Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Én édes Katinkám,
Csak egyszer kacsints rám
Csókolj meg ha szeretsz
S gyere bújj hozzám
megyek az úton lefelé,
senki se mondja,gyere bé...
Esik az eső még sincs sár
Csak a babám udvarán
Ellhordanám,de nincs hozzá erőm
Másra kacsingat a szeretőm
Túr a disznó túr a mocsár szélen
Tartottam szeretőt de már régen
Ha tartottam megszenvedtem érte
A cudar betyár világ nem hányja szememre.
Süt a mama, süt a pék,
Süt a mama három tepsi pogácsát.
Süt a mama, süt a pék,
Süt a mama három tepsi pogácsát.
Én is ettem belőle,
Szerelmes lettem tőle,
Süt a mama, süt a pék,
Süt a mama három tepsi pogácsát.
Lakodalom van a mi útcánkban..
Férjhez megy a falu legszebb lánya..
hívatalos vagyok oda én is..
nem mennék,ha 100x üzennék is.
Jelbeszéd az életünk
De túl sok ember van ki többre nem csak jelszavakra gondol
Mama mesélj a boldogságról!
Miért van olyan távol?
Hol jár? Hol vár? Hol hív?
Mama mesélj a boldogságról!
A tegnapról, a máról.
Hol jár? Nincs róla hír.
Arról írj!
(Kaszás Péter)
Most múlik pontosan,engedem hadd menjen
Szaladjunk kifelé belölem egyetlen
Nem vagy itt jó helyen
Nem vagy való nekem
..galambom,
vegye fel a szalagos kalapom.
Kár összeveszni velem, kár eldobni s a szívem,
Hogyha nincsen erre még elszánva,
jobb, ha egyet-kettől alszik rája.
Hiszen nincs a földön szebb se jobb se
mint a békesség,
Kérem ne tapossa sárba lába, a tulajdonában lévő fotográfiámat még.
Betöröm én a szíved jegét,
de valaki másnak kaptam meg a jegyét.
Lemondok a lemondásról, nem vagyok én elnök
Már hosszú évek óta azt mondják nekem
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek
Belátom, így igaz, én nem lettem komoly
Úgy mint más emberek.
Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább.
Megállok a keresztútnál, ahol nyáron annyi fehér virág van.
Visszaűz a szívem ide, mindhiába járok künn a világban.
Vándor darvak búcsúznak fenn, dér csillog a levelen,
Dérütötte avar között, parányi kis lábad nyomát keresem.
Gólyamadár sej-haj fészket rakott belőle.
Gólyamadár sej-haj szépen kelepel a háztetőn,
Elhagyott, elhagyott engemet a szeretőm.
Mondjátok meg Máriának szeretem
És ez a szerelem most is lánggal ég
Bennem minden emlék eleven
Mintha el sem ment volna még
Mikor a test öregszik, egyszerre annyi minden szép.
Ezernyi emlék, millió elfelejtett kép.
Nem számít többé, úgy válunk köddé.
Lehet, hogy fáj, nem is emlékeznek rám.
Nyár van alig fürdőruhában
Égetem magam, a napon
Nyár van terepszínű világban feltünő vagyok,tudom
Dana dana don ki az ablakon,dana
dana don
Nem él már,nem is szép
Halot rég
Dana dana Don,látni akarom
Most már virágos a rét,
most már mást szeretek én,
késő minden kis öreg,
eső után köpönyeg!
Öreg idő, szálló idő, belepte a holló hajam dérrel.
Teleszórta szívem kertjét sárguló levéllel.
Elvitte a legszebb rózsát,
nem hagyott még lombot sem az ágon,
Elvitte a féltett kincsem,
napsugaras, boldog ifjúságom.
Szomorú vasárnap száz fehér virággal
Vártalak kedvesem templomi imával
Álmokat kergető vasárnap délelőtt
Bánatom hintaja nélküled vissza jő
Távolodom, de egy könnycsepp a kezemre hull,
Oly nagyon fáj most a búcsúzás.
Távolodom, és a könnyeim felszárítom,
Elmegyek, többé nem is látsz.
Sudár magas sudár magas a nyárfa teteje,h
Halvány sárga de halvány sárga annak a levele
Én is olyan én is olyan halvány sárga vagyok
Volt szeretők egy csinos barna legény de már rég elhagyott
Elmegyek az életedből, s meglátod, hogy a szememből
nem csordul egy könnycsepp.
Elmegyek, hogy ne láss többé, légy te boldog mindörökké,
ha néked így könnyebb.
De, ha hosszú éjszakákon a szemedre nem jön álom,
s reám gondolsz mégis,
Ott valahol messze-messze, én se húnyom a szemem le
s felzokogok én is.
Nyárfa alatt lázas szívvel nem csitulnak soha már a vágyak.
De jó volna, ha még egyszer Édesanyám, ott lehetnék nálad.
Nyárfaerdő ezer húrja csendhonában muzsikálja nékem,
Boldog idő velem marad, és az emlék a lelkem tükrében.
Nyárfa felett sötét felhő, mért áll meg a magasságos égen?
Fellángol az alvó bánat, a szunnyadó, ringató reményen.
Vándormadár! Árva madár! Fájó lelkem repítsd fel az égre!
Szülőföldem dalát hallom, Édesanyám! Hazajövök végre.
Amikor nem vagy itt velem,
Elfog a rettegés.
Minden kis zajra felébredek,
Mert azt hiszem megjöttél.
Te nem érzed,
Nem érzed azt a kínt,
Amikor éjjel itt maradsz,
A magányról álmodik a remény.
...kicsi madár sejehaj a fészkét,kicsi madár a fészkét odarakja.
Az erdei dalos madárnak is van párja
Csak én magam egyedül csak én magam egyedül vagyok árva
Elmegyek,elmegyek,
hosszú útra megyek,
hosszú út porából
köpönyeget veszek