Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Nincs nagy baj minálunk,
Csak egy kevés harag akad!
Nyári zápor, utána napfény,
Az égbolt kék peremén,
Nincs nagy baj minálunk,
Ameddig így nézel felém!
" Mr. Alkohol, hát itt vagy már megint!
Hisz érthetően megmondtam már, köztünk semmi nincs!
Nekem már ne ígérd, hogy megváltozol.
Bánatomra, szépfiú, ismerlek már jól."
..de ravasz dolog ez a tavasz,
megbolondít ez a szerelem,,,
Ne nézzen úgy rám a gyönyörű szemével.
A tűzzel játszani, jaj, nem szabad!
Ne fogjon úgy át a remegő kezével,
A szívnek húrja van, és elszakad!
De az élet szép!
S, a lemezgyárat felhívtam.
És emlékül, neked ezt a dalt írtam.
Amikor elmentél tőlem,
majdnem meghaltam.
Egy régi dalomtól
meghatódtam titokban.
..a kis hajó csupán egy pont a szélben,
én a két karom kitárva súgom Néked,
menj Isten hírével,kedves,
szerelmem vigyáz majd rád.
Vissza többé nem jön soha
Bár csak békén hagyták volna...
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Vissza menne de ő már nem kell
Érzi hálátlan lett sorsa
Keserű könnye arcát mossa
Arra gondol őt ki szerette
Ha szerette el mért engedte
Vissza ő már nemjön többé soha
Bár csak
Néha, csendes alkonyórán, ha a lárma zaj kihal,
eszembe jut egy-egy ódon, elfelejtett régi dal.
Az a nóta, amit egykor fehér téli éjszakán,
kiságyam fölé hajolva halkan dúdolt jó anyám,
az én édes, jó anyám.
Néha, néha visszajönnek a tavaszi álmok,
néha úgy feldobog a szívem.
Mért várjak hű szerelmet már tőled én,
hogyha te megcsaltál?
Menj szépen az utadon, mért tetted,
nem kutatom, nem kérdem!
Érzem, hogy majd valaki értem sír,
a tavaszi estéken. :
Néha,néha visszajönnek
a tavaszi álmok,
néha úgy feldobog a szívem,
vagy csak nekem nyílnak
még a legszebbik virágok,
néha,néha még el is hiszem...
Rejtély, ez a szív egy nagy titok.
Talányos rejtély,
Néha furcsán izgatott, és fellobog,
De fáj is, tudom, ez banális,
Mégis el kell mondanom,
Mert nyugtalanít nagyon.
Kicsi, gyere velem rózsát szedni,
Amíg el nem megy a nyár.
Addig kell az ilyet elvégezni,
Míg virul a határ.
Régi csibészek nem ismernek engem meg
Nézik mit nézek aztán mennek
..legtöbb ember ott hibázza el,
hogy néha-néha álmodozni mer...
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bűnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltunk, és marad egy jel,
Amit itt hagyunk, ha indulni kell.
..elfelejteni,
értem könnyeket
illik ejteni...
Nálad lenni újra
jó lenne,
két karodba bújva
jó lenne.
arcodhoz simulva
jó lenne....
Egyik nap fogod még a kezem,
az arcod hozzám simul.
De aztán cefet egy érzés,
másra mosolyogsz váratlanul.
Kilépek egyedül az ajtón,
becsukom magam után.
Valamit kiáltasz még hallom,
de én csak megyek, megyek a fejem után.
Tegnap éjjel álmomban újra legény voltam
Szabadon mint a madár boldogan daloltam
Betyárok kis kalapom a fejemre téve
Kiálltam a kapuba a házunk elébe
Talán, sok év után, majd rájövök,
Hogy van még rajtad kívül más
Talán, sok év után,
Az élet hoz majd gyógyulást...
/Szécsi Pál/
Reszket a hold a tó vizén
színezüst lángot szór a fény,
most is csak erre járok én egyedül
KI tudja meddig járok még egyedül? egyedül...egyedül...egyedül..
Keresem hol a baj?
Pedig egyszerű.
Valami elmúlt, eltűnt,
s ettől lett keserű.
Miért is vagyok itt?
A csoda nem segít.
Szememből látja szeretnék,
még élni egy kicsit!
De lehetne úgy is, hogy van még szenvedély
hogy tévedni is kell, hogy lehetünk a szél
De lehetne úgy is, hogy semmit se muszáj
de mindent lehetne, hogy mindent megkuszálj
Ha történnie kell, hát történjen most úgy
hogy csináljunk ma bármit, de a bármit piszkosul
Aki mindent elveszít, az mindent megtehet
ha a pillanat a csengő, én éppen csengetek
..gombház hej,
ha leszakad,
egy helyébe
ezer is akad.
lehellete a lobbant keszkenõ.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
Reszket a hold a tó vizén
színezüst lángot szór a fény
Óh, de sokszor járok erre én egyedül
Titkon a szívem arra vár, hogy itt egyszer újra rád talál,
de csak a gúnyos őszi szél hegedül
Jöhet bármi, minek várni?
Gyere viszlek az égbe szállni fel!
Szeretkezzünk itt vagy bárhol,
ölelésed maga a téboly és a mámor!
Nincs semmi másom, a nagyvilágon,
Mi minket összetart, majd újra megtalálom.
Nincs semmi másom, de mégse bánom,
Még mindig várom én, hogy újra visszatérj!