Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Rózsa rózsa labda rózsa levele
Csak egy legényt neveltek a kedvemre
Azt is azért nevelték a kedvemre
Kék e szeme göndör haja fekete
Jöjj napsugár, áraszd el a fényeddel a földeket
Jöjj napsugár, várnak a völgyek, és az emberek
Zordon házak között aszfalt az út
Álom ott nem terem
Lassú órák múlnak, s bármerre fut
Fényt mégsem hoz nekem
Amerre nézel mindenki vár
Régóta vár rád óh, jönne már
A szívem háborgó tenger
S a szememből könnyek peregnek
Mert én téged szeretlek
Hagyd a múltat én sem kérdezem.
Halk zene szól az éjszakában
Érezned kell, hogy rád találtam
S, így lesz miénk a boldogság
Ne gondolj arra, ami fáj
Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,
Én pedig a nótás kedvű édes, jó apámra.
Galambszívet örököltem az édesanyámtól,
A szép dalos nótás kedvet az édesapámtól,
Ők neveltek tanítottak minden szépre jóra,
Fehér lelkű kis galambom szerelemre csókra.
Az én jó apámnak, nincsen rossz barátja,
Nincsen szenvedélye, s boldog a családja.
Fárad éjjel, nappal, de már alig várja,
Mikor a gyermekét karjaiba zárja.
Tudom édesapám, sok bajod volt vélem,
Mégis milyen sokat tettél eddig értem.
Nélküled nem volna az életem oly szép,
Azt kívánom néked,hogy nagyon soká élj még!
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja,
Virágos a kedvem, ha a cigány húzza.
Hajlik szívem jobbra, balra:
Mindegy neki: szőke, barna.
Nem vagyok én olyan válogatós fajta.
Pardon, pardon, bocsánat főnök úr,
Hogy élek, hogy éget, oly olthatalanul.
És hogyha itt áll, és diktál,
Én ébren álmodom, pardon.
Deres már a határ,őszül a vén betyár,
rá se néz máz sohasem a fehérnép!
Gimbelem-gombolom,
légy enyém angyalom,
a félelemre nincs okod,
hiszen szeretlek,jól tudod!
Isten tudja csak annak az okát,
ha asszony lesz kimutatja fogát
Nem házasodom meg!
most kéne abba hagyni ,
elfutni elrohanni!
Kell, hogy várj, várj is meg,
Ne félj, újra visszajövök,
De addig írj, gyakran írj,
Így szerezz egy kis örömöt nekem.
Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.
Keresek egy régi utcát
Keresek egy régi házat
Keresek egy régi kertben egy halovány rózsaszált
Keresek egy régi nótát
amit egykor úgy szerettem
Keresem a boldogságom
amit egykor itt feledtem
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
No de megrázom magam
Ugye minden rendbe' van
S újra emelt fővel nézek rád.
Ki tanyája ez a nyárfás?
Nem hallik be' a kurjantás!
Vagy alusznak, vagy nem hallják,
Vagy talán nem is akarják!
..galamb a tiszta búzát
úgy szeretlek téged.
Sem aranyért,sem gyémántért
sem az egész nagy világért
el nem cserélnélek.
idegen országban idegen emberek
járok az utcákon senkit nem ismerek
szólanék hozzájuk de ők nem értenek
ezen az én szívem de nagyon kesereg
Kalapomon piros szegfű babám tőled kaptam.
Fizetségül néked érte a szívemet adtam.
De szív nélkül, hej szív nélkül, de nem tudok én élni.
Eljöttem hát a szívemet tőled visszakérni.
Visszadobtad a szívemet nem ismertem rája.
Összetépted, összetörted, kínoztad halálra.
Nem tudok én, nem tudok én ilyen szívvel élni.
Fölmegyek az Úr Istenhez egy új szívet kérni.
Piros rózsák beszélgetnek, bólintgatnak,
úgy felelnek egymásnak.
Találgatják, hová jutnak, mely sarkába ennek a nagy világnak.
Szép asszonynak hókeblére, vagy egy gyászos temetésre,
Koszorúba fonják?
Vagy talán az éjszakában, valahol egy kis kocsmában,
Egy szép lányra szórják.
De szeretnék én is hejj, jó sokáig élni!
Nézni, hogy lesz lánykából nő, aztán meg néni.
És amikor öreg leszek s iszonyú tapasztalt,
Elindulok fölfelé, de lerúg egy angyaltalp
Szeretlek én,jöjj vissza hozzám,
szertném lázasan csókolni újra a szád...
Te vagy aki kell
nem kéne más
De nem vagy itt mellettem,nagyon messze jársz
Csak te vagy aki kell
nem kéne más
Te vagy a szívemben
Ha eldobsz,hogyha vársz
Már esik is kinn, már esik is kinn,
Vesd le az inged mossa az eső,
Mossa az eső össze szívünket.
Mit tehetnék érted
hogy elűzzem a bánatod
Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot
Mit tehetnék érted hogy a szívedben öröm legyen
Mit tehetnék áruld el nekem
Megértem, hogyha akárki más
Egy ilyen nagy hibát csinál,
De kérdem, hogy egy komoly tanár
Hogy lehet ilyen szamár?
mások vittek rossz utakra engem)
Töröld le hát a könnyeidet
A napfény szemedbe nevet
Várom hogy újra mosolyogj rám,csak rám
Nevess rám
Kérlek töröld le hát a könnyeidet
A napfény szemedbe nevet
Újra mosolyogj rám csak rám
Nézd, milyen szép az éjjel,
Ránk köszönt csillagfénnyel,
A Hold mily fényesen ragyog,
És én oly boldog vagyok,
Jöjj, ne félj, senki se lát,
Bújj hozzám, ölelj át.
Szeretlek nagyon
Újra gitárok szólnak
Elvakít az éj
Szinte perzsel most a szél
Az egész világ táncol
De megtalálták bárhol
Mert szeretlek nagyon