Egy dajkaanyaság története az életadó szempontjából (beszélgetős fórum)

nemvolnék képes lemondani a gyerekemről, sok olyan van, hogy örökbe adja, nem tudnám megtenni ha már végig vittem azt a 9 hónapot.

Szokták mondani, hogy sok az abortusz a világon, azért mert a nők zöme képtelenek megválni gyermeküktől ha már kihordják a 9 hónapig...így inkább egyszerűbb az abortusz az is nehéz lelileg. de az örökbe adás még durvább szerintem, mert megszülöd a babát végig csinálod a hányást a mindent aztán elveszik tőled....de persze elítélik sokan az abortuszt, de az a baj sokan nem értik ennek a lelki oldalát csak beszélnek és ítélkeznek.

Lehet, hogy nem minden úgy történt, ahogy leírta, de annyira pontos adatokat, részleteket közölt, hogy tényleg akár ki is lehetne nyomozni, nem is volt túl okos dolog, hogy hagyta magát beugratni a kételkedők miatt és ennyi mindent nyilvánosságra hozott.

Szerintem is önző dolog, én senkitől nem kérnék ilyet.

Ez a cikk valamiért meg jelent, talán figyelmeztetés, hogy ez nem olyan egyszerű történet, mert sok nő hirtelen felindulásból azt mondja bármikor segítek...de érdemes átgondolni ezt jól.

itt egy nőről van szó, aki nem tudta mit vállal, nem látta át a végét...és most kéri a tanácsokat, de nem ítéletet, engem nem érdekel mondom a bűn része,mert nem tartom őt bűnösnek, jót akart...csak magának ártott...az ő lelkének a gyógyulására kell valami ész szerű tanács, hogy tegye túl magát...

Mindegyik törvénybe ütköző dolog, teljesen mindegy, jogilag mi a pontos elnevezés.

Ezért nincs értelme azt hangoztatni, hogy bezzeg én nem csináltam soha semmi törvénytelent, mert úgysem igaz. Arról is lehetne beszélgetni, mi a kis bűn, nagy bűn, és vajon ki dönti el, hogy mi minek számít? Az adott esetben kit károsított meg a nő, kinek ártott saját magán kívül?

Én ezt rohadt nagy önzőségnek tartom a házaspártól. De csak saját vélemény.

Nagyjából nem is hiszem el ezt a történetet.

Én is leírtam már itt ugyanezt.:)

Segítséget kért, szerintem is azzal kéne foglalkozni, nem pedig ítélkezni, hogy jól tette -e vagy sem. De mint írta, talált már magának jó szakembert. Biztos az is segítség, hogy kiírta magából a történteket.

Az ilyen nőt lőném le,mert önző mödon ő csak a rra gondolt, hogy neki bármi áron gyereke legyen, de arra nem gondolt, hogy aki kihordta 9 hónapig annak ez mit okoz?

nem értem a történetet...

nem tudom,a Rippelék esete más ott petesejt donor volt a női rokon.

meg is értem, hogy törvényesen ezt tiltják, mert elég nehéz ez lelkileg erkölcsileg...én nem tudnék ilyet végig csinálni, ha pl nem lehetne gyerekem nem kérnék meg senkit erre a dologra inkább, akkor örökbe fogadnék.

de az egyik nőnek boldogság a másiknak egy életre fájdalom és az sem vigasz, hogy segítettem.

Egyetértek.

Érdekes, nekem a jogi része egyáltalán nem lényeges itt, én első olvasásra elámultam, hogy léteznek ilyen önzetlen emberek, és ennek a dolognak csak a nagylelkű, nemes oldalát látom, másokat meg azzal foglalkoznak, hogy ez nem törvényes.

Persze mindenki más, mindenkinek más a fontos.

Én ezt soha nem tettem volna meg senkiért, a saját testvéremnek sem adtam volna oda a gyerekem. Az is más, ha más gyerekét hordja ki valaki, az is nehéz, de így ez borzasztó. Én csak azt tudom elképzelni, hogy jól megfizették és az illető nehéz anyagi helyzetben volt, ez is közrejátszhatott az őszinte segíteni akarás mellett, amit nem akarok kétségbe vonni, hiszen nem ismerem személyesen.

Én a nőt sajnálom, nem gondolta végig, most meg ugye...elég kemény...én nem tenném meg senkiért!

Most hagyjuk a törvényességet, ha engedélyezett volna akkor sem mennék egy ilyen dologba bele!

Magyarországon kizárólag családtag teheti meg ezt, de én óriási különbséget látok.

itt az a lényeg már, hogy a nő miként fog megnyugodni, sztem azzal kapcsolatban kéne neki írni, nem véleményt a tettéről.

Őt a jó szándék vezérelte, így sztem senkinek sincs joga eldönteni, hogy bűnt tett vagy sem...

Sosem blicceltél buszon? Soha nem mentél többel a megengedettnél, mindig betartottad az összes KRESZ szabályt? Sosem mentél át piros lámpánál gyalogosan vagy olyan helyen, ahol nem lehetne? Mindig adtál és kértél számlát mindenkitől, fodrásztól, kozmetikustól, árustól, magánorvostól? Sosem töltöttél le netről semmit?

Nem kötözködésnek szánom, de nem tudom elképzelni, hogy létezik ember, aki mindig minden törvényt betartott. Szerintem nem is lehet.

Tényleg nem tudom elképzelni a helyzetet a saját életemben, de nekem mint anyának nem biztos, hogy könnyebb lenne attól, hogy a gyerek, akit nevelek a férjemé (meg egy másik nőé). Nyilván szeretném, ahogy egy idegen örökbefogadott gyermeket is nagyon szeretnék. Nekem ilyen szempontból nem biztos, hogy lenne különbség. Talán könnyebben is viselném, ha nem ismerném az általam nevelt gyermek szüleit, mert így könnyebb lenne a sajátomként nevelni.

Bár az örökbefogadó anya hozzáállása is érdekes számomra. Van egy barátnője, akivel annyira közel állnak egymáshoz (mondjuk 300km távolból, de most ettől tekintsünk el)hogy az még a gyerekét is neki ajándékozza, de annyira nem állnak egymáshoz közel, hogy észrevegye azt a lelki szenvedést, amin ezek után keresztülmegy. Vagy annyira közel sem állnak egymáshoz, hogy ezt a szenvedést meg lehetne vele osztani, ehelyett teljességgel vadidegen embereknek meséli el az anya fájdalmát.

Nekem tényleg nincs olyan barátnőm, akinek odaadnám a gyermekem, olyan azonban több is, akivel a legfájdalmasabb érzéseimet, gondolataimat is meg tudom osztani.

És ez, hogy tényleg még arra sem vette az örökbefogadó anyuka a fáradságot, hogy a szüléskor és az azt megelőző időszakban az anya mellett legyen? Ha dolgozik is, 2-3 hét szabadsága bizonyára van, most pedig úgyis gyeden van, szóval még ez sem lehetett probléma.