Azért kérem a segítsegetek, hogy egy életre szóló dologban dönteni tudjak... (tudásbázis)

igen ez így van, sokmindenben igen, de van több dolog is, ami szerintem nem úgy van.

és persze, hogy nehéz. olyat nem is mondtam, hogy könnyű lenne...

Szia!

Ahogy olvasom itt Neked azt kell eldöntened, hogy teljesen egyedül is fel tudod-e nevelni a babát. Én a gyes előtt gyermekvédelemben dolgoztam, nagyon sok hasonló esetet láttam, mint a Tiéd. Sajnos azt kell mondanom, hogy ha már eddig sem volt jó a kapcsolatotok, akkor ezt a baba nem fogja megváltoztatni, sőt. Anyagilag és fizikailag is elég nehéz egy kisbabával, és ez még a legstabilabb kapcsolatokat is megviseli. Ha meg amúgy sem stabil.... Egyedül ki tudod fizetni a rezsit, albérletet, ennivalót, pelenkát, gyógyszert, (lehet hogy tápszert)? Sajnos az apának nagyon könnyű azt mondni, hogy tartsd meg, de ő bármelyik pillanatban mondhatja, hogy szia, Te meg ott maradsz egyedül a babával, akit fel kell nevelned havi 24ezer gyes-ből, és 12ezer családiból. Ez meg sajnos lehetetlen:-((( Sajnos a szereteten kívül egy babának elég sok mindenre van szüksége.

persze. én is azt vallom hogy a gyerekhez szeretet kell elsősorban és nem pénz,de milyen törődést és szeretetet kap az a gyerek aki nek az anyaja éjt nappallá dolgozik hogy eltartsa, a gyereket jó esetben a nagyszülők nevelik, vagy még azok sem, esetleg bekerül idő előtt a bölcsibe, és szorong majd vagy épp durva lesz csak azért higy kijöjjön a feszültség mert a szeretetet amire vágyik és amiatt szülték pont nem kapja meg.mert még az apját sem ismeri. hidd el én 30 évesen a semmire szültem a párommal, nekünk sem volt semmi, de volt egy társam akire számithattam jóban rosszban érted?

és nem kellett a gyereket mindenkire rábizni hogy valahogy ellegyen mert dolgozni kell. itt nem a gyazdagságról van szó hanem a kiegyensúlyozott életről, amit szegénységben is lehet adni.

én nem mondanám soha, hogy tartsa meg vagy azt hogy ne tartsa meg... EZ AZ Ő DÖNTÉSE KELL LEGYEN!

mi esetleg hozzásegíthetjük a tapasztalatainkkal, ötleteinkkel, hogy hogyan lábaljon ki ebből a helyzetből...és akár így, akár úgy dönt, nekünk azt tisztelnünk kell...

hááát, azért ez erős sarkítás.

egyrészt nem lehet előre tudni, hogy mi fog történni, egyáltalán nem biztos, hogy azért, mert pl. most jó helyzetben van valaki, évek múlva is abban lesz, másrészt pedig egyáltalán nem kell tudni MINDENT megadni a gyereknek.....

ill. fontosabbnak tartom azt, hogy mentálisan egészségesen nevelődjön a gyeremk, mint azt, hogy mindig a legújabb játékai meglegyenek és minden olyan játéka meglegyen, ami a szomszéd gyereknek is.....

arról nem is beszélve, hogy a mai világban egy másik emberre ilyen nagyon számítani szerintem elég nagy merészség.

Így van, egy gyerek nem játékszer! Nem lehet bevinni az állatmenhelyre, hogy bocsi de mégse kérem! Bár ez egy állattal kapcsolatban is felelőtlenség, hát még ha egy gyerekről beszélünk! Gondolj bele, amikor mondjuk megkérdezi 4 évesen, hogy a Gizikének miért van olyan szép Barbie babája és ő miért nem kaphat?

Akkor mit mondasz? Vagy amikor mások kirándulni járnak, meg állatkertbe, te majd akkor is melózol, mert el KELL tartanod a gyereket, és ő meg csak otthon ül majd a nagyszülőkkel, és sírdogál az anyukája után.

nekem van olyan ismerősöm aki gyereket szült 18 évesen ugy hogy nem volt apa mert az otthagyta és nem vetette el mert hát sajnálta. 8 hós kora óta bölcsis a gyerek és csak sodródik mert az anya napi 10-12 órát dolgozik hogy eltartsa a gyereket aki a nagyszülőket jobban ismeri:((

sőt nem egy ilyen van ugyhogy meg kell gondolni.

ez igy van. fiatalon labilis kapcsolatban nem szabad gyereket szülni.

nekem is mondták sokan hogy miért nem tartottam meg a gyerekem 28 évesen. de ugy éreztem kitolás lenne a gyerekkel szemben hogy csonka családban rossz háttérrel nőjön fel.

ez igy igazságos

Hajlandó lennél összeköltözni 19 évesen egy olyan pasival, aki fél év után felpofozott és gyereket szülni neki? Na gratulálok! Egészségedre!

Fel sem tudom fogni, hogy mit gondolhatsz, hogyan lesz ezután! Én, ha most megint teherbe esnék, hiába van férjem, meg lakásunk, meg egy másik kisbabánk, biztos elvetetném, mert tudom, hogy nem tudnám eltartani. Ennyire egyszerű, ésszel kell élni, és nem pedig a pillanatnyi érzelmeinkre hallgatni!

Köszönök szépen minden tanácsot...

Még fogalmam sincs,hogy mit csinálok.Egyik pillanatban úgy érzem,hogy mindenáron megtartom,a másikban meg,hogy butaság lenne megtartani...

Néha azt kívánom,hogy döntsön helyettem más,pedig tudom,hogy ebben nekem kell dönteni...

Eddig úgy néz ki a helyzet,hogy az apuka talált olcsó lakást,ha megtartom legalább van hova menni a babával...

Én apukát elküldeném a francba, a babát meg megtartanám, és az elsőt se vetettem volna el.

És legközelebb jobban figyelj oda a védekezésre.

augusztusban lesz 1 éves a Törpém :)

és kellett idő, míg megszoktuk egymást...

ez így van...

majd ha ott tartassz, olvasd el a suttogó titkai c. könyvet... abbab is szó esik erről... de ez már egy másik topik témája lenne/lehetne...

szereti, szereti, de az a fajta szeretet nem az, amit az anya, mint anya érez a gyermeke iránt... az akkor is szülés után fog következni...

majd ha anya leszel megérted, de addig nem, már ne is haragudj!

Azért Emese te is beleszólhatnál, mert mi itt jól megbeszéljük hogy mit kellene tenni, de te nem mondasz semmit hogy mit is teszel.

Szerintem mindenki kicsit magából indul ki.

Nekem az a tapasztalatom az élettől hogy volt egy ember akit szeretettel meg tudtam változtatni. Eleinte csinált butaságokat, de mivel nem bírtam elhagyni mert nagyon szerettem elhatároztam hogy nincs más lehetőségem mint szeretem, ha megváltozik ha nem. Ez ezelőtt 6 évvel volt. Most ugyanehhez, de egy tökéletes férjhez készülök hozzámenni. Na jó senkire sem lehet mondani hogy tökéletes, de az biztos hogy minden elvárásomat felülmúlja.

Másnak nem jött be, az azt akarja neked tanácsolni hogy hagyd el.

Magyarul mindenképp a te döntésed.

Te elmondál egy kicsi részletet az életedből, de teljességében te látod. Azt senki más nem tudja felfogni, vagy megérteni.

Nekem is sokan mondták hogy nagyon alárendelem magam a páromnak, meg hogy mindig azt teszem amit mond. Én próbáltam betörni, ezért mind veszekedtünk. Most azt látom hogy azok akik ilyeneket mondtak mindenki szerint papucstartó feleségek, mindeki röhögi a férjeiket. És én megpróbáltam azt tenni az enyémmel. Mióta nem hallgatok rájuk a szerelmem olyan drága, mindig kikéri mindenről a véleményem, tiszteletben is tartja.

Szóval vigyázz Emese, mert mindenki a maga képére akarna alakítani téged, pedig ez tényleg csak a te döntésed.

Ha igazán választ keresnél akkor több oldalát is elmondanád a dolgoknak. Mert ha kibeszéled, feldolgozódik benned és te magad fogod látni a választ.

Szia!

Nem olvastam el a hozzászólásokat, de Én azt mondom ne tartsd meg a babát a babád és a Te érdekedben! A pároddal fél év abszolút nem nagy idő, ráadásúl meg is ver Téged! Fiatal vagy előtted még az élet, hogy megtaláld azt a fiút aki majd Téged igazán szeret! Ezt a fiút pedig felejtsd el! Amúgy meg gondolom Te is mindent megszeretnél adni majd a gyermekednek, ami most nem menne, hisz anyud sem tud segíteni! Fel a fejjel! Sok sikert! Bármi is lesz a döntésed remélem jól alakúl majd a sorsod!

Igen ez tök romantikusan hangzik. Ezek után már csak az hiányzik ide, hogy: " Ha az isten nyulat ad, akkor bokrot is ad!"

Csak az a baj, hogy már nem azt a viilágot éljük amikor bárki, bármit is ad! Sőt a szerencsétlen még bele is rúgnak!

A verekedős pasi meg az is marad, akármiért is ütött meg nem egy megbocsátható cselekedet, és én ha ennyi idősen teherbe estem volna, holott nekem biztos kapcsolatom volt, elrontottam volna az életemet. Mert azóta azzal a fiúval szétmentünk, és a mostani páromnál találtam meg az igazi boldogságot, és közösen van gyerekünk. De ha már lett volna nekem egy, akkor már másképp nézne ki a történet...

Nem kell mártírrá válni, csak azért mert más azzá vált, és esetleg neked is megvan rá a lehetőséged! Hidd el a mártír élet szar, és a gyereked fogja kárát látni. Jobb neki is és neked is ha csak később jön.

Hááát... akármi is történik és akár a pasi, akár a nő a ludas a dolgoban... egyáltalán nem vezet sehová a verekedés/pofozkodás és társai...

Az komoly probléma, ha az egyik kezet emel a másikra és teljesen mind1, hogy pasi vagy nő az illető!

A gyerek iránt mély érzelmekkel meg még nem lehet a kérdező, mert ez nem így van, hogy jön egyből az a bizonyos "nagy anyai szeretet".... arra úgy szülés után várat az élet ha igazán őszinték akarunk lenni...

MÁS!

Az elgondolkoztató, hogy attól a pasitól immár másodjára várandós és itt a másodjára szón van a hangsúly. Aki ismeri B.Hellinger féle módszert...olyasvalaki van ezen a fórumon?

Én azért kiváncsi lennék pár dologra, ha már tanácsot kértél. Tudom sokan azt mondják hogy egy férfi ne üssön meg egy nőt soha. Igaz is. De nem mindig. Egyszer volt egy srác akit nem szerettem és hülyítettem. A kórházban volt és én elmentem nélküle bulizni. Nagyon csúnya dolog volt a részemről. Szerintem életében akkor ütött meg először lányt mikor ez kiderült. Megérdemelte úgy érzem! Neked is magadba kell nézned. Vajon volt oka féltékenykedni? Ha nem akkor jobb ha különmentek. De ha olyan hibát követtél el ami miatt megtört lelkileg esetleg állandóan veszekedtél vele, akkor gondold át. Egy férfi is lehet mélységesen megsértve, mondjuk akkor sem üthet meg, de ha volt rá oka én adnék egy utolsó esélyt neki. Az én pasim is hazudozott nekem,stb, de mivel nagyon szerettem nem tudtam otthagyni. Megpróbálatm boldoggá tenni, mert a boldogság tudja csak megváltoztatni az embereket. Nekem bevált, bár nem ajánlom csak ha te is annyira szereted hogy úgy érzed, jobb a rosszal, mint a rossz nélkül.

A gyermek legyen külön téma. A kérdés mindenképp az, hogy érzel a szívedben egy mély szeretetet iránta. Ha még nem, soha nem fogsz, és csak megkeseríted az életét. Ha úgy döntesz hogy elveteted, tudd hogy hiába akarod majd megmagyarázni magadnak hogy még nem élt, igenis a lelked tudja hogy egy élet volt benned, azt nem tudod becsapni. Ezért a psihologusok azt javasolják hogy fontos hogy gyászold meg őt, hogy ne egy hatalmas traumaként maradjon meg benned.

Amugy ajánlom neked azt a tudasbazisos temat ahol PCOS nők beszélgetnek akik babát szeretnének, hőmérőzik magukat és nem nagyon sikerül nekik teherbe esni.

Régen a nagyanyáinknak 4 gyermek sem volt olyan nagy gond mint nekünk, pedig nem hiszem hogy annyira bővölködtek mint mi, lásd világháború. Dédim apa nélkül nevelt négy gyermeket. Felnőttek.

Ha a szeretetet meg tudod adni a gyermekednek, akkor keményen fogsz dolgozni, hogy eltartsd.

A kérdés hogy szereted?