Asszertivitás, mint az önbizalom fokmérője (beszélgetés)

Azt hittem érdekes fórum.

De nem. :(((

...és haszontalan dolgokra taníttatják a gyereküket, ahelyett, hogy befognák a házimunkába...

Nekem, amikor a gyerekeim kisiskolások voltak, nem volt lehetőségem őket különórákra járatni. pont a rendszerváltáskor értek abba a korba, és pont akkor lett minden fizetős.

De egy szülős "családmodell"-ben nincs idő, sem energia gyereket okosíttatni, mert a suliban kell csücsülniük, míg az az egy szem dolgozik.

Mindketten fiatal tehetséges zongoristák, akik a tehetségükhöz megkapták a lehetőségeket is.

Misi olyan 13-14 éves, Krisztián pedig 20 körül lehet.

Semennyire. De az eletben vannak lepcsofokok amiket ha akarjuk, ha nem, vegig kell jarnunk.

Egy iskolas gyerek is hoz dontest. Tanulni fog belole. Tapapsztalat szerzesnek hivjuk.

"...így lettem, aki ma vagyok. ..."

Errol van szo!

En ugy gondolom, hogy az eletben teljesen mindegy, hogy valaki hallgat a szuleire (vagy masokra) vagy pedig nem, mert ez az egyen sajat dontese. Tehat azzal is dontest hoz, hogy hallgat valakire vagy sem. Es azert a dontesert amit o hozott meg, nem okolhat masokat.

Valoban igy van ahogy irod. Attol leszunk olyanok amilyenek vagyunk, hogy az eletunkben milyen donteseket hozunk. Van hogy hibazunk es van, hogy nem, de ettol formalodik a lelkunk eletunk vegeig.

Nem szeretek arra gondolni: Mi lett volna ha...

Utolag nyilvan konnyu felismerni, hogy hol tevedtem. Az van, ami van. Ez a kiindulo pont. Innen indulva hova erhetek el? Ez a kerdes.

Tudod, ez is egy olyan dolog, amire meg kell érni.

Én a pályaválasztást illetően csapongtam ide-oda, végül 54 évesen jöttem rá pontosan arra, ami felé anyám terelgetett volna. Akkor részben dacból, részben más befolyásoló tényezők miatt más döntést, döntéseket hoztam.

Magamat sem lenne értelme hibáztatni, mert ez a közel 40 évnyi "kanyar" minden perce engem formált, így lettem, aki ma vagyok.

Ha fiatalon mindez szinte az ölembe hull, biztosan más lennék.

Az asszertivitás, vagy asszertív kommunikáció egy olyan tanulható készség, vagy viselkedés, amikor valaki magabiztosan tud megnyilvánulni érzelmileg nehéz szituációban is, anélkül, hogy passzív vagy agresszív lenne. Az asszertívan viselkedő ember kommunikációjának célja a konfliktus megoldása, miközben minden résztvevő fél igényeit szem előtt tartja – nem hódol be (passzív), és nem próbálja dominálni a másik felet (agresszív).

(Wikipédia)

Igazad van!

Ismerek szegény sorsú családot, az egyik kislányt vizsga nélkül felvették volna a képzőművészeti suliba, de a család nem engedte...

Nálam nemrégiben ez is előfordult:

"Oké, akkor és abban a helyzetben az volt a legjobb döntés, ezzel együtt nem vezetett jóra. Az olyan helyzetet pedig el tudom kerülni, ha... "

Tehát annak a felismerése történt meg nálam, hogy nem hibáztattam senkit, hanem visszaemlékezve megértettem, miért sodródtam abba a helyzetbe, amelyben szinte nem létezett igazán jó döntés. És nem a döntést, hanem az okát fogom tudni elkerülni a jövőben.

Szerintem majdnem mindenkinek van olyan tehetsege ami nem lett kibontakoztatva. Az en szuleim is elleneztek az enyemet. Hallgattam rajuk, igy nem lett belolem az ami/aki szerettem volna. Nem baj. Konpenzaltam magam massal. Utolag vegulis nem banom.

Viszont nem a szuleim hibaztatom a dologert hanem magamat. Ha lett volna eleg akaraterom es kitartasom, akkor ma mashol lennek. Persze nem biztos, hogy attol boldogabb lennek, de biztosan mashol lennek es maskeppen elnek.

Szerintem az tipikus pelda arra, hogy valaki kibujjon a felelosseg alol. Sok fiatal hajlik arra, hogy a szuleit okolja azert amiert nem kaptak meg ezt-azt. Akar anyagi tamogatast, akar egyeb dologrol van szo.

Az elet mindenkit probara tesz elobb utobb. "A tortenet cime: Hat aztan!?"

Ha valaki kitarto es tehetsegees, akkor siman az lehet beole aki akar.

Mondok ra egy peldat.

Olaszorszag. Giusy Ferreri. (Olvass utana ha komolyabban erdekel, de roviden:) Szegeny vagy atlagos csaladbol szarmazik. Enekesno akart lenni, de penztaroskent dolgozott egy kozertben. Tehetsegkutato versenyen vett reszt es igy fedeztek fel. Ma egy nagyon ismert enekesnonek szamit.

Ki lehet torni ha valaki akar, de tenyleg nagyon kell akarni es kitartonak kell lenni. Ez az ami az emberek 99 szazalaekabol hanyzik.

Az egoista ember önző és csak magára gondol...

Attól, hogy én bizonyos dolgokban azt hiszem magamról, hogy én vagyok a legügyesebb, stb. nem leszek önző.

Remélem érted a különbséget te is.

Tehát, attól, hogy valakinek nagy az önbizalma még simán odaadja az egyik veséjét is, ha úgy hozza a sors...

Nekem is van olyan tehetségem, ami nem lett kibontva, mert túl fiatal voltam hozzá és túl "gyenge".

A kérdés az, hogy ez valóban élete döntése -e vagy sem.

Mert ha nem az, akkor utólag még lehet munkálkodni rajta.

"nem engedték el a szülei"

Tehát a szülei túl erősek voltak, ő pedig túl gyenge a végső döntéshez.