Egészség, sérülés, tinédzser gyerekek, sport (beszélgetős fórum)

Ha figyelmesen végig olvasod válaszom, akkor ezt is olvashatod benne:

..."volt olyan is, mint a gyermekük, hogy bár van probléma, aminek a testrészen külső jele nincs, de a páciens érzi a fájdalmat. Ilyenkor CSAK pihenést VAGY szakorvoshoz fordulást szoktam javasolni, de nem hívom rögtön a segélyhívót."

Az visszaidézett szövegrészből nem véletlen emeltem ki a "csak" és a "vagy" szavakat.

Egyébként, amikor kikísértem akkor annyit mondott, hogy 'Ki hívhattak volna már kedden is! Ha gyerekről van szó, akkor legyen bármekkora a probléma mindenképpen kimegyek házhoz!'

Egyébként, mint írtam is talán, hogy úgy döntöttünk, hogy holnap délelőtt elmegyünk az ügyeletre.

"A röntgen semmit nem mutatott, de az ultrahang már kimutatta, hogy részleges elülső-bokaszalag-szakadást és csontrepedést szenvedett. Akkor azt mondták, hogy várhatóan 5-6 hónap kihagyás vár rá még úgyis, hogyha az orvos minden utasítását betartja."

Pontosítanom kell magam, mert itt kicsit hibáztam. A röntgen két csontrepedést mutatott ki, de az orvos viszont ezután mégis tovább küldte még ultrahangra és MR-re. Már az ultrahang is kimutatta, hogy az elülső bokaszalagja teljesen, míg a hátsó oldalszalag pedig részlegesen szakadt el. 2 hét fekvőgipsz (ebből az első gipszsín volt) következett. 2 hét után kiderült, hogy szerencsére nem kell műteni és újabb 4 hét járógipsz következett.

"Nem.hagytam figyelmen kívül, de biztos nem ülnék 1 hétig a babérjaimon, hogy majd a sportorvos. Inkább várnék most pár órát egy váróban és megtudom mi van, mint 1 hét múlva - ami péntek tehát köv hétfőnél előbb n jutsz sehova - majd átirányítanak valahova ahol a következő héten talán nem kell várni."

Fesd az ördögöt még jobban a falra. Egyébként már beszéltünk arról a férjemmel, hogy holnap délelőtt elvisszük a sürgősségire Adorjánt.

"Nekem szintén boka (is). Én futottam, egy rossz mozdulat volt. Nem mentem vele orvoshoz, mert minek, nem pihentem ki és rásérültem. Azóta ez a bokám nem tart, azonnal kifordul, zúzódik és persze fáj frontra, hidegre. Ez már így marad.

Valamimt egyszer a könyökömmel is "okos" voltam. Nem vállaltam a javasolt, akkor apró műtétet, mert nem fáj annyira, meg funkcionál is. Az utóbbi években fáj és van, hogy "beakad" akkor egy darabig nem mozog, majd egyszer csak egy "szép" kattanással és persze fájdalommal újra használható.

Volt még egy sérülésem, részleges térdszalag szakadás, azt mivel azonnal műteni kellett nem tudtam elhanyagolni, azzal nincs is bajom."

Köszönöm, hogy válaszoltál. Neked (sincs) könnyű életed ezekkel.

"A nem kezelt vagy elkezelt sérülések mindig visszaütnek."

Ezt a férjem saját bőrén tapasztalta, hogy az elkezelt sérülések mit okozhatnak. (Szerencsére maradandó baja nem lett)

"Ezekből a tapasztalatokból merítve ha a gyerekemnek lenne sérülése nem érdekel mot mondana vinném szakorvoshoz, ha nincs más a "hátamon".

Az egy autó csak kifogás. Egy gyerek megér 1 nap szabit vagy táppénzt, illetve megoldható hogy elviszed a férjed dolgozni, ott kirakod, a gyereket meg elviszed dokihoz, a férjedért meg érte mész meló után vagy férjedet egy munkatársa is tudja hozni és/vagy vinni. Számtalan megoldás van ha az ember keresi."

A tapasztalataid alapján nem csodálom. Az autóra meg még egy kicsit visszatérnék azért. Én állandóan 6 órától 14 óráig dolgozom, mégpedig községen belül. Nagyjából fél 3 (sőt, hogyha boltba megyek, akkor elfordul, hogy csak 3 óra) körül érek haza. A férjem három (vagyis bizonyos értelemben 2X3) műszakban dolgozik. Ezen a héten délutános, ami azt jelenti, hogy 14 órára megy. Neki itthonról legkésőbb 13 órakörül el kell induljon. Félóra út és még át is kell öltözzön, vagyis esély sincs rá, hogy én elvigyem őt.

Ezek megint tények, amik sajnos makacsak (mint a fiam sérülése).

Szóval itt nem a szabadság vagy a táppénz a lényeg. Bár hozzáteszem, hogy a szabadságot 15 nappal előbb jelezni kell. De minden megoldható, hisz a főnöknőm is többszörös édesanya. Amikor ma beszéltem vele, hogy jövőhét péntekre szabit kérnék a gyerek miatt, akkor persze megadta. (Jó hát félig viccesen megjegyezte, hogy a jövő péntek, az ugye nem 15 nap múlva lesz - de végig mosolygott, eközben meg beírta nekem a szabit.)

Nem tudom, hogy mennyire vagy tisztában azzal, hogy a gyerekek után táppénz 12 éves korig jár a törvény szerint. 12 és 18 év közti gyermek esetén méltányosságit kérhetsz, de annak viszont nem kicsi átfutási ideje van. A saját betegszabadságodat, ill. táppénzedet szintén nem használhatod fel jogilag a gyerek után.

Adorján és Lehel kétpetéjű ikrek. Ez több mindenen meglátszik rajtuk.

Adorján: 163 cm és 58 kg (inkább rám és a anyámra hasonlít - legalábbis testalkatra - anyám és én is megálltunk 175 körüli magasságnál. Apám sem magasabb 180-nál). Ő támadójátékos, vagyis benne is nagy küzdőszellem van.

Lehel: 176 cm és 79 kg (inkább az apai ágára hasonlít - legalábbis testalkatra - Az apja majdnem 2 méter magas, és az apai nagyapja is 1,9 körül van. Az anyósom is 1,85 körül mozog magasságban). Ő kb. 4 éve védőszemüvegben játszik. Egyébként főképp hátvédet vagy védekező-középpályást játszik.

Na kicsit eltértem a dologtól. Na szóval múlt év augusztus 15-én a fiaméknak az utolsó előtti felkészülési mérkőzésük volt a szezon előtt. A korosztályban 2X40 percesek a félidők. Még az első félidő vége előtt nem sokkal egy szögletet végzett el az ellenfél. A fiam beállt a "rábízott" támadó elé, bár sikerült a beívelést elfejelnie, de olyan szerencsétlenül ért talajt, hogy lényegében az ellenfél lábára érkezett vissza, amiről persze lefordult a lába. Nagyjából 2 percig ápolták, majd két társa lekísérte a pályáról. Aztán még aznap a meccs után rögtön ügyeletre mentünk. Jó néhány órás várakozás (addig még azt sem tudták -vagy akarták- biztosítani, hogy legalább feltudja valahova tenni a duplájára feldagadt lábát) után elkezdték vizsgálni. A röntgen semmit nem mutatott, de az ultrahang már kimutatta, hogy részleges elülső-bokaszalag-szakadást és csontrepedést szenvedett. Akkor azt mondták, hogy várhatóan 5-6 hónap kihagyás vár rá még úgyis, hogyha az orvos minden utasítását betartja. Aztán október legvégén (a nemzeti ünnep és a mindenszentek között) a kezelőorvos egészségesnek titulálta. Nagyjából két héttel később a sportorvoshoz is bejutottunk vele, aki az "ideiglenesen nem alkalmas" helyett "alkalmas" igazolást adott ki. Azóta sincs vele semmi baj.

Remélem, hogy nem kiabálom el a dolgot és nem is lesz!

Nem.hagytam figyelmen kívül, de biztos nem ülnék 1 hétig a babérjaimon, hogy majd a sportorvos. Inkább várnék most pár órát egy váróban és megtudom mi van, mint 1 hét múlva - ami péntek tehát köv hétfőnél előbb n jutsz sehova - majd átirányítanak valahova ahol a következő héten talán nem kell várni.

Nekem szintén boka (is). Én futottam, egy rossz mozdulat volt. Nem mentem vele orvoshoz, mert minek, nem pihentem ki és rásérültem. Azóta ez a bokám nem tart, azonnal kifordul, zúzódik és persze fáj frontra, hidegre. Ez már így marad.

Valamimt egyszer a könyökömmel is "okos" voltam. Nem vállaltam a javasolt, akkor apró műtétet, mert nem fáj annyira, meg funkcionál is. Az utóbbi években fáj és van, hogy "beakad" akkor egy darabig nem mozog, majd egyszer csak egy "szép" kattanással és persze fájdalommal újra használható.

A nem kezelt vagy elkezelt sérülések mindig visszaütnek.

Volt még egy sérülésem, részleges térdszalag szakadás, azt mivel azonnal műteni kellett nem tudtam elhanyagolni, azzal nincs is bajom.

Ezekből a tapasztalatokból merítve ha a gyerekemnek lenne sérülése nem érdekel mot mondana vinném szakorvoshoz, ha nincs más a "hátamon".

Az egy autó csak kifogás. Egy gyerek megér 1 nap szabit vagy táppénzt, illetve megoldható hogy elviszed a férjed dolgozni, ott kirakod, a gyereket meg elviszed dokihoz, a férjedért meg érte mész meló után vagy férjedet egy munkatársa is tudja hozni és/vagy vinni. Számtalan megoldás van ha az ember keresi.

Kb. negyedórája ment el a háziorvos. Nem mondom, hogy örült neki. De, mint fogalmazott (és szó szerint megpróbálom leírni azt, amit mondott): "Nem Önök az elsők, és vélhetően nem is az utolsók a praxisom alatt, akik ilyen esethez hívnak ki. Természetesen volt már olyan bokasérüléses betegem, akihez rögtön mentőt hívtam, volt olyan is, mint a gyermekük, hogy bár van probléma, aminek a testrészen külső jele nincs, de a páciens érzi a fájdalmat. Ilyenkor csak pihenést vagy szakorvoshoz fordulást szoktam javasolni, de nem hívom rögtön a segélyhívót."

Remélem, hogy az esetetekben sem visszafordíthatatlan dolog miatt kellett rendelési időben házhoz menjen a háziorvos!

Az a helyzet, hogy még egyszer átbeszéltük a férjemmel (sajnos csak telefonon) és a fiammal is a dolgot. Az apán kívül a gyerek is beszélt egyúttal a sportorvossal.

Figyelmen kívül hagytad azt az apróságot, hogy írtam, hogy a sportorvos a páromtól és a fiamtól hallottak ellenére azt javasolta, hogy ha már felvettük vele Adorjánnal kapcsolatban is a kapcsolatot, akkor valamilyen úton-módon várjuk meg a jövőhét pénteket, amikor is ő megvizsgálja, és hogyha kell akkor további szakorvosi vizsgálatokra is elküldi, ahol el tudja intézni, hogy ne kelljen órákat várakozni, hanem soron kívül fogadják.

Nem vagyunk orvosok persze. Abban reménykedtünk, hogy esetleg 3 (sőt a hétvégével együtt 5) nap alatt elmúlik a dolog, de látjuk, hogy sajnos nem így lett.

A háziorvos már vont kint nálunk. Éppen az imént ment el. Nem szakorvosa a területnek, ő lényegében visszamenőleg szerdától kiadta az igazolást Adorjánnak.

Az alattomos sérülésekkel és az orvosok hozzáállásával kapcsolatban bizonyos szempontból a férjemnek negatív tapasztalata van. 23 éves koráig (már 45 éves) aktívan kézilabdázott. Az utolsó 4-4,5 évben sérülést sérülés követett nála, amit nem valami jól kezeltek.

Ebből kifolyólag tavaly augusztusban, amikor Lehel fiunk megsérült rögtön a rossz emlékek törtek nála fel. Szerencsére azonban Lehelnél úgy látszik, hogy ez nem így lesz.

Persze ezekről a dolgokról a gyerekek is tudnak.

Neked milyen sérülésed volt, ami alattomosan indult? (Nem muszáj válaszolni)

A háziorvos sürgős esetben a rendelés közben is kimegy házhoz. Épp tapasztaltuk.

A bokasérülés valóban nem ilyen eset.

Az én három fiam is focizik. Bár ők most már 19, 21 és 25 évesek. A középsőnél nagyjából 5 éve volt egy hasonló eset. Nála kiderült, hogy egy kisebb csontdarab letört, egy másik pedig megrepedt a bokájában. Másfél hónapig szinte semmi jele nem volt annak, hogy súlyosabb lehet a baj. Aztán ugyanúgy elfajult a dolog, mint nálatok. Talán annyival volt jobb (vagy talán egyben rosszabb is), hogy nála akkor duzzanat is látható volt a bokáján. Legalábbis akkorra, amikorra odáig eljutottunk, hogy nem tudott már lábra állni sem. De nálunk szerencsére a fiam maga volt az, aki mindenáron elakart menni vele már akkor orvoshoz, mert mielőbb a társaival akart lenni a pályán.

Mielőbb vigyétek el orvoshoz. Bár az lehet, hogy ilyen esetben a sportorvos adhatott ténylegesen egy olyan ajánlatot, hogy ő soron kívül megvizsgálja és a szükséges orvosokhoz soron kívüli fogadását kiharcolva beajánlja. Ez az opció valós lehet, hisz mégis csak ő rendelkezik némi orvosi tapasztalattal ezzel kapcsolatban is.

Megvárjátok a jövő hét pénteket? Azzal, "már-már elhanyagolható problémával", hogy a gyerek nem tud lábra állni?

A 3 napos szülői igazolás alapvetően nem arra szolgál, hogy a szülők "mind az összes doktori végzettségükkel" úgy döntenek, hogy nem orvoshoz viszik a lábra állni nem tudó gyereket, hanem otthon pátyolgatják.

Van háziorvos, kórház, ügyelet, de ücsörögni otthon még 1 hetet, hogy majd ránéz a sportorvos... csak gratulálni tudok.

Pont az ilyen alattomos sérülések a legrosszabbak. Saját tapasztalat.

Kedves Andita1 (#33)

"És mi van akkor ha a fiad más miatt nem akar orvoshoz menni!? Mondjuk elszívott valamit és fél hogy kiderül a vizsgálaton."

Abban 100%-ig (sőt 1000%-ig) biztos vagyok, hogy ilyenről nem lehet szó. Bulizni nem jár, a suliba elég szigorúan ellenőrzik őket ilyen téren. Egyébként is a cigarettának még a füstjét is utálja. Ezt jól tudom, mert az apósomék mindketten dohányoznak, de ha rágyújtanak, akkor a lehető legtávolabb megy tőlük a fiam.

Kedves Andi6020 (#27)

"Egyéb kifogás van?

Fogd a kölyöd és vidd el az orvoshoz."

Ezek, mint fent írtam, nem kifogások, hanem tények.

Kedves Levarosbukta (#34-35)

"Butaság hagyni, hogy a gyereket nem vittétek el mihamarabb sebészetre. Hiszen a boka sok kis csontból valamilyen formában lehet törés, repedés. Ha arra áll, még jobban elmozdul és ha nincs gipszben, akkor ahogy a csontok állnak, úgy fog összeforrni, vagy úgy fog betokosodni. Egész életében érzékeny lesz. Mondd meg neki, ha nem megy azonnal orvoshoz, a fájdalomcsillapító sem segít és napról-napra rosszabb lehet. Látni kell orvosnak. Belső véraláfutás, vagy achilles terhelésre nem tud még simán futni sem, nem hogy focizni. Nem játék!

Az edző is nagyon hülye lehet, ha nem mondja a gyereknek:"Vagy elmész orvoshoz, vagy vége a focinak"! Mi lenne, ha nem kapna levegőt a gyerek, "okos szülők"? Akkor is megvárnátok még megfullad, vagy letérdepeltek a gyereketek előtt, hogy menjünk már dokihoz?! Sima sebészet is jó, nem kell megvárni a sportorvost. Röntgen és gipsz. Igen, lehet hogy 1-2 hónap gipsz, mozgáskorlátozás, és még vérhígitó is a gipsz miatt. Mi van akkor, ha focizna (jó hogy nem bír lábra állni), és még kap egy rúgást, vagy kimegy a bokája?"

Az a helyzet, hogy a sérülése nagyon alattomos módon jött elő. Nagyjából 1 hónapja kapott egy nagyobb rúgást a lábára. Nem tűnt súlyosnak a dolog, hisz lábra állt (még húzni sem igazán húzta a lábát) és végig játszotta a következő bő félórát. A meccs végére már kicsit fájlalta. De, amikor megpihent, akkor elmúlt a fájdalom. Általában erősebb terhelésre (elsősorban edzés és/vagy meccs után) jött újra elő. Azóta több meccsen pályára lépett. Persze kapott rúgásokat, amik esetleg a súlyosbodásra rásegíthetett. Az, hogy pihentetés hatására elmúltak a fájdalmak, és "csak" erősebb terhelésre jöttek azok újfent elő, ez talán keddig volt így. Kedden az edzés végére súlyosbodott, azóta már pihentetés hatására sem múlt el, vagyis stagnál a helyzet.

#Új fejlemények:

Az imént beszéltem a férjemmel, aki arról tájékoztatott, hogy beszélt a sportorvossal, akihez egyébként jövőhét pénteken 11:10-re van időpontunk Lehellel, az időszakos sportorvosi vizsgálatra. Vele arról állapodott meg, hogy a helyzetre tekintettel soron kívül megvizsgálja Adorjánt is. Sajnos a legkorábbi szabad időpontja az péntek 11:50 volt, de a férjemnek elmondta, hogy mivel testvérekről van, így természetesen a jelen helyzetbe azért nem kell majd 40 percet és 2-4 vizsgálatot végig várniuk a két gyerek között, hanem egyidejűleg, vagyis közvetlen egymásután sor kerülhet a vizsgálatra. Ő csak annyit tud javasolni, hogyha van rá mód, akkor valahogy oldjuk meg azt, hogy péntekig ne menjen a gyerek se iskolába, se pedig edzésre. Ha nagyon úgy látjuk, akkor vigyük el szakorvoshoz, de ezt pénteken is megtehetjük, sőt hogyha egy orvos küld be szakvizsgálatra valakit sürgősséggel, akkor soron kívül fogadják. (Legalábbis az elmúlt években Ő ezt tapasztalta.)

Éppen a férjem hívta fel ma a figyelmemet arra, hogy az iskola belső házi rendje és nem törvény szabályozza azt a hiányzás számot, amit a szülő igazolhat.

Felhívta az iskolát is és jelezte, hogy a probléma továbbra is fennáll Adorjánnal, és vélelmezhetően hétfőn sem fog tudni suliba menni.

Háziorvosnak ugyebár van egy készenléti ideje (ami a rendelési idővel ellentétes), amikor házhoz is ki megy, vagy ki kell, hogy menjen. Ma délelőttös a doki.

Kedves Plo Koon (#26)

"Ez megint az a kategória, mikor nem itt kellene hokizni, hogy vigyem-e a gyereket vagy ne, van-e autó vagy nincs, rendel-e a sportorvos vagy nem. Illetve nem egy közösségi oldalon kellene feltenni a kérdést, hogy mi legyen. Amennyiben te végképp nem tudsz dönteni megkérdezném a csapat orvosát, hogy szerinte miféle sérülés ez. Elég komoly egyesületnek néz ki a leírtak alapján, ahol a fiad játszik, a felnőtt csapatnak biztos van orvosa, aki megmondaná mit tegyél."

Megye I-es a felnőtt csapat, és pont azért nem tudna országos bajnokságban elindulni, mert a NB-s bajnokságban való indulás egyik feltétele, hogy U12 és U19 között minden korosztályban rendelkezzen csapattal az egyesület. Ennél az egyesületnél viszont a "páratlan évfolyamok", vagyis U13, U15, U17 és U19 működik, de U12, U14, U16 és U18 nem. A fiaim esetében is alap korosztályuk az U14 lenne. Egyébként a csapatorvos nem lenne rossz ötlet. (Majd lentebb írom le a legújabb fejleményeket)

"Ugyanakkor nekem továbbra is furcsa, és gyanakvásra ad okot, hogy valós-e a probléma mikor egy friss regisztráció rögtön egy ilyen kérdéssel nyit, majd ha tanácsot adnak neki, mindenre van kifogása."

Az, hogy neked mi a furcsa és mi nem. Az nem hat meg. Én nem kifogást keresek, hanem tényeket írtam le.

A #28-ra külön nem térnék ki. (Szerintem nem idevaló)

Kedves Andi6020 (#27)

"Egyéb kifogás van?

Fogd a kölyöd és vidd el az orvoshoz."

Ezek, mint fent írtam, nem kifogások, hanem tények.

Kedves Levarosbukta (#29)

Hallottam már taxiról! Sőt utaztam is vele. Éppen te emlegetted, hogy volt már rá példa, hogy egy sportsérülés kapcsán derültek ki súlyosabb dolgok. Erre reagáltam, hogy nemigen szeretnék én sem a legrosszabbra gondolni, nemhogy a fiamnak ezzel előállni.

#30

"Jaj de jó, akkor augusztus 6-ig ne is csinálj semmit. Hurrá, meg van oldva a probléma."

Ez biztosan nem így lesz. Eddig a férjem részéről volt némi ellenkezés (részben egyébként saját negatív tapasztalata miatt), de tegnap este, miután megjött, már ő is hajlott arra, hogy bár ma délután rendel a doki, de hétfőn (mivel egyébként is szabadnapos) vigyük el a srácot, akár akarja akár nem. Így, hogy egy oldalra kerültünk a férjemmel, így már végképp nem lesz választás. Hétfőn orvos. Sőt pont ő mondta este azt, hogy azzal a feltétellel viszi ki vasárnap Adorjánt a meccsre a tesónak szurkolni, hogyha nem ellenkezik tovább az orvos ellen.

Kedves Guruljka! (#31)

A sportorvosi engedély nélkül igazolt versenysportoló hivatalos sporteseményen nem szerepelhet. Kivétel ez alól a Diákolimpia. De az is csak bizonyos sportágakban az úgynevezett "B" kategória, mert azaz amatőr, vagyis sportegyesületi igazolással nem rendelkező diákoknak van kiírva.

Most már csak a remény maradt, hogy nem olyan komoly a dolog, mint amilyennek látszik.