Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
nincsen olyan ember,
ki ne érezné egyszer
hogy sírni kell...
Rózsafa bólogat a kert közepén,
illata hozzám száll…
Mért várjak hű szerelmet már tőled én,
hogyha te megcsaltál?
Menj szépen az utadon, mért tetted,
nem kutatom, nem kérdem!
Érzem, hogy majd valaki értem sír,
a tavaszi estéken.
Nem,nem,nem,
nem,nem,nem,
nem megyünk mi innen el,
míg minket a házigazda
furkósbottal ki nem ver
A vén szigetre eljött a nyár,
de minket együtt már nem talál...
A barna bőrű fáknál,
úgy lesem lépteid én.
Akác és jázminillat, amit úgy szerettem,
Ifjú évek, nagy szerelmek elmúltak felettem.
Tovatűnt a régi május illatos világa,
Ősz fejemre hull csendben az akácfa virága.
Állok a felnyitott hidakon
zavaros víz fölött.
Kereslek túltömött buszokon
bezárt ajtók mögött.
Állok ott ahol a szobádban
bíbor köd szitál.
Csillagok hullnak
születnek újak
És Te messze jársz...
..nálunk babám,
már minálunk babám
az jött a szokásba,
nem szedik a meggyet,
nem szedik a meggyet
fedeles kosárba...
Rád gondolok, amikor az orgona virágzik,
nyár elején
Amikor a rózsafák közt száz napsugár,
játszik rád gondolok én...
Kicsi, gyere velem rózsát szedni,
Amíg el nem megy a nyár.
Addig kell az ilyet elvégezni,
Míg virul a határ.
Megáll az idő,
az égen néma álló csillagok,
a földön csak te vagy ésén vagyok...
Messze szálló, őszi szellő
vidd el az én bús dalom,
súgd meg neki halkan, titkon,
ma is róla álmodom.
Messze szálló, kósza szellő
vidd el az én bánatom,
súgd meg néki lágyan, csendben,
feledni sosem fogom!
űzpiros virág
volt minden csókod, kedvesem.
Emlékszel talán,
akkor kinn a Szigeten.
Zúgó fák alatt
most magam járok csendesen,
s lépteid nyomát
mindhiába keresem.
..Duna-parti csónakházban
nagy a jókedv mindennap,
úszik az ember a boldogságban,
s a jó Dunavíz simogat..
Ne nézzen úgy rám a gyönyörű szemével.
A tűzzel játszani, jaj, nem szabad!
Ne fogjon úgy át a remegő kezével,
A szívnek húrja van, és elszakad!
Zöld volt a mező, színes a rét,
ház ült a völgyben és kék volt fent az ég
Hófehér felhőkkel játszott a fény,
csillagot vetett a patakok vizén,
lenn, ahol kószált egy pár, te, meg én.
Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden.
Kis puha vállad épp addig ölelem.
És ha te elkísérsz tied vagyok bármit kérsz.
lánc,lánc,eszterlánc,
eszterlánci cérna...
Megáll az idő, az égen néma álló csillagok
A Földön csak te vagy és én vagyok,
Hallgatsz és hallgatok,
Szerelmes szó sem csendül.
Mához egy hétre már nem leszek itt!
Elvisz a gyorsvonat engemet is.
Gyorsvonat,sebesvonat valahol megáll,
nyújtom a jobb kezem,szervusz babám.
Nem jött hír már napok óta,
levelet se küldesz már te nékem,
S azért halvány minden csillag,
mert elhagytál én gyönyörűségem.
Magamban járok, már semmi se fáj,
nem futok én már az álmok után.
kár összeveszni velem.
kár eldobni a szívem...
Kell hogy várj, várj is meg,
ne félj visszajövök...
Azt mondom halkan, csendben,
hogy nagyon boldog vagyok...
megy a gőzös,megy a gőzös
Kanizsára,
kanizsai,kanizsai
állomásra...
Légy jó kicsit hozzám,
engedd, hogy menjek
(Ne menj el)
Értsd meg, nekem is fáj
de el kell most mennem
(Ne menj el)
A hosszú úton velem leszel
mindig szerelmesem....
reszket a Hold a tó vízén,
színezüst lángot hord a fény.
ó de sokszor járok erre én,egyedül...
Anyám,édes anyám,
elkopott a csizmám,
elkopott a csizmám,
ki varrja meg immár...
Sárika egy kicsikét butácska,
Sárikának a szíve kitárva,
mondtam neki valamit de hiába,
Sárika egy kicsikét butácska.
Menyasszonyi fátyol a fejedre kerül ( ha kerül),
szívem a bánatba belemerül.
Mához egy hétre már nem leszek itt,
elvisz a gyors vonat engemet is.