Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Az arcomat a fénybe fordítom,
És a perceket én újra számolom,
Nincs már semmi baj,
Mert elmúltak a fáradt éjszakák.
Nyárfa soros kis falumban, elhervadt a rózsa.
Nyárfa soros kis falumban, másképp szól a nóta.
Más föld, más ég, más táj, más nép,
Óh, bár csak otthon lehetnék.
Holdfényes májusok, muskátlis ablakok,
Hozzátok száll minden álmom,
Ott ahol él anyám, ott van az én hazám,
S ott lennék boldog csupán.
Oly távol, messze van hazám,
Csak még, még egyszer láthatnám,
Az égbolt, felhők, vén hold, szellők,
Mind róla mond mesét csupán.
Oly távol, messze van hazám.
Majd ha nékem sok pénzem lesz
Felülök a repülőre.
Úgy egy szállok mint a fecske
Odafent a levegőbe.
Amerre én járok bámul a világ
Irigylik a sok pénzt, amit költök rád.
Én a sok pénzt nem sajnálom
Csak te légy a kicsi párom!
Ősszel érik babám a fekete szőlő
Te voltál az igazi szeretető
Bocsáss meg ha valaha vétettem
Ellenedre babám rosszat cselekedtem
..idegen jár az éjszakában
Csatangol,bolyong az utakat járva
Lábuk meg,-megáll
Talán még most jön Ő...
Nem tudtam azt kérem,és jó hogy megmondták
Hogy addig jár a korsó míg el nem lopják
És azt sem tudtam kérem hogy nem szabad lopni
Szegény emberekkel mindig kitolni
A Hargita alján lakom én
A Homoród füzes partján, a part peremén.
Ottan áll egy kis lakocska
Szívem oda vágyik vissza
A Hargita hegy aljában
A fenyvesek illatában
Születtem és vágyok vissza én.
Eltörött a Dankó Pista nótás hegedűje
Halljátok-e hogy megzokog most a kesergője
Halljáktok-e hogy felzokog szerte szakadt húros
Síró szellő a szegedi temetőbe fújja
Ne bántsatok soha engem, én a szidást nem érdemlem,
nem tudok más lenni.
Mert akinek a szíve fáj hajnalban is mulatni jár,
nem lesz abból semmi.
Szeretem a cigányzenét az italból sosem elég,
rohanok egy zűrös sötét elmúlás elébe.
Éjszakáról éjszakára ezt húzatom a csárdában,
vége van már vége.
De jó lenne mosolyogni, ha nem fájna semmi,
A bánatot, a csalódást lehetne temetni.
Nem siratni régi álmot szomorú, bús könnyel,
Mindent, ami fáj és éget, felejteni könnyen.
Nem bírod már elviselni azt amiben vagy
Lépj ki mint egy rosz cipőböl,ringasd el magad
Azt sem akarod tudni hogy ki voltál tegnap
Ne törődj a tegnapokkal ringasd el magad
Domboldalon áll 1 régi kunyhó,
hol 100 ezerszer átölet karom..
senki nem jár mostanában arra,
pókháló van már az ablakon
Gyere gyere gyere ki a hegyoldalba
Neked játszik ott egy rock'n'roll banda
Gyere gyere várok rád
Te vagy a legszebb ajándék,
amit valaha kaptam,
tán jobbat érdemelsz,
de neked én maradtam.
Csak nézem az arcod,
ahogy melletted fekszem,
talán nem vagyok jó,
de hidd el nagyon igyekszem.
Nincs szebb ajándék,
nekem nem kell már semmi,
csak veled szeretnék önmagam lenni.
S ha eljön a hajnal
majd mellettem ébredj
csak veled érzem úgy.
Most kéne abbahagyni,
elfutni,elrohanni,
érzem,hogy holnap már késő,
nem lehet...
Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
az tudod nem én vagyok!
És nem bírok sírni sem,
pedig szorít a mellkasom.
Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.
Látod ez a szerelem
Ennél nagyobb élmény sohasem kell nekem
Nyári délután símogattad csendben két kezem
Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell.
Lehet bármit megírni, ha fáj a szív,
de a címzetthez ne küldjük el!
Mért tudja meg, aki csak játszik velünk?
Miért tudja meg azt, hogy mi úgy szenvedünk?
Lehet könny nélkül sírni, ha fáj a szív,
csak a fájdalmat titkolni kell.
Giling-galang szól a harang,
A boldogságom határtalan.
Kinn a dorozsmai határban
De sok pacsirtamadár dalol.
Isten tudja csak annak az okát
Egyszerre csak nem reszkettem tovább
Így házasodtam meg
Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta
Most akartam hozzád menni rajta
Most akartam véled beszélgetni
Itt van az idő, el kell masírozni.
Elmegyek az életedből, s meglátod, hogy a szememből
nem csordul egy könnycsepp.
Elmegyek, hogy ne láss többé, légy te boldog mindörökké,
ha néked így könnyebb.
De, ha hosszú éjszakákon a szemedre nem jön álom,
s reám gondolsz mégis,
Ott valahol messze-messze, én se húnyom a szemem le
s felzokogok én is.
Túr a disznó túr a mocsár szélen
Tartottam szeretőt de már régen
Ha tartottam megszenvedtem érte
A cudar betyár világ nem hányja szememre
Mária volt csak egy szép női név
Ez másnak csak ennyit jelenthet
Mária volt nekem több ennyinél
Mert számomra ő volt a kezdet
Én,aki nála jártam,
én aki rátaláltam,
én soha nem feledem.
Dombon van egy ház rozmaringos az ablaka
Benne egy kislány de kedvemre való fajta
Illik roppant magamfajta legény mellé
Mint a rozmaring pörge kiskalapom mellé
maradj velem, segíts nekem
vigyél haza, fogd a kezem
szeress nagyon, fáradt vagyok és nehéz a szívem
vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
hogy szebb lesz a holnap, mondd, hogy lehet
mondd, hogy lehet, ha nem is tudod, hogy hiszek neked