Asszertivitás, mint az önbizalom fokmérője (beszélgetés)

Persze, hogy nem muszáj kitenni, csak szerintem elsőre ez vezet félreértéshez.

Hogy az érzéseket nem lehet megkérdőjelezni :D Nos, itt a Hoxán azért sokaknak gyakran sikerül. Gyakran elítélik a másikat az érzései miatt, vagy nem helyénvalónak tartják, és olyat is olvastam már, hogy alapjában véve megkérdőjelezték. Pl.: olyan féltékeny vagyok, mert a barátom ez és ez. Erre jön a válasz, hogy ez hülyeség, ezért nem érezhetsz féltékenységet. Ha meg ilyennel találja szemben magát az ember, akkor hiába használ én mondatokat...

Amúgy az sem igaz, hogy ha így adom elő a mondandómat, akkor a másik nem érzi bántásnak. Az ember egoja nagyon erős, és pillanatok alatt lefordítja magának, hogy "hohó, ez most rendetlennek nevezett engem". Sokszor még akkor is magukra veszik az emberek, ha nem is róluk van szó.

Nem muszáj kitenni, igazából ez részletkérdés. A lényege, hogy azt mondjam el, hogy az adott helyzet milyen érzéseket vált ki belőlem. Érzéseket meg nem lehet megkérdőjelezni, azok vannak és kész.

Azt mondom, hogy "engem bosszant, az amikor a ruháidat szanaszét hagyod, mert nekem kell elpakolnom" s hozzátehetem, hogy "mit gondolsz, hogyan tudnánk megoldani a problémát." Nem azt mondom, hogy "te rendetlen vagy", mert akkor szinte biztos, hogy támadásba lendül a másik, a probléma marad, sőt mélyül.

Az udvariassági formulát meg nem bántja, hisz ez nem felsorolás, csak kimondom az érzéseim. Persze a "tűrj lányom" tanácsot üti.

Azt hiszem részemről ennyi ennek a "beszélgetésnek".

Nem szórakoztat a téma, és még csak újat sem mond.

A legnevetségesebb, hogy mindenkiben benne van az "ÉN", csak nem feltétlenül tudatos rá. Mindenki végső soron ÉN-ÜZENETEKBŐL áll, csak nehezen kommunikálja, esetleg mások sem veszik észre. Így létrejön egy olyan társadalom, ami abszolút félreérti egymást. Sőt! A saját igények elnyomása torzítja a kommunikációt, az információ adás-vételt két ember között. Mert azt sulykolták sokáig, hogy magunkra gondolni TILOS, magunkkal foglalkozni TILOS, önmagunkat kinyilvánítani TILOS. Sőt! Mindez "EGOIZMUS"!!!

Megsúgom, hogy aki ezt sugalmazta és elhintette, az volt maga az EGOIZMUS.

AZ ÉN-t nem tudod elnyomni. Ha elnyomod, abból deformáltság, kielégületlenség, sivárság, káosz, szenvedés, lázadás lesz, mert mindenáron meg akar majd nyilvánulni.

Az "ÉN" szabadon akar létezni. Semmit nem akar elrejteni. Ki akarja nyilvánítani önmagát.

A Nap sugarait sem tudod elnyomni! Az egyik legtökéletesebb JEL-ADÓ!

Az ÉN-ség egyik legtökéletesebb megtestesítője.

Az érzelem és a gondolat is ugyanolyan fontos.

Például egy értekezleten lehet hogy nem jut eszembe egy gondolat, mert valami érzelmileg nyomaszt.

Akkor jobb esetben megkérdezik hogy mi a baj, és én elmondom (ha akarom), hogy mit érzek.

Amikor "ÉN" van, az maximum autoagressziót szülhet, de ebben az esetben azt sem. Az ÉN magára vonatkoztat, befelé irányul, ezért nem tud bántani másokat.

Akkor tud bántani másokat, ha nem önmaga felé halad, hanem kifelé, a "TE" felé.

De ezt is az egó-szűrő értelmezheti félre!

Mert ha hall egy magán kívüli ÉN-t, akkor azt támadásnak véli.

Az egón kívül nem létezhet más "ÉN", sajnos ez az alapvető struktúrája.

Ilyenkor belendül, támad vagy védekezik. Stresszállapot jöhet létre.

Az egó erejétől függ, hogy mennyire fogadja el ezt a fajta közlést.

Társadalmi konvenció

Ez legalább olyan elvárás, mint szegényen élni, mert akkor becsületesek maradunk.

Korántsem igaz.

Az "ÉN" ott van, akár kimondjuk, akár nem. És az "ÉS" is.

Én mindkettőt használom, ha alkalom adódik rá, bár tudom, hogy még nehézkesen fogadja a külvilág.

Nem erre a fajta kommunikációra vagyunk kondicionálva.

Amikor valaki harsány, hangos és veregeti a mellét, akkor próbálja elhitetni magával és a környezetével azt, ami nincs meg benne.

Viszont az egyszerűség szeretetreméltó, vonzó, de nagyon veszélyes jelenség, mert ismeri a csendet, a titkokat, az erényeket és a hibákat. Lát, hall, érez, ismer, egyszerre lágy és kemény. Tud mozdulatlan lenni és kőkeményen harcolni is, ha kell. Nem kompenzál, nem majmol, nem reklámoz.

Akár ez is lehetne a jelszava:

"Jó bornak nem kell cégér!"

Kompenzálnak. Ezt én így hívom.

Majmolnak, csak egy durvább szinten.

Az egó is látszódhat baromi magabiztosnak, de egy kicsit megsérted és tör-zúz, labilissá, hisztissé válik. Ott érted meg, hogy tele van sérelemmel és ezzel a magatartással próbálja leplezni. Holott törékeny mint a porcelán.

Az egoizmus kemény, acélos és végtelenül törékeny, gyenge.

A valódi lényed lágy, finom és baromi acélos.

Voltaképpen tükörképei egymásnak.

Annyi a különbség, hogy amikor a valódi lényed nyilvánul meg, akkor minden értéket kiküzdött magának, tehát átélte, megoldotta és hiteles!

Tévedés.

Az ÉN-t lehet használni, sokkal gyakrabban mint a TE-t.

Sokan itt értik félre.

Mert az egónak kell az ellenségkép és a felelősséghárítás, és akkor az ÉN-ből egy TE-t formál.

Az egó azért tolja magát, mert nem tudja magára fordítani a figyelmet. Nem foglakozik magával, ezért mindenkinek "szolgálnia" kell őt. Az energiát nem a saját forrásából meríti. Ez egy kicsit paradoxon.

Az önismeretnél is le lehet leplezni, hogy én magamnak nehezebben vallom be a hibáimat, de a másikat a végtelenségig tudom szapulni. Ott is "TE" van!

Erre mondja a Biblia, hogy "más szemében a szálkát"!

"TE-TE-TE!!!"

A magasabbrendű "TE" az "ÉN"-nel együtt fejlődik ki, de ott már béke van és elfogadás. Tisztelet és bizalom. De ez bonyolult.

Ez már részben nyelvészeti ügy.

Van, aki az én-t kikapcsolva, azzal kezdi a mondatot,hogy "azt gondolom"... ez jobb?

Lehet azt is mondani, "amondó vagyok...", vagy "szerintem". Mindegyik egyes szám első személy, de hát ha a véleményemet akarom kifejezni, akkor akárhogy csűröm-csavarom, még ha "veled ellentétben azt az álláspontot tartom helyesnek" dagályosítok is, kibukik az az egyes első. :D

A tartalom fontosabb. Találkozni olyanokkal, akik annyira meg akarnak győzni az általános igazságnak tartott, náluk bevált tapasztalatról, hogy a legudvariasabb formát hallgatva is azt érzed, ütik a fejed, hangoztatva, hogy: már-pe-dig ne-ked jó ez, ér-ted?

Nem kell velem egyetértened.

Nem törekszem arra, hogy elfogadtassam bárkivel is a véleményem.