Érettségi, pontok, továbbtanulás - gimi után (beszélgetés)

És a régi gép sem komposztálható, tehát teher a környezetnek.

Én sem éreztem a fogyasztásunkon a gépcserét.

Viszont az sok szempontból bosszantó, hogy a gyártók abban érdekeltek, hogy gyakran cserélj.

És amiért az egészet leírtam, az az, hogy IT-ben egy 50 éves programozó nem fogja megkapni ugyanazt a fizetést, mint egy fiatal, mert alapból rondán néznek, hogy valaki ennyi idősen miért beosztott és miért akar még mindig az lenni. És itt van az, ami valahogy nagyon félresiklott.

De befejezem ezt a témát, ígérem, mert valamiért az utóbbi időben mintha folyamatosan nem értenék/félreértenék, amit itt a fórumon írok.

Csak zárójelben meg akartam jegyezni, hogy az IT-s fizetések a valóságban nem feltétlenül úgy néznek ki, mint a táblázatokban. :) De majd fiam csoptársai, akik tömegével mente mérnök-infóra, remélem, nem ezt tapasztalják. 2 ment egyébként külföldre, csak hogy ontopik is legyek. Őrájuk még kíváncsibbak leszünk.

OFF.

Úgy értettem a belenyugvást, hogy ha nem nyugodott volna bele abba, hogy egyre kiszolgáltatottabb, akkor céget váltott volna. Más cégnél is programozhatna ugyanígy. Csak míg a jelenlegi cégénél esetleg megmosolyogták volna, hogy teszem azt két-három évente 15%-os fizetésemelést kér, addig ez a fizuemelés meg lett volna neki, ha két-három évente vált és mindig magasabb bérért megy egy másik céghez. Vagy éppen átnyergel másik platformra, ami jobban fizet. De ezek mind azt feltételezik, hogy ő proaktív, beleáll és nem ellenáll a változásnak. Ez se megy ám mindenkinek, személyiség kérdése is, nem tudják az emberek megerőszakolni magukat, hogy proaktívak legyenek, mert éppen az a divat.

A Földnek eleve nem tesz jót, hogy itt ücsörgünk a tetején, de az se nyerő, ha 20 évesen gépekkel fogyasztunk sokkal többet. Ezzel olyanok foglalkoznak sok éve, akik szélesebb körben átlátják az adatokat és nem jó, hogy roncsokat üzemeltetünk. Mint ahogy az sem jó, ha valahol tök feleslegesen a kelleténél több ilyen üzemel.

Meg lehet csinálni? Igen, megcsináltátok. Ha kint marad valaki a külföldi egyetem után (innen indult a beszélgetés), jobb pozíciókat tud megpályázni, van esélye, hogy ennél kényelmesebben éljen? Igen.

Ha csak arra gondolunk, hogy mennyivel szélesebb a paletta, ha az iparágakat nézzük, akkor nem kérdés, hogy akár kutatásban, akár szolgáltatásban, akár gyártásban stb. akar elhelyezkedni valaki, sokkal nagyobb a választék, nem beszélve, hogy sokkal több komolyabb cég is van jelen, mint itthon nálunk.

Külföldön sem fog rögtön saját lakást venni egy pályakezdő, sőt. De esélye van olyan feladatok közelébe jutni, amilyenhez itthon nem, mert nem is léteznek.

Egyáltalán nem biztatnék egy fiatalt sem, hogy az igényeit nyomja el. Inkább arra biztatom őket, hogy keresse meg az utat, hogy érvényesülni tudjon, hogy az igényeit ki tudja elégíteni.

Nálunk sose volt könnyű dolga annak, aki egy kicsit is kilógott a nagy átlagból, aki nem fért bele a számára kikészített dobozba, ez manapság csak egyre rosszabb. Egy fantasztikus eredményeket elérő fiatal, szuper diplomával, mit is keresne itthon? Itt még azokat is ellehetetlenítik, akik később, megerősödve visszajönnek, hogy átadjanak, visszaadjanak valamit az országnak. Egy fiatalt beszippant a süllyesztő, ha nincsenek kormánykapcsolatai. Ezért aztán igazán kár elmenni gürizni öt évet, hogy utána még nehezebb legyen neki visszailleszkednie. Azok a srácok nem csak órákra járnak ám be. Ha kulturális sokknak élik meg a kiköltözést, akkor traumának a visszailleszkedést, mert a jót mindig könnyebb megszokni.

Igen, egy ideális világban a tisztességesen végzett hasznos/értékes munkából meg lehetne élni.

Egyetértek az utazásokkal és a gépcserékkel kapcsolatban is. A legzöldebb az, ha nem fogyasztasz fölöslegesen.

Nem is az a jó szó erre, hogy belenyugodott. Ő nem cégvezető szeretett volna lenni, nem is ért hozzá, nem is akar érteni hozzá, hanem porgramozó. Gyerekem se céget szeretne, hanem terapeuta szeretne lenni. Ez sem jó, hogy az ember nem csinálhatja kvázi büntetlenül azt, amit szeret és amihez ért. Vagy pl mi sem pályázatírók szeretnénk lenni, hanem kutatni szeretnénk, de a munkaidőnk jelentős része mégis ezzel telik. Sokkal jobb lenne a világ, ha mindenki nyugodtan csinálhatná azt, amihez ért és amit szeret :) Én pl pocsék pályázatíró vagyok, de elég jó kutató :)))

Amúgy a háztartási gépek és egyéb fogyasztási cikkek cserélgetése, de még az utazások is, nem tesznek túl jót a földnek, na és az is kérdés, hogy valóban jár-e a szerencséseknek a havi több mila, miközben máshol konfort nélküli viskókban élnek ma is. Na de ez nem a topikunk témája :)

Egy fiatalnak viszont nincs 4 gyereke... És nem kell egyedül albiba menni 150 ezerért. Meg is lehet osztani a lakást.

23 évesen kerültünk össze, 30 évesen lett az első gyerek. Laktunk másik párral albérletben közösen, nagymamánál úgy, hogy a rezsit mi álltuk. Ez nagy segítség volt. A mi gyerekeinknek is jut egy szoba nálunk, elfér a párjuk is - mi is meghúztuk magunkat anno, a mai fiatal is legyen képes. Más városban nyilván albérletbe kell mennie, de ha az öcsém képes volt kőműves mellett dolgozni, mikor kellett a pénz a PhD mellett, talán másnak sem esik le a gyűrű az ujjáról.

Mindketten keményen dolgoztunk a gyerekek előtt (már az egyetem alatt is, talán mert tudtunk, hogy a család nem tud a fenekünk alá tenni semmit), egy gyerek mellett még én is valamennyire, és igen, a 30-40 közti időszak arról szólt, hogy én itthon, a férjem a munkahelyén állt elsősorban helyt.

Van tartalék, mert nem járunk étterembe, nem nyaralunk fizetős helyen (tény, örökölt a férjem másfél szobát egy balatoni apartmanházban - össz örökség -, annak az éves költsége a nyaralási költség, slussz, passz). De én gyerekkoromban csak a nagyszülőknél voltam nyaralni, és semmi bajom nem volt azzal, hogy a panelban telt a nyár nagy része otthon - ahogy a férjemnek sem. Nem utazgatunk külföldre (síelni sem - én 18 év után 2 éve voltam barátoknál Spo-ban -), nem járunk wellnesselni, használt ruhát veszünk, a srácok haját én vágom és magam is 6 évente megyek fodrászroz hajat vágatni, no kozmetikus se műkörmös (tudom, tudom, van, akinek a munkájához kell, de nekem luxus lenne). A mosógépet 20 év után cseréltük, a hűtő még bírja 20+ évesen, a szintén 20+-os tévét azért cseréltük le, mert monitorként is használható az új (a home office miatt). Viszont jut sportra, zeneiskolára, okosan megválasztott fizetős sulira egynek, sőt a nagy különféle terápiáit is tudtuk fizetni, és igen, félre is tudunk tenni.

Meglehet, nincsenek nagy igényeink. De teljesen elégedettek vagyunk.

Tudom, hogy most még sokkal nehezebb egy lakást megszerezni, a CSOK-kal nagyon elszálltak az árak, és a felsőoktatásból is hoiitellel jönnek ki. Nem egyszerű. De azt gondolom, némileg az igényekből, elvárásokból is le lehet szállítani.

Off.

De még mennyire, hogy kellenek olyan emberek, akik nem vezetők akarnak lenni!!! Egy cég nem állhat csak vezetőkből. Ezzel együtt mindenki megérdemelne egy olyan fizetést, ami árakkal köszönőviszonyban van. Ma a hazai fizetések többsége nem ilyen, sajnos. Lehet ezt szépíteni, hogy nem a pénz jelenti a boldogságot, de ha állandó anyagi gondjai vannak egy családnak, az előbb utóbb rányomja a bélyegét a boldogságukra is.

OFF. Gyerekkorodban nem is vártak tárgyalási szintű nyelvtudást és diplomát, meg számítógép használatot egy titkárnőtől. Bőven elég volt, ha tudott gépírni vakon (egy hónap alatt meg lehet tanulni tökéletesen, napi 3-4 óra gyakorlással), amelyik már gyorsírni is tudott és kellett, annak akkor is jobb volt a fizetése.

A pedagógus és eü-s fizetésekkel kapcsolatban teljesen egyetértek.

De lehet, hogy félreértetted, mert én azt gondolom, hogy mindenkinek kellene keresni bruttó másfél millió körül, hogy a mai árak miatt ne kelljen az akciókat, a legolcsóbb dolgokat vadászni. Hogy a háztartási gépeket 8-10 évig használjuk, hogy évi egy családi nyaralás ne legyen luxus, hogy a szülők tudjanak takarékoskodni idősebb korukra és a gyerekeiket is tudják támogatni, amíg tanul.

Nekem is ilyenem van férjből is, gyerekből is. Én sem versengek, de az én szakmám csak piaci alapon működik. Ha nem így lenne, simán 40 évet húznék le állami hivatalnokként:-)

Sztem ez az erős versengés a pénzért és poziért a 30-asoknál van. Aki 40 éves korra nem kerül be a topligába, valszleg már nem is fog.

De ők is boldogulnak, ebben hiszek.

Hát biztos azért látom az egész témát úgy, ahogy. :)

És sajnos abban szintew biztos vagyok, hogy a gyerekeim sem a versenyszférában fognak dolgozni, szóval... :)

De mondom, még az apjuk sem tudott magának soha közel ilyen fizetést sem kiharcolni, sok éve ugyanannál a kis cégnél kódol 50 évesen, és nem is ambicionálja a 7számjegyű fizetést. Ő programozni szeret, nem akar vezető lenni, nem akar váltani, nem akar alkudozni és versenyezni, csak hogy hagyják békén. Tudom, ez nem túl modern, de ilyen emberek is vannak azért.

Gyerekkoromban a titkárnők keveset kerestek. Most csak máshogy hívják a pozit. A nettó 500 messze a KSH atlag magyar fizu felett van.

Persze a megélhetés költségei meg nem pozinként jelennek meg...Az óvónő, tanítónő, diplomás ápoló, stb is kereshetne min.ennyit.