Egy dajkaanyaság története az életadó szempontjából (beszélgetős fórum)

Nagyon értékelem, mikor egy mondatomból valaki egy komplett jellemzést ad... :)

Valószínűleg, ha ebben látnám az egyetlen kiteljesedési módot, akkor nem járnék főiskolára a két pici mellett + tanfolyamra. (Ki lehet próbálni!)

A gyerekeim mindezeknek értelmet adnak, mert mi értelme a pénznek, az örömnek, boldogságnak, ha nincs kivel megosztanod? Az anyai szeretetet semmi sem múlja felül, de ezt majd Te is megtapasztalod, és talán nem leszel ilyen ítélkező.

Azért kíváncsi vagyok, Te mit tartasz az életed értelmének?

Akkor gondolom te is úgy érzed, hogy ő/ők az élet értelmei. Legalábbis én így érzem, és egy olyan nő is érezhet így, akinek nem lehet. Nem tudom ebbe hogyan lehet beletörődni, pláne ha már hosszú évek óta harmonikus kapcsolatban él egy pár egymással és csak a gyerek hiányzik a boldogságukhoz. Te mi más értelmét látod az életnek?

Én is abortuszellenes vagyok, de sajnos tényleg vannak olyan esetek, mikor nincs más megoldás.

Az abortuszt be is tiltanám.

Van gyermekem.

Neked van gyermeked?

(Barátnőméknél minden megtermékenyített petesejtet beültettek, de ennyi erővel az abortuszt is be lehetne tiltani, mert ott már konkrét babákat dobnak a kukába.)

Azért a lombik is számos kérdést vet fel. Tele van a frigo megtermékenyített petesejtekkel, amit nem használnak fel és megy a kukába, holott már az is élet.

Én inkáb affele hajlok, hogy az ember fogadja el, ha nem lehet gyermeke és keressen más értelmet az életének. Én nem akarnék gyereket mindenáron, bár nyilván ez ösztön is, amin nehéz uralkodni.

Nem szar ember, csak nem érdekli, hogy mit okozhat ezzel a gyerekének, vagyis felelőtlen.

(Ezért írtam, hogy sokan nem lennének képesek azokat végigcsinálni, amit pl. egy olyan nő, aki beültetések sorozatain esik át.)

Szóval szerinted akkor a családhoz való jog a gazdagok kiváltsága lett?

Nekünk egyébként volt/van számítógépünk, így a gyerekemnek is lesz, de nem gondolnám, hogy emiatt a kevésbé költséges szórakozásokat mellőzni fogja (pl. játszótér, ping-pong) Gyereket most sem pénzzel kell nevelni. Persze érthető, hogy ha a gyerek egész nap a gép előtt akar ülni, akkor egyszerűbb engedni, mint elmagyarázni, hogy mással is el lehet ütni az időt. Nem mellesleg kényelmesebb is így, mint minőségi időt tölteni vele.

Mert én meg azt mondom, hogy ha nem tudok rá időt szánni és én lefoglalni a modern pótlékok helyett, akkor mitől is nevezem magam anyának? Hogy meg tudtam venni neki a kütyüket?

Ahogy gondolod. Bár az én anyámról eddig senki nem mondta volna, hogy önző, mert a fél karját is odaadná akárkinek és még egy köszönömöt sem vár érte. De hát te biztos jobban tudod.

Szoptatni egyébként nem szoptatott, mert nem volt teje. (Bár ki tudja, lehet volt az is, csak önzésből sajnálta)

Az meg hogy a gyerek a vér szerinti apjánál van...na szerintem az az ember is eléggé önző lehet. Hiszen a sztori végeredményben csak neki kedvez és egy gyereket szakít el az anyjától. (Alighanem a felesége is önző, hiszen a legjobb barátnője érzéseire is nagy ívben szarik, csak hogy egy gyerek lehessen a kezében.) Akkor ezek a végtelenül önző emberek miért is alkalmasak szülőnek?

Meg azt se hagyjuk figyelmen kivul, hogy a mi korosztalyunk mas idoket elt. Mas volt az ertekrend. Nem volt szamitogep,ipad. Mi a jatszoteren eltunk, ping-pongoztunk. Volt lehetoseg szorakozni menni is. A mai fiatalok szorakozasa a plazakba valo jarkalas. Nem volt piszkalas a suliban ha masik szegeny volt. Sot a mi osztalyunk meg gyujtest is szervezett egy osztalytarsunknak ruhara,kajara.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy most mar egy szamitogep,internet alapkovetelmeny. Ha nem tudom az alapokat megteremteni,miert rabtsam magammal a szegenysegbe?

Eloszor is ver szerinti apjanal van a gyerek...

A masik mint leirtam nem a penz a fontos de kiemeltel tolem egy mondatot tolem es a tobbit figyelmen kivul hagyod.

Aki meg nem tud felhagyni a dohanyzasrol mig terhes vagy szoptat, hat... hogy is mondjam,kisse onzo ember...

Jézusom, na ilyet is ritkán olvasok! Láttam a képen a babádat. Vannak ismerőseim, akiknek sok pénzük van, de gyerekük nem lehet. Egyet már örökbe fogadtak, most várnak a második babára. Lehet, hogy jobb körülmények közt élnek, mint ti, nekik adod a babát? Mindenkinél van gazdagabb (kivéve ha persze valamelyik milliárdos családjához tartozol).

Mi gyerekkoromban nem voltunk gazdagok (egyébként most sem), de a szüleim mindent megtettek, hogy ne nélkülözzünk. Igaz, márkás ruhám kevés volt, drága szórakozásra sem igazán telt, de boldog, szeretetteljes életem volt. Nyilván mivel ők neveltek, nem tudom milyen lett volna más, gazdagabb családnál, így csak feltételezem, hogy könnyebb volt feldolgoznom, hogy nem jártam még külföldön, mintha azt kellett volna megemésztenem, hogy anyám elajándékozott (esetleg eladott), mondván nekem úgy jobb.

A legjobbat kaptam. Nekem fontos, hogy ismerjem a gyökereim, hogy azokkal a rokonokkal éljem az életem, akikhez vérrokonság köt, akikkel közösek a szeretteink, felmenőink, a múltunk. Nem hiába keresi a legtöbb örökbefogadott gyerek az igazi családját. Nem hiába költenek akár sok pénzt, hogy megtudják honnan származnak. Ez is lehet fontos, nem csak a pénz. (Nekem egyébként a pénz másodlagos, éltem már meg nagyon szegény időket és azokon is túljutottam-sokszor a családom segítségével, támogatásával).

Egyébként sok örökbefogadott gyerek van (nyilván többségük jó körülmények közt, mert csak úgy nem adnak gyereket mindenkinek, komoly feltételek vannak) akik ugyan hálásak, hogy jó életük volt, többnyire szerető családban, mégis űrt éreznek, amiért a szüleik eldobták őket. Sokan még magukban is keresik a hibát. Sok pedig pszichológushoz jár, vagy valamilyen függőséggel pótolja a hiányérzetet. (Tapasztalat sajnos). Ha pedig egy másik testvér az eredeti családban nő fel, akkor ott zakatol a kérdés, hogy "ő miért kellett és én miért nem".

Nem is értem hogy lehet a pénzt a szülői, testvéri (mert a cikkben szereplő kisfiú a testvérétől is el lett szakítva) szeretet elé helyezni. De ennyi erővel akkor minden elé helyezhetnénk. Párom is biztosan találna magának gazdagabb társat, valahogy mégsem küldöm el magamtól ezért. Pedig szeretem annyira, hogy a legjobbat akarjam neki.

"Ha valasztanom kellene akozott,hogy a gyerekem boldog legyen de ez nekem depit jelent vagy velem marad es mindenre azt kell mondani,hogy nem lehet,de velem van"-szerintem régen szomorú, ha szerinted a boldogság csak pénzből eredeztethető és úgy érzed képtelen vagy boldoggá tenni a gyereked, ha nem kap meg mindent, amit meg lehet vásárolni.

De igazad van, különbözőek vagyunk, mindenkinek más az értékrendje. És végül is abban is igazad van, hogy így van ez jól.

Ez így van.

Adott esetben elvileg nem erről van szó.

Igy van. Nagyon sokan nem erdemlik meg azt a csodat,hogy anya legyen. Pl.az olyan aki wc-be szuli meg. Ot kellett volna oda szulni...

Az en kornyezetmben is vannak olyanok akik mindent megtennenek es anyagiak is rendben vannak es megsem jon a baba.

Persze,a penz nem minden es ettol meg lehet jo kapcsolata a ver szerinti anyukaval is. Nem hiszem,hogy ennek akadalya lenne

Igen, azok vagyunk, ha odaígértük nekik és nem tartjuk be ígéretünket!

Szerinted a gyerek hol szeretne élni? Egy egyedülálló anyánál, aki minden nap ideges a pénzügyi gondjai miatt, vagy egy harmonikus családban, ahol minden kívánságát lesik egész nap, mert boldogok, hogy végre nekik is lett egy gyerekük?