Egyszerű örökbe adni? (beszélgetés)

Erről mindig az a történet jut az eszembe, amikor a két asszony civakodik a gyermeken Salamon király előtt...

És hát az az igazi Anya, aki a gyermekének jót akar.

Pesze, a történetben egy, már megszületett gyermek szerepel, nekem akkor is tetszik:)

Igen,elhiszem.Biztos,hogy hatalmas lelkierő kell ahhoz,hogy egy nő,azt mondja,hogy nem tud megadni a gyerekének alapvető dolgokat,és emiatt odaadja olyanoknak akik mindenféle értelemben mindent meg tudnak adni neki...nagyon nehéz lehet,és nagyon bátor tett.Ilyen értelemben egy abortusz biztos könnyebb lehet.

Nagyon örülök,így ismeretlenül is,hogy nektek sikerült.Én minden egyes nap hálát adok a gyerekemért,hatalmas csoda.Egyébként mellette is szívesen örökbefogadnék bármikor.

Értem én...

Csak sajnos a világ nem úgy működik, hogy az egyik ember ilyen keresztje, az kioltja a másik ember amolyan keresztjét..

Mindenkinek megvan a sajátja, és ne hidd, hogy neki az kisebb baj volt, mint Neked a Tied...

Az, hogy egy kis életet kioltanak, önmagában szomorú, de - bocs, hogy ezt íom - közvetlenül nincs köze a Te bajodhoz, és önzőség mindent csak a saját szemüvegeden át nézni.. ..Ezzel nem megbántani akartalak, örülök, hogy már jobb az életed...

Elhiszem. Én is sokat gondolkoztam azon, vajon mire gondol a gyermekem biológiai anyja. Sőt, késztetést éreztem arra, hogy ismeretlenül írjak neki egy levelet arról, hogy nyugodjon meg, minden a legnagyobb rendben, a kisbabát imdájuk és mindene megvan...:) persze, nem tettem, de átérzem a kínját annak a nőnek, hidd el.

Viszont a gyermek érdekeit nézte, és ezért végtelenül hálás vagyok Neki!

Szerintem a többség egyetért veled.Nem arról szól a fórum,hogy nem.Sajnos ez elment már egy teljesen más irányba.

Egyébként belegondolva,ha én teherbeesnék nem tervezetten,akkor 100% hogy az eszemet teljesen félretéve megtartanám.4 hónapos volt a lányom,mikor úgy tűnt,hogy talán...tudtam,ha így lenne megtartom,de nem így terveztem volna.

Én szívből sajnálom azt akinek nem lehet gyereke,több ismerősöm is van aki örökbefogadásra vár,és nagyon drukkolok nekik,de én soha nem tudnám elviselni a gondolatot,hogy valahol él egy gyerek,aki az enyém.A szívem szakadna meg...

Így van, én ezért nem is ítélkezem.

Csak valahogy próbáld úgy felfogni, mintha Te borzasztóan vágynál valamire, amit a másik lehúz a wc-n. Szélsőség, persze, de én tényleg így éreztem. Mostmár nem gondolkozom ezen nap mint nap, mióta gyermekem van, de akkoriban rengeteget. Lelkileg teljesen a padlóra kerültem attól, hogy nem sikerült teherbe esnem. Közben azt láttam, hogy mások abortuszra mennek, terhesen cigiznek stb. Sokkoló volt...

Képzeld, nekem 18 évesen monda az egyik orvosiegyetem főorvosa egy nagy májműtét után, hogy sohase lehet gyerekem, nem kell védekeznem...

Aztán pár hónap után kiderült, hogy lehetett... Akkor még anyámék nem tartották a dolgot elképzelhetőnek, azóta persze az ő véleményük is változott. Szóval elvonszoltak abortuszra...

No akkor most mi van? Rám akkor kevéssé vonatkozik a büntetés, vagy így jártam, mert ezt dobta a gép?? Egyébként vallásomat megélő katolikus vagyok.. Hmm. Szerinted??

Abban egyetértek természetesen Veletek, hogy sok a felelőtlenség, meg nem értik az emberek erkölcsi nevelés híján, hogy testükért, lelkükért felelősek... A szex meg sokkal több annál, mint kielégülés.. Ez igaz..

De akkor se lehet ilyen szélsőségesen, nagyokosan megnyilatkozni mások tragédiájáról, mint Ti teszitek, mert nektek meg a másik oldalról nincs fogalmatok...

Meg hát vérlázító, amikor valaki úgy megy abortuszra, mintha manikűröztetni menne...

A környezetemben sajnos több példát láttam erre.

Ettől függetlenül el tudom képzelni, mekkora lelki teher lehet egy nőnek, aki védekezés mellett esett teherbe - dönteni egy élet fölött. Nem is irigylem, nem is lennék a helyében.

De nekem meg iszonyúan fáj, ha ilyet látok, és ha belegondolok, hogy a gyermekemet, akit születése óta nevelek, akár el is vetethették volna... összeszorul a gyomrom :((

Azért lássuk be, hogy a legtöbb nem kívánt terhesség nem védekezés mellett, hanem felelőtlen életvitel következményeként jön létre.

Én, mint egy nő, aki nem szülhetett, elmondanám a véleményemet, mellyel szívből remélem, nem bántok meg senkit, és talán megértitek.

Hosszú évekig próbálkoztunk babával, nem sikerült. Újabb évek teltek el lombik beültetésekkel, szintén sikertelenül.

Hozzátenném: nem éltem sosem önpusztító életmódot, nem cigiztem, nem ittam, nem pasiztam össze-vissza, a gyermekeket imádom, mégis velem történt mindez.

És akkor, az ikszedik pofáraesésnél elgondolkodtam azon, hogy basszus, azért a jog mennyivel több jogot ad egy nőnek, akinek jól működő petefészke van... Hiszen egy személyben dönthet a gyermeke sorsa fölött: megtartja, elveteti, örökbeadja. Nekem, és többezer hasonló nőtársamnak ahhoz van jogunk, hogy életünkben 5 alkalommal lombikra menjünk - már ha elegendő pénzünk van kiváltani a gyógyszereket, amik amúgy baromi drágák.

Jogunk van továbbá örökbefogadni. Igen, ezt sokan örömmel megtesszük (megtennénk még saját gyermek mellett is), ha a szülőanya lemondana arról a gyerekről, akit amúgy a háta közepére sem kíván. Jogunk van évekig várni egy gyermekre, akit valaki más szült, jogunk van gazsulálni, kilincselni, megalázkodni a hivatalokban, gyermekvédelmi szolgálatoknál, jogunk van bizonygatni, hogy mi is jó szülők lennénk, ha egy picit jobban segítenének nekünk ebben.

Nem olvastam végig, lehet, már volt róla szó...

Asszem spinn. fogalmazta meg jól a dologt. Az abortuszról gondolkozhatsz így, én is ezt teszem... És mégis volt abortuszom.. No, akkor most mi van? Ugorjak ki a tizedikről?

Néma sikoly.. Itt talán mindenki tudja tudja, hogy miről van szó. Az az orvos, aki akkor ezzel a témával kezdett foglalkozni, előtte több ezer ilyen műtétet végzett... Aztán látta, amit látott.. És utána meg - zsidó ember létére - kereszténnyé lett.. De nem ez az érdekes. Az érdekes az, hogy miért lett az?? Azért, mert ebben a vallásban látta ő a legjobban biztosítottnak azt, hogy van tovább, és a nagy bűn után is lehet bocsánat, és lehet még értelme a hátra levő életnek.... Ez a lényeg!..

Szerintem minden nőt megvisel, és a legtöbbet tragikusan érint egy ilyen döntés, ha bevallja, ha nem, de szerintem a keresztények (és más vallású lelki embereknek is) a dolga a segítség, és nem az ítélet! Az az Isten dolga, és nem a tied... Evvan. Az élet nem mindig habostorta...

Te abszolút nem érted mit írok, és abszolút nem látod a hibáid tükrében magadat.

Ez van, az én szívem nem fáj.

Az élet szentségének védelme gerinctelenség?Akkor gerincesen Vállalom

Talán életadónak kellett volna neveznem az abortuszt csináltatókat?

Azt írtam állandóan: hogy abortálás helyett inkább adja örökbe!

Hja,olvasni is tudni kell,nemcsak hamisan legerinctelenezni! !

A tényközlés mióta ítélet? És mióta ostobaság? Látja azt itt mindenki! Ki ítél kit, ostobán! Szerencsére vissza lehet keresni bárkinek minden állítást! Erre is gondolhatnál rosszindulat helyett.