Hat tinédzser 15 hónapja egy lakatlan szigeten (beszélgetés)

Ez egy nagyon érdekes történet, jó volt olvasni, hogy így kitartottak egymás mellett.

Az eset a '60-as évek végén történt, akkor még más volt az erkölcsi morál, mások voltak a szokások, másképp nevelték a gyerekeket. Felmerült bennem, hogy mi lenne, ha ilyen körülmények közé kerülnének a mai 13-17 év közötti fiúk? Vajon ők is túlélnék? Vajon az összezördüléseket, veszekedéseket hogyan oldanák meg?

Egyikükről készült még egy kisfilm, amikor halálos betegként újra visszatért a szigetre 10 napra túlélőst "játszani":

[link]

Kolo Fekitoa hónapokig tartó előkészületek után 2015 februárjában egy halászhajón tette meg a 24 órás utat vissza Ata-szigetre és 10 napon keresztül csak korlátozott mennyiségű élelemmel, vízzel és készlettelugyanúgy "túlélt", ahogy iskolatársaival tette öt évtizeddel korábban.

[link]

Miután Peter Warner megmentette őket, a fiúk hazatértek Tongára, ahol családjaik már halottnak hitték őket. Azonban a hajó tulajdonosa feljelentette őket lopásért, és rövid időre börtönbe kerültek. Warner közbenjárásával és egy televíziós dokumentumfilm bevételéből kifizette a hajó árát, így a vádakat ejtették. Később Warner alkalmazta őket halászhajóján, és hosszú barátság alakult ki közöttük.

A fiúk közül többen valóban Warner homárhalászhajóján kezdtek el dolgozni, így éveken át közvetlen kapcsolatban maradtak vele.

Az egyik fiú, Sione Filipe Totau (akit „Stephen”-nek is neveztek), például egészen Ausztráliáig követte Warnert, és később ott is telepedett le. Amikor Rutger Bregman történész 2020-ban újra felfedezte a történetet, interjút készített néhány még életben lévő túlélővel. Többük meglett, családos ember lett, és pozitív élettörténettel élte tovább az életét. A történetük inspirációként szolgált a közösségi összetartásra és a túlélés erejére, emberi tragédia helyett egy figyelemre méltó példájává vált az együttműködésnek.

Arról nem ír, hogy most mi van velük:

[link]

Egyelőre csak ennyit találtam erről a Wikipédián:

“In 2015, Spanish explorer Álvaro Cerezo spent 10 days on ʻAta island with Kolo Fekitoa, one of the castaways (by then in his mid-60s). The two men lived there alone and survived on coconuts, fish, and seabirds, exactly as the boys did back in 1965. In summer 2020, Cerezo released a documentary of his experience with Kolo and a book detailing the 15-month ordeal of the castaways.”