Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Ne szidjatok soha engem,
én a szidást nem érdemlem,
nem tudok más lenni.
Mert akinek a szíve fáj
hajnalban is mulatni jár,
nem lesz abból semmi.
Éjszakáról éjszakára,
azt húzatom a csárdában,
vége van már vége.
Késő bánat mostmár utánam a vízözön
Akivel eddig jártam sajnos tegnap óta nem köszön
Nyitsd ki babám az ajtót,
csendesen mert meghallják a szomszédok...
Köszönöm szépen, hogy van még néhány
olyan hülye mint én.
Te legyél a zene leszek én a tánc,
hajnalig van remény.
Ajtók,
Szemhéjak,
Az összes lámpa
sötétbe zárva.
Az éjben
sodródunk,
Minden álom
vitorlavászon.
Párnákból gyúrt,
Égszínkék úton
Hullámok ringatnak
Lehet, hogy alszol már
Lehet, hogy ébren vagy.
Ha kiszállsz a túlparton,
Örökre ott hagynak
A hullámok.
Kinek van kinek van kút az udvarába,
Aranyos diófa kertjének aljába
..disznó a berekben
csak a füe látszik,
utána megy a kanász,
a farkával játszik...
Eddig hol voltál?
Nem tagadom, úgy akarom a szíved
Bár a lányok között
Megvan a rossz híred, hey várj
Én már előre félek
Agyalok, hogy vajon mi a szándék
De bevallom, hogy bejön ez a játék
Még várj, míg végre készen állok rád
..teteje,
rászállott egy cinege,
hess le róla cinege,
leszakad a teteje
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Ide hívott az élet, itt ér utol a végzet
Ezt a földet választottam
Ezt a Napot úgy akartam
Minden álmot, minden képet
Minden arcot, minden szépet
Ne szidjatok soha engem,
én a szidást nem érdemlem,
nem tudok más lenni.
Mert akinek a szíve fáj,
hajnalban is mulatni jár,
nem lesz abból semmi.
Szeretem a cigányzenét az italból sosem elég,
rohanok a végső sötét elmúlás elébe.
Éjszakáról éjszakára azt húzatom a csárdában,
vége van már vége.
Senki nem jár mostanában arra,
Pókháló van már az ablakon.
A régi csókok íze most is ott él,
Hol százezerszer átölelt karom.
Elfeledted, régen messze mentél,
Pókháló van már az ablakon.
Talán,sok év után
majd rájövök,
Hogy van még
Rajtad kívül valaki más...
Megugrattak Hortobágyon a karámból egy csikót
Ellopták a szeretőmet, azt se tudom, hogy ki volt
Én Istenem a csikómat, szeretőmet ellopták
De a búmat, bánatomat mindörökre itt hagyták
Megugrattak Hortobágyon a karámból egy csikót.
Egy kicsi ház van a domb tetején,
gyere oda édes kisangyalom.
Ott leszünk boldogok majd te meg én,
ott súgd a fülembe, szeretsz nagyon.
Orgona illatú most a világ,
Könnyeket ejteni oly csacsiság!
Egy kicsi ház van a domb tetején,
gyere oda édes, szeress belém.
..Délibábos Hortobágyon,
megakadt a szemem egy barna lányon,
hullámzott a göndör haja a sötétbe'
mikor belenéztem a szemébe.
Az egész élten át,
Dalold el ezüst gitár
lelkemnek bánatát,
Járkálok a tavaszban,
olyan csodás tavasz van,
Szerelmet mégsem ád.
Gábor Áron rézágyúja
fel van virágozva...
Késő minden, kisöreg!
Eső után köpönyeg!
Holtig rávetem a szemedre,
Azt, hogy nem zártál a szívedbe.
Most már ne kacsints felém,
Most már mást szeretek én!
Késő minden, kisöreg!
Eső után köpönyeg!
Minden hiába, te szőke gyerek!
Elmondanám azt, hogy elvisznek téged,
Választottak már szép menyasszonyt néked,
Hogyha ma eljönnél a kávéházba,
Beszélnék veled, te szőke gyerek!
Elmondanám, hogy minden hiába,
Hiába minden, te szőke gyerek!
..de ravasz dolog ez a tavasz,
megbolondít ez a szerelem,
fű,fa,virág és az egész világ
tudja meg hogy magát szeretem
Nem adlak másnak,
nékem rendelt az élet.
Nem adlak másnak,
ha kell harcolok érted....
Egy kicsi ház van a domb tetején.
Gyere oda édes kisangyalom!
Ott leszünk boldogok majd te meg én,
Ott súgd a fülembe, szeretsz nagyon.
Tüzes csókját, forró csókját
százszor visszakérte,
A szívemet, szerelmes szívemet,
adtam oda neki érte.
..lehet,nem lehet,
a papa, mama megtiltotta,
nem lehet...
Annyi dal van bennem még,
Annyi szó mit mondhatnék,
Mi mélyen bennem él.
De mivel, hogy széjjelszakadt
a szerelmünk lángja.
Nincs is itten olyan kovács,
aki összekalapálja.
Mikor jössz már énfelém?
Mondd csak, meddig, meddig várjak?
Vajon nem csal a remény,
hogy majd csókot ad a szád?
Lepereg a szememből a könny,
bánom is én, jöjjön, ami jön!
A két szememből lepereg a könny,
bánom is én, jöjjön, ami jön!
Hazudik a pompa meg a pénz,
nem biztat már engem a remény,
Meghallgatom, mit susog a szél,
a te szíved már nem az enyém.