgy is tekintenek rád. Jelzem, ez nagyon félelmetes és nagy bátorságot követel. Ezért választja mindenki a masszát.

Mert még mindig jobb unintelligensen lázadni, ott még találsz hozzád hasonló embereket, de normális értelemben már nem nagyon.

Már csak azt veszed észre hogy "ezzel sem" meg "azzal sem" érdemes közösködni. Ez minőségi elvárás részedről. Nagyon fontos!

Nagyon sokszor, ha az önmegvalósítás sérül, akkor jönnek elő ezek az önpusztító tendenciák, amik ellenségeskedést szülnek a világgal.

Például, ha én nem tanultam orvosnak és nincs BMW-m, akkor utálom magam és mindenki kapja be!

Oké, de egy ilyen embernek lehet egyáltalán segítséget nyújtani, hogy megkönnyítsük az életét?

Hitelesnek hiteles, mert önazonos, és nagyon sok dolgot tényleg jól lát, de sajnos az ilyen emberek hajlamosak egy idő után teljesen bezárkózni a saját világukba, és nagyon beszűkülten látni, és csak nagyon kevés dologra fókuszálni iszonyú erővel.

jaja, a "köpönyegforgatós" :)) érdekes.

ady endre is megér egy misét vagy józsef attila.

mai szemmel értékesnek tartom a lázadást.

én mivel nem éltem meg tinikoromba..se..magam ellen irányítottam.

Érdemes elolvasni a kígyó és keresztben, Latinovits történetét.

[link]

Hogy milyen mélyrétegű probléma volt a háttérben. Teljes megnemértettség, intelligencia, rosszul sikerült halál, önmagával szemben tanúsított hűtlenség és az ebből fakadó bűntudat, önvád.

Ezek voltak, amiket előző életéből áthozott. És ha olvastad, tudod, hogy előtte is egy híres ember életét élte, ami végül tragédiába torkollott.

Mi csak azt látjuk a felszínen, hogy Zoltán depressziós, tör-zúz, ordibál, magányra vágyik, indulatos, a szíve majd felmondja a szolgálatot. De honnan erednek ezek az impulzusok?

Talán nem is ebből az életből. (?...)

Talán Sinead-nek is van olyan mély-múltja, ami megengedi, hogy ebben az életében olyan legyen, amilyen!

És ezzel együtt mégis hiteles, hiába nézi mindenki őrültnek.

Hiába sütik rá a "bipoláris", a "depressziós" vigasztalan bélyegét. Hiába próbálják gyógyszerrel tömni. Ha nem éli ki a bajait, ha nem oldja meg őket, akkor ugyan ott van, ahol elkezdte, vagy még rosszabb helyen.

Sokszor szükség van egy ilyen botrányos, lázadó életre, hogy kiégjen belőle ez a mérhetetlen frusztráltság. Még ha beledöglik, akkor is.

Az emberek nagy része érezni fogja hogy hiteles volt, minden "rondasága" ellenére.

Megkerült.

[link]

A kommentek sajnos magukért beszélnek, direkt nem jelenítem meg őket.

Végtelenségig valóban nincs értelme vitázni, de elvárom, hogy akinek baja van velem valamilyen formába azt tudassa és ne a hátam mögött irkáljon.

Én sem egy semleges fórumban üzenek most neked név nélkül.