Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
A legszebb lány, tudod-e hol lakik?
Amoda lent, túl az akác soron
Csak csendesen, az ablak alá osonj!
Tele van a város akácfa virággal
Akácfa virágnak édes illatával.
Bolyongok alatta, ébren álmodozva,
Mintha minden egy akácfa nékem virágozna.
Odavagyok magáért,
a fekete hajáért,
egyetlenegy szaváért,
mosolyáért
Találkozás egy régi szerelemmel,
Rossz randevú,
De megbocsájtható.
Egy torz mosollyal búcsút int az ember,
Miközben érzi, sírni volna jó.
Mert hirtelen kinyílt a föld alattam,
te eltűntél én meg itt maradtam.
Hát evezz a part felé még párat,
ha a világ fordít Neked hátat,
..tőlem félni sohasem,
a szívem előbb ki kell érdemelni,
mert én az igazit keresem.
Megugrattak Hortobágyon a karámból egy csikót,
Ellopták a szeretőmet, azt se tudom, hogy ki vót.
Én Istenem a csikómat, szeretőmet ellopták,
De a búmat, bánatomat mindörökre itt hagyták,
Megugrattak Hortobágyon a karámból egy csikót.
Nehéz a boldogságtól búcsút venni,
lehet,hogy én meg sem teszem...
Miért múlik el minden, ami szép?
Ki tudja, hogy vissza jön-e még?
A két szememből lepereg a könny,
bánom is én, jöjjön, ami jön!
..amíg ilyen banán,
nem nő banánfán,
addig ne nézz ily
szomorúan rám.
Tele van a város akácfa virággal
Akácfa virágnak édes illatával
Bolyongok alatta, ébren álmodozva
Mintha minden egy akácfa nékem virágozna.
Dalold el ezüst gitár szívemnek sóhaját,
De jó lenne szeretni, gondtalanul nevetni
Az egész élten át.
Táncolj,táncolj még,
ez a rejtelmek éjszakája,
csak a Tied...
Szállj, szállj, sólyom szárnyán,
Három hegyen túl!
Száll, szállj, ott várok rád,
Ahol véget ér az út!
Lábujjhegyen léptem tova az avarban,
Dehogy is dörögtem, dehogy is zavartam.
Volt nékem is tavasz, akácvirágzás is,
Söpörtem eleget, söpörjön már más is.
Lila orgonák,
oly dús a lombotok,
egy szép barna lányt
úgy eltakartatok,
ha nem jő elő a párom,
mind letépem,megtalálom,
bárhová menekül,
karomba repül
Nem vagyok én apáca
Nem élhetek bezárva
Te sem vagy kedvesem börtönőr
Engedj ki hát a hűvösből!
A Balatonra egy hétre jöttem,
hogy vitorlázzak, s napozzak közben,
mikor egy nő ült römizni mellém.
Ez történt Lellén.
Kék volt az égbolt, a nő oly szép volt,
viszont a joker nálam sosem volt,
kopogott folyton, csak nézett szendén.
Ez történt Lellén.
káposzta,káposzta,
téli,nyári káposzta...
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Látod így volt írva sorsunk
Most élünk végre, nem csak álmodunk!
sej-haj Rozi,
vasárnap kirándulunk,
meglásd Rozi,
unatkozni nem fogunk...
Elmegyek az életedből, s meglátod, hogy a szememből nem csordul egy könnycsepp.
Elmegyek, hogy ne láss többé, légy te
boldog mindörökké,ha néked így könnyebb.
De, ha hosszú éjszakákon a szemedre
nem jön álom,s reám gondolsz mégis,
Ott valahol messze-messze, én se
hunyom a szemem le s felzokogok én is.
Oda vagyok magáért!A fekete hajáért
Egyetlen egy szaváért,mosolyáért.
Oda vagyok egészen!A szívembe bevéstem
Hallgassa meg ha kérem a kérésem.
Szeretném ha szeretne,rám nevetne!
Nem kívánom sokáig,csak örökre.
a csitári hegyek alatt
végleg leesett a hó
azt hallottam,kisangyalom,
véled esett el a ló...
..... kinyílt a föld alattam,
te eltűntél én meg itt maradtam.
Hát evezz a part felé még párat,
ha a világ fordít Neked hátat.
S ha utad egyszer a végéhez ér
Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!
Na na na na na na na na...
Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
virágzik a, virágzik a tó tükrén (partján).
Beteg vagyok, fáj a szívem,
nem sokáig, nem sokáig élek én (már).
Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok,
a síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok.
melletted nincsenek hétköznapok,
egyhangú pillanatok és
nincsenek bánatok...
A cigányok sátora, ladi-ladi-lom, sárga liliom.
Leégett az éjszaka, ladi-ladi-lom, sárga liliom.
Én a vajdát nem bánom, csak a lányát sajnálom,
Mert ő volt az a zimberi-zombori szép asszony,
Jó asszony, ladi-ladi-lom, sárga liliom.
Lányok a legényt jól megbecsüljétek,
ha részeg is,ágyba fektessétek,
fektessétek a szép paplanos ágyba,
nyomjatok csókot a részeg orcájára.
Aztán átölelhetnél, s hagynám: kiengesztelnél.
Egyszer megröpíthetnél, széllel szemben engednél.
Aztán szépen leszednél, magad mellé fektetnél.
Egyszer megdicsérhetnél, büszkén körbe nézhetnél,
A végén összeszedhetnél, és egy bambit fizetnél.