Exek cuccai (beszélgetős fórum)

hú, ha belegondolunk...

Előferdülhet itt is, nekem lehet apám is hord idegen gatyákat :)

Nagyon szépen köszönöm! :)) És mindent megteszek annak érdekében, hogy tényleg így legyen! :)

Nekem MOST, itt a jelenben kell olyannak lennem, és úgy bánnom a Párommal, hogy az olyan boldogságot adjon Neki, ami gyorsan megérleli az időt arra, hogy megszűnjön a tárgyakhoz való kötődése...

Meg amúgy is! Megérdemli Ő a felhőtlen boldogságot! Egyrészt, mert néhány év alatt rászolgált Ő erre, másrészt pedig azért, mert Ő egy rendkívüli és nagyon jó Ember!

Ezt már szeretem.

Szeretem ha egy nő okos következtetésre jut.

Jó srácod van, hidd el.kedves:-)

Sok boldogságot nektek is...

Nem én vagyok a te fiúd véletlen?Annyira hasonlít rám.:-) :-)

Ő is ffi mentalitású.

Örűlj neki.:-)

Eddig is minden rendben volt, csak én szívtam fel magam ezen az egészen... :(( Én a másik véglet vagyok, mindent kidobtam, elajándékoztam... És úgy tűnik, mindenki magából indul ki elven, talán nehezen fogom fel, hogy van aki direkt vagy indirekt módon, de ragaszkodik tárgyakhoz, emlékekhez!

Mert igazából... HA én nem találom meg azt a pakkot, akkor semmi nem lenne az égegyadta Világon. Szerencsére ennek ellenére hiszem és tudom, hogy szeret, és bízom is Benne, mert eddig mindig bebizonyosodott, hogy amit mond, az úgy is van, tényleg! És ha Ő azt mondja, hogy nem gondol rá sehogy, akkor az is biztosan úgy van! :))

Örülök, hogy jól vagy és minden rendben van!!!!!!!!!!

A múlt az múlt. Lehet belőle tanulni!

Sziasztok! Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat. Csak most ültem géphez, mert a páromnál voltam...

Pár dolgot leszűrtem ez alatt a 1,5-2 nap alatt...

Az egyik löketet a természetgyógyászom adta... Pont egy relaxációs gyakorlat alatt hangzott el az a mondat, hogy: "A múlt nem más, mint a jelenhez vezető szükséges történések sorozata..." Ezt kiragadva különös békesség uralkodott el rajtam... A múlt, az volt... megtörtént... És ahhoz, hogy a Párom ilyen legyen, mint most kellett hogy találkozzon a régi szerelmével. Az a történet befejeződött évekkel ez előtt most pedig a mi történetünk íródik, és míg a múlt egy hátitáskába begyűrve a szekrény mélyén lapul, nekem a párom a saját ruhái között csinált helyet az én ruháimnak... Azaz kifejezte, hogy igenis van helyem az Életében... Amikor dolgozni megy és 2 óra múlva felhív, hogy már nagyon hiányzom Neki... Amikor az orvosomnál vagyok és tudja, mikor végzem, de mikor bekapcsolom a telefonom és 3-4 nemfigadott hívásom van Tőle... Vagy mikor elalvás előtt azt mondja nekem, hogy úgy örül Neki, hogy engem szeret ennyire, és nem "mást kell szeretnie..." Szerintem ez nem arról árulkodik, hogy bárki is lenne a szíve mélyén egy kósza gondolat erejéig se...

A gyűjtögetéssel egyet értek, mindenféle van a szekrényeiben: újságok, füzetek, gyerekkori rajzok, a régi autójának a hűtőrácsa, egy másik autó műszerfala, de találtam még alkoholszondát is *-* , és más képtelen dolgokat... Kinyitottuk már együtt azokat a szekrényeket, és ígéretet tett rá, hogy ki fog minden limlomot takarítani, ha végleg Hozzá költözöm! :))

Sokmindenben egyetértek.Főleg, hogy egy nő se legyen a ffi "lábtörlője"! Azt bizztosann egyetlen ffi se fogja szeretni.Legfeljebb kihhasználni.

Ám egy nő se tévedhetetlen a ffi szerelme minőségét illetően.Sennkit se büntessünk a más bűneiért!.!

Volt 1 nagy csalódásom,az első kapcsolatom,teljesen kizsigerelt,elszívta minden boldogságom,állítólag szeretett,évekig zaklatott szakítás után a szerelmével,öngyilkossággal stb.,de nekem ez a kapcsolat inkább lelki terror volt.Nem engem akart boldoggá tenni,vágytam a szeretetre,tiszteletre és még sorolhatnám,amiből mindig csak a rózsacsokorral való visszakönyörgés valósult meg,majd folytatódott minden ahogy volt.Még vizet is nekem kellett bevinni neki állandóan,szinte az anyja kellett legyek egy 1 éves gyereknek(még jó,hogy pelenkáznom nem kellett.),pizzát süssek,de az ő kívánságáért sem ment volna el egy élesztőért a boltba.Nagyon fiatal voltam mikor megismertem,és ő így mérgezett a szerelmével szépen lassan.Az utolsó stádiumban teljesen kikészített idegileg,undorítóan beszélt velem,még csak úgyis ha épp semmi oka nem volt rá,földhöz vágtam mindent legközelebb mikor szintén vizet kellett bevigyek az egy fazékkal volt és ráborítottam.Azt éreztette velem nem tud nélkülem élni,mégis megölt a nagy szerelmével.Azt mondta kinek kellenék stb.,de ha senkinek,akkor ő miért ragaszkodik hozzám?Ne akarjatok olyan férfit aki azért rombolja egy nő önbizalmát,hogy magához láncolja.Honnan veszi a bátorságot egy férfi is,hogy elvegye a szerelmet a nő boldogtalansága árán csak,hogy ő boldog legyen C'est la vie,élj tovább egyedül ,miért ő egy Alain Delon?Utána csodálkoznak,hogy veszekednek....nem csak elvárásaik kell legyenek,hanem boldogan teljesíteni a nő elvárásait is,ha valóban szeret ez az alap.Sokan csak tetszelegnek az elején.

Szó szerint megszabadulni kellett tőle,elhúztam Debrecenbe tanulni,majd ott dolgoztam,mert képtelen voltam többé érzelmi zsarolások miatt vele maradni.Késsel jött az iskolába elém,hogy öngyilkos lesz, sajnos nem őt sajnáltam,bevallom inkább attól féltem bennem talál helyet a kés.Olyan édesen tudta sajnáltatni magát,ajándékokat hozott,részegen az ablak előtt éjszakázott.De Debrecenbe már nem tudott hova jönni :).

Majd ahogy múlt az idő jött egy fellángolás,odáig voltam a pasiért ő is ezt mutatta,majd mikor megtörtént lelépett:).

Ezért volt nehéz ezek után egy férfinak is elhitetni velem az érzéseit.

Volt egy pasim aki,folyton az exéről beszélt,haragosan.Tudott ő másról is,de egyszer-kétszer elejtette.Egyszer nála aludtam buli után,megnéztük az 50Első randit,de nem feküdtem le vele,fogtam és elaludtam,nem felejtem milyenek a férfiak csak ez volt bennem.Aztán halál romantikusan hazakísért,de nem hívott többet :).Én meg mégúgy sem.Ez nem a nő dolga és mégis ki ő.Milyen boldogság volt,hogy nem kapott meg,tök szarul érezhettem volna magam utána.Érzéketlen voltam minden férfivel,de ezt is érdemelték.

Keressen máshol kispuncit.

Aki valóban szeretett ugye,hogy meg tudott szerezni magának.

Nagyjából ennyi, de nem érdekel a múlt.Volt aki szeretett,de kevésnek éreztem magamhoz a szerelmét....az én természetemhez szegény kevés volt,az ő érdekében.

Egy sebeit nyalogató farkas mellé nem mindegy ki közeledik.

De szerintem minden nőben meg van az a hetedik érzék,ami megsúgja mit kell tenni.Ha valaminél kétely támad,hogy tegyem-ne tegyem....ott a válasz,hogy ne....azért ébrednek a kételyek.

Nem értem mire érted?

A LIKE -,vagy + értelmezésű-e most?

De igen. Hatalmas várfalakat kellett megugrania a páromnak,annak idején.Szegénykémnek sajnos kijárt a romantikus filmbeli lélekszakadó bizonyításokból,de valamiért mégsem tudtam engedni belőle.Nem tudtam megsajnálni,inkább ezektől egyre jobban szerettem.

Most ez sajnos-e,jó vagy rossz tulajdonság..minden ember más, számomra ez jelentette a biztonságot bárki bármit is mond a viselkedésemre.Nem akartam soha több csalódást,és úgy éreztem nekem a férfiak rettentő átlátszóak,a lehetőséget mindig megadtam,de javarészt nekem volt igazam és bebukták.Vonzódtam a páromhoz első perctől,de mégsem bíztam benne.Volt,hogy hetekig fel sem vettem a telefont és nem is válaszoltam az üzeneteire,majd egyszer csak megjelent hatalmas csillogó szemekkel és azt monda nem akar kérdőre vonni semmiért,csak azt szeretné megtudni,hogy szeretem-e.Láttam,hogy könnyes volt a szeme,hiába szigorította az arcát,(mert ő az a tipikus férfi volt,ha tökön rúgnak sem sírom el magam csak max jajgatok..).Ő Pesten lakott én pedig a világ másik végén.Aznap nem ment dolgozni.A szívem szinte szétrobbant és a válasz igen volt.Akkortól kezdtem megőrülni érte, bár még sok hasonló dolgon kellett keresztül mennie,mert gyakran rámtört egy kis félelem,de végtelenül türelmes volt,és aki nem szeret már rég elmenekült volna.

A farkangyalokat hamar kicsináltam.De soha nem nekem kellett szégyenkezve kullognom.Sajnos szintén nem szép, de volt,hogy soviniszta módon nekiestem egy hapsinak aki nem a legjobban megválasztott stílusban próbált "felszedni".Szó szerint :).Hamar a férfiasságába nyúltam.

Sajnos ilyen vagyok felszínesen,ismeretlenül,elsőre....de hatalmas szívem van aki megismer.

Kétszer kihasználtak azért lettem ilyen.Valahogy azt mondanám őket utálom minden férfiben.

:) igazad van.

Én azért osztogattam szét,ha már neki sem kellett,mert nem szerettem volna emlékezni rá,bármennyire nem illik ajándékot vissza adni.Nekem nem kellettek.

:),nem is érdemes ilyenen hisztizni.

Megnevettettél, én sem feltételeztem,hogy maszturbál rájuk :),fura lenne arra belépni,kezében egy ilove ious bögrével:D.

Igen ha esetleg hajlandó volna rá,de mégis magad tartod tiszteletben ez egy szép gesztus.Olvastam már,hogy ti is milyen kellemes és kiegyensúlyozott kapcsolatban vagytok.Az én párom is hasonló.

Nekünk ilyen nem volt,inkább kicsit frusztráltak,a cicis naptárak a falon:),de tett ellenük.

Inkább én vagyok ez a végletek embere.Semmi rossz szándékból,egyszerűen csak mindig ilyen voltam.1 csalódás után,bármi egy új illetővel riasztó volt számomra, én leléptem.Persze ez nem megoldás mások szerint,nekem az volt,a lehetőség nyitva állt a bizonyításra,de valami miatt mégsem engedtem.Túl nagyok voltak az elvárásaim egy tökéletes férfiról,nem dőltem be akárminek.

Soha nem szó nélkül,elmondtam a problémám,volt lehetőség megcáfolni,meg adtam erre mindig az esélyt csak bizonyítani kellett,nem értem be kis kábítással.

Az első nyilatkozatom azért is lett olyan.

Mivel én ilyen helyzetben,ha nem a te példád szerint őrizgeti az ex kedves dolgait,hanem ahogy az első bejegyzésben le volt írva.Az elég riasztóan hangzott.

Szóval belépek a szobába és,női parfüm,rúzs heverészik az asztalon,ami a volt kedvesé....elég furcsának gondoltam volna.Pl mikor is szakítottak,akkor miért vannak még ennyire szem előtt?Egyszerűen kedvesen elbúcsúztam volna és többé nem keresem.Ha rákérdezett volna,hogy miért,megbeszéltem volna vele (ez a lehetőség) és esetleg így tudott volna bizonyítani,hogy jaj de kis buta vagy,téged szeretlek,igazad van én vagyok a trehány,alig vagyok otthon,holnapra bedobozolom.

Így már minden másabb.

Ha pedig nem gondol komolyan engem,azt is bebizonyítja azzal,hogy meg sem kérdezi miért nem keresem,miért mentem el.

Elvem: ha szeret, akkor is szeret,ha kidobom az ablakon....de ha nem szeret akkor sem fog,ha a lábtörlőjévé válok és akkor is elhagy ha magamhoz láncolom.

De nem ám:-)

De honnan tudnák?

Szereti,gyűlölni.E kettő kközött választanak többnyire.

Köztes út nem jut eszükbe.

Szép,új világ.

Ez a helyes.

Mindíg, mindenben,mindenkor a jót kell látnunk.

A saját érdekünkben.Pozitivitás!

Szerencsére vannak aranyosak is:-)

Sajna rosszak is mindkét nembélieknél.

A tárgyak azok csak tárgyak. Én hordom exemtől kapott órát, és ha ránézek, nem ő jut eszembe, hanem megtudom, hogy hány óra. Drága cucc, naná, hogy nem adtam vissza. Meg ajándékot nem adunk vissza.

És még sok ilyen extől kapott cuccom van, ami van, használom és nem nosztalgiázok rajta.

Amúgy meg miért kellene tudni a szerelmemnek, hogy ez vagy az honnan van, kitől kaptam, stb.