Asszertivitás, mint az önbizalom fokmérője (beszélgetős fórum)

Nem. Személyes konfliktusról te beszéltél, mikor azzal magyaráztad az én-üzenetet, hogy az érzelmek kifejezésére használatos.

Ezért hoztam fel példának egy párkapcsolati konfliktust.

Személyes konfliktus helyzetről beszélgettünk eddig.

A mostani példádat én pl. úgy képzelem, hogy brainstorming keretén belül sok ötletből kiválasztani a megfelelőt. Nyilván nem fogja senki azt mondani, hogy a másik ötlete hülyeség, hanem én-üzenetben mondja el az álláspontját valami mellett.

Azért írtam, hogy folytasd a példáidat, mert azok nem érzelmeket fogalmaznak meg, pedig az asszertív kommunikáció alapja a saját érzésünk kinyilvánítása. A gondolat, a hit nem érzés.

Persze abban igazad van, hogy nem kötelező kitenni a személyes névmást, kezdhetem úgy is a mondandómat, hogy "rosszul érzem magam, amikor", "félek", stb.

Veled lehet, hogy azonosan beszél, de velem nem.

A téma nem az én közlés volt, hanem az, hogy ezt úgy gyakorolják, hogy ÉN-el kezdik a mondatot.

Ezt tettem szóvá, amibe belekapaszkodva felhozták az én közlést.

Szerintem az ÉN-el kezdve nem lehet egy konfliktust sem megoldani.

Vegyünk pl. egy párkapcsolati szituációt. Ha egyik fél azzal kezd, hogy ÉN, akkor már rögtön nem a megoldás lebeg a szemei előtt, hanem a saját érdeke.

Vannak ennek kiváltására olyan kifejezések, amitől a másik fél nem fogja úgy érezni, hogy eleve ki van rekesztve.

pl. úgy gondolom, aszt hiszem, úgy látom...

Ez nem a szubjektv véleményem, ez egy kommunikációs forma, ami bionyítottan alapja az asszertív kommunikációnak, nme egy 10 perce emgjelent tanulmny brit tudósoktól.

Ha érekel azért érdemes utána nézni, mer tpont nem arról szólnak az é-üzenetek, hogy valaki a véleményét sulykolja, hanem pont a sziutuációban megélt érzéseit közvetíti.

Egy vitás kérdés során tehát nem azzal operál, hogy elmondja a másik miért hülye, és miért nem jó amit a másik gondol, hanem elmondja, hogy benne milyne érzéseket váltott ki ez helyzet.

Ebből többnyire már ki lehet indulni, mert érzéseknek az igazságát nem lehet megkérdőjelezni ha valaki valamit érez akkor az úgy van, nyilván a vitában résztvevő másik fél is érez valamit amit szintén közvetíthet és így közeledhetnek az álláspontok, mert a felek jobban látják a másik fél motivációit ottlétét a helyzetben.

Egyszerre csak egy érzelem tud legerősebb lenni, tehát csak egyszer használható és konfliktus megoldásra használjuk.

A hétköznapi kommunikációban igen ritka, mesterségesen hat.

Márpedig egy társaságban így megszólalni és legtöbb mondatunkat ÉN-el kezdeni, az cseppet sem úgy hat, mintha asszertív módon és agressziómentesen kommunikálnánk. Az ilyen személy igenis nyomás alatt akarja tartani a társaságot, a saját véleményét próbálja sulykolni. A társaság résztvevői pedig nem fogják azt érezni, hogy egy kompromisszumkész emberrel beszélnek.

Néha van, aminek nem érdemes "utánaolvasni" vagy nem mindegy kit olvas az ember. Sajnos, az ilyen témákban megjelent publikációk nagy részét csak a pénzszerzés motiválta.

Igazából az asszertív kommunikációban én-közléssel csak érzelmeket fejezünk ki pl. "Én félek, amikor felemeled a hangod"

Ha kéretlenül megmondom, hogy én hogyan csinálnám az kioktatásnak is tűnhet, persze vannak szituációk amikor elkerülhetetlen.

Az én-közlésnek pontosan az az értelne, hogy nem a másikat minősítem, hanem az adott szituációban a saját érzéseimet, érzelmeimet nyilvánítom ki, így a másikat nem bántom.

Ezelőtt viszont azért nem kezdték a mondandót "én"-nel, mert ilyen módon nem nagyon nyilvánítottak ki érzelmeket.

Én is így gondolom

Nagyon hamar kiderül mindenkiről, hogy csak nagy arca van, és ezzel a kicsinységét kompenzálja csak, vagy tisztában van az értékeivel és ezt sugározza is a külvilág felé. Nagyon tisztelem az olyan embereket.

Így, az ÉN-el kezdve a mondatot?:)

Ezzel nem önmagad, hanem az egodat "fejezed" ki, vagyis tolod magad előtérbe, és ez már az agresszivitás.

Próbálsz bevinni a málnásba?

Csak teljes spektrumába bontakozhat ki, de akkor nincs szükség a válaszra. :)

Lehet nagy önbizalommal élni egy olyan környezetben, ahol nem bíznak benne.

Lehet alacsony önbizalommal élni egy olyan környezetben, ahol bíznak benne.

Lehet nagy önbizalommal élni egy olyan környezetben, ahol bíznak benne.

Lehet alacsony önbizalommal élni egy olyan környezetben, ahol nem bíznak benne.

Találkoztam egyszer egy nővel, értelmesnek találtam, mégis valami alapvető félrecsúszást éreztem benne. Ahogy beszélt, hiányérzetem támadt...

Kértem, mondja ki egy egyszerű mondatban csak azt a szót, hogy ÉN.

Képtelen volt rá! Nem bírta kimondani, csak ragozott igéket használt. Már tekergett kínjában, de csak annyit bírt kimondani, hogy "nem tartom ezt olyan fontosnak..."

Ha határozottul arrogáns, akkor igen!

De önmagában a határozottság, az nem arrogancia. Távol áll tőle.

Magabiztosan is lehet békés valaki.

Képezd magad még a megfigyelések és a milyenségek terén, mert vannak csúsztatások.

Az emberek alapvetően érzik, hogy a másik milyen, max. a szokások, előítéletek írják ezt felül.

Ha ezeket lehámozzuk, tisztán jelenik meg előttünk a másik ember, akármilyen is.